Batan légtere, Quentin IV

Drakónis határvidék. Egyesült Világok

3023. június 13.

A bolygón dúló vihar elemi ereje még egy akkora gépre nézve is veszedelmes volt, mint Hamilton Atwyl hadnagy Lucifere. Az űrvadász bukdácsolva és billegve verekedte át magát a süvöltő szelek örvényei között. A vihar már magában is elég nagy gondot okozott, ráadásul még az odakinn bujkáló ellenséges űrjáróval is számolniuk kellett. A hatalmas gépet valószínűleg kevésbé zavarja a szél és a nyomáscsökkenés, amely az ő hatvanöt tonnás LCF-R15-ösét így dobálja.

Egy Davion űrjárót üldözött, amaz a Quentin IV fölötti kozmikus térben dúló csatából szakadt el. Atwyl Kék Repülőraja azt az utasítást kapta, hogy szedje le. Az Union típusú űrjáró még így, sérülten is komoly fenyegetést jelentett.

Néhány napja Wolf Dragonyosainak űrugrói a rendszer nadír ugrási pontjánál materializálódtak. Ez volt az első megbízásuk azóta, hogy a Drakónis Szövetség szolgálatába álltak, és az utasítások korábbi megbízójuk, a Davion-ház vezette Egyesült Világok határára küldték őket.

Amikor a Dragonyosok űrugrói útjukra engedték a rájuk csatlakozott űrjárókat és azok megkezdték útjukat a rendszerben Quentin felé, a Davion-hajó letért addigi útvonaláról, mely az ugrási pont felé vezetett és elmenekült előlük. Jason Carmody ezredes felvetése szerint lehet, hogy olyasmit szállít, ami komoly gondot okozhat számukra. Ráadásul elég közel volt ahhoz, hogy jelentős mennyiségű adatot gyűjtsön össze a Dragonyosok haderejének nagyságáról és összetételéről, pedig azt Wolf ezredes egyelőre szerette volna titokban tartani. Carmody a Davion-hajó azonnali megsemmisítése mellett tette le voksát, Wolf ezredes pedig jóváhagyta elképzelését. Carmody űrvadászai hajtóvadászatot indítottak, de az űrjáró kapitánya olyan ügyesen manőverezett, hogy sikerült elkerülnie őket. Miután elérte a Quentin IV-et, az űrjáró valószínűleg csatlakozott a sebtében összerántott védelmi erőhöz, amelyet az Egyesült Világok hajtott ki a váratlanul betoppant Dragonyosok elé.

Amikor a kibontakozott harcból egy űrjáró visszavonult, és a bolygó felé vette az irányt, Wolf Overlord típusú űrjárójának, a Törzsfőnöknek a harci számítógépe azonosította a menekülőt a korábban megszökött hajóként. A bolygóperemen dúló csata még nem dőlt el, így Carmody csak a kapkodva összeállított Kék Rajt tudta nélkülözni. Atwyl hadnagy két Luciferből álló légi szakasza és a hozzájuk tartozó két, SPR-H5 Karvalyból összeállított szakasz, melyek együtt alkották a támadó rajt, parancsot kaptak a hajó megsemmisítésére.

Egy sértetlen Union típusú űrjáróval szemben esélytelenek lettek volna, de Carmody ezredes üzenete szerint hat űrvadász elég lesz a becslések szerint komoly sérülést szenvedett gép ellen. Carmody azonban nem számolt az ádáz viharral, amelynek következtében a raj elveszítette az üldözött hajó nyomát.

A Lucifer annyira hánykolódott, hogy Atwyl hálát adott az égnek, amiért nem egy Karvalyban ül. A gondolat, hogy ez a csöppnyi, harminc tonnás hajó, alig több mint egy motorhoz erősített pilótafülke, eszébe juttatta, hogy ellenőriznie kell az alakzatot. Ez volt az első megbízatása rajparancsnoki kinevezése óta, és még hozzá kellett szoknia, hogy nem csak saját magáért kell aggódni.

Atwyl radarképernyőjét értékelhetetlen jelzések töltötték meg, de a szabálytalan időközönként feltűnő pontok akár a raj többi tagját is jelenthették. A pilótafülke ablakán kinézve csak Gianni Bredelt látta, amint az a másik Luciferrel szokása szerint a vezérgép bal szárnyára tapad. Atwyl erősebb fokozatra kapcsolta a rádiót, hogy kiküszöbölje az interferenciát, és megszólalt a Kék Raj számára fenntartott frekvencián.

– Kicsit húzódjunk összébb, gyerekek! Odakinn egy csúnya, nagy űrjáró ólálkodik. Még így sérülten is könnyedén szét tudja lőni egy Karvaly hátsó felét. Nem szeretném, ha bárki egyes-egyedül botlana belé.

Gordon, Hall és Reischaur azonnal válaszolt, de Morris nem felelt. Még több áramot kapcsolt a kommunikációs áramkörre, és újra próbálkozott.

– TJ? Hallasz, kislány?

– Persze, főnököm. Mi kéne, ha vóna?

A szavak eltorzulva és alig hallhatóan érkeztek, de T.J. hangjából vidámság szűrődött ki. Hamiltont egészen meglepte, mennyire megkönnyebbült ettől. T.J. Morris űrvadász-pilóta nemrég végezte el a Dragonyosok pilótaképző iskoláját, és ez volt az első bevetése. Magas pontszáma és a szimulátorban nyújtott kiemelkedő teljesítménye még nem feltétlenül jelentette azt, hogy éles helyzetben sem kell aggódni érte. A lelkesség és a kiképzés gyakran kevésnek bizonyult a harcmezőn, főleg a mostanihoz hasonló rossz körülmények közepette.

– Zárkózz fel Reischaurhoz és a többiekhez! Nem hagyhatom, hogy egymagad szedd le azt az űrjárót, mesterlövész!

– Vettem, főnököm.

Atwyl a felzárkózó vadászokat figyelte. Messze jobbra a Béta szakasz repülőit látta keresztültörni a felhőkön. Az élénksárgára festett vadászrepülők könnyen felismerhetők voltak a sötét viharfelhők között. A repülőgépek törzsének oldalán előremeredő Martell-lézerek sötét, galvanizált borítása miatt a Karvalyok úgy néztek ki, mint egy szárnyas töltény. Egy villámcsapás fényénél látni lehetett a pilótafülkék mögött magasodó függőleges vezérsíkra festett sötét farkasfejeket.

Mivel nem látta a Gamma szakasz gépeit, Atwyl egy másik sávra kapcsolt, hogy beszélhessen a másik Lucifer pilótájával.

– Figyelj, Gianni! Nem látom a kis Gammás madárkáinkat ebben a főzelékben. A radar szerint mintha valahol balra lennének. Nem lehet megállapítani, melyik az igazi jelzés, és melyik csak szellemkép. Ez a vihar nagyon rosszkor jött. Remélem, hogy a bolygó védőinek is legalább ennyire nehéz dolga van.

– Majd mindjárt rájuk pislantok, Ham – jött a válasz recsegve-ropogva, bár a pilóta hangszíne szokás szerint tökéletesen nyugodt volt. Egy vad vihar közepén való bukdácsolásnál és egy ellenséges űrjáróval játszott bújócskánál többre volt szükség ahhoz, hogy Gianni Bredel űrvadász-pilóta megijedjen.

– Ne menj messze, Gianni! Nem akarlak téged is elveszíteni ebben a kulimászban. – Atwyl figyelemmel kísérte, amint a másik hajó oldalra fordul és elszáguld mellőle. Az utódállamok összevissza toldozott és foltozott szerkezeteinek túlságosan is szokásává vált, hogy kritikus helyzetekben felmondják a szolgálatot. Még a távoli múltban, a Csillagliga korában is köztudott volt, hogy a Luciferek kommunikációs és érzékelő rendszere nagyon sérülékeny. Mivel attól tartott, hogy a mostani kommunikációs problémákat sem kizárólag a vihar okozza, Atwyl nem akarta Giannit is szem elől téveszteni.

– Mi mindketten, főnököm… – mondta Bredel, de a recsegés elnyelte a mondat többi részét. Atwyl nyugtalankodva figyelte, ahogy a másik Lucifer kétszáz méterre eltávolodik, majd vele egy vonalba húzódik. Miközben a másik vadász végrehajtotta manőverét, Atwyl látószöge is megváltozott, és most úgy látszott, mintha Bredel gépe egy repülő csontváz egy darabja lenne. A Lucifer szárnya és a főmotor eltűnt a hajó mélykék színének háttere előtt. A sötét színezetű vadász jól beleolvadt a viharos égboltba, csak a fehér sávok és az élénkebb színűre festett szerkezeti elemek látszottak.

– Megvannak, Ham. – Bredel hangja kizökkentette Atwylt a mélázásból. – Kutyabajuk.

– Vettem, Gianni. – Átkapcsolt a raj frekvenciára, és azt mondta: – Ügyesek vagytok, gyerekek. Maradjunk így, amíg lehet. – Úgy döntött, figyelmét az előtte álló feladatra összpontosítja, ezért visszafordult az érzékelők kijelzői félé.

A percek tovább vánszorogtak, miközben a vihar ide-oda taszigálta a vadászgépeket. Atwylnek kétszer is rá kellett szólnia a fiatal pilótákra, hogy a rossz idő miatti morgásukkal ne foglalják le a komcsatornát. Az egyik kevésbé viharos percben Friedrich Reischaur űrvadász-pilóta vette észre először az űrjárót.

– A MAD szenzor valami nagyot talált, hadnagy – jelentette.

– Én is látom, Friedrich – mondta Atwyl. A Lucifer fedélzetén található nagyobb számítógép valamivel gyorsabban regisztrálta a célpontot, a hadnagy azonban az izgatottság legkisebb jelét sem adta annak ellenére, hogy úgy tűnt, végre ráleltek az üldözött vadra. – Fogom a Davion-űrjáró jeleit! A számítógép szerint talajmagasságon van, kőhajításnyira Batan űrrepterétől. Ha ez a mi madarunk, könnyű célpont lesz, ha a reptér lőtávolságán kívül maradunk.

Atwyl begépelt néhány számot, és várt, hogy a vadász harci komputere jóváhagyja az ajánlott útvonalat. Miután ez megtörtént, közölte tervét a rajjal.

– Lemegyünk a felszín közelébe, és mélyrepülésben közelítünk, ezáltal a reptér védelmi rendszere nem tud a radarjaival észlelni bennünket. A számítógép szerint egy erdő is található arra, amely az út nagyobbik részében takarni fog minket az űrjáró elől. Béta és Gamma, ha már lent vagyunk, szóródjatok szét előttem legyező alakban. Legyetek gyorsak, a szemeteket pedig tartsátok nyitva! Először csak a terepet derítsétek fel. Ha tiszta a levegő, Bredel és én is rárepülünk, és szétlőjük a szemétládát. Miután megpuhítottuk, a többi már csak agyaggalamb-lövészet lesz. Van valakinek kérdése?

Morris csatornájáról jelzés érkezett.

– Főnököm, mi az az agyaggalamb?

Atwyl felnevetett. Akarva vagy akaratlanul, T.J. megtörte a feszültséget, amely azóta nőtt benne, hogy először észlelték az űrjárót. Remélte, hogy ezek a szavak a többiek idegességét is némileg feloldották.

– Ne törődj vele, T.J. Azt jelenti, hogy miután Bredel és én először tüzet nyitunk a hajóra, a ti támadásotok következik.

– Vettem főnököm. Ti feltöritek a héját, mi meg leszedjük az agyaggalambot. – Ez Bredelt és Hallt is kacajra fakasztotta. Atwyl lecsitította őket.

– Együtt induljunk lefelé hat-nyolc fokos siklórepülésben, egészen a felszín feletti három-nulla méteres magasságig, majd adjatok gázt, és repüljünk rá! Vettétek? – Egyszerre öt hang válaszolt „igen”-nel, miközben Atwyl beütötte a fedélzeti számítógépbe a végső adatokat. A kijelzőn azonnal megjelentek a repülési pályára vonatkozó információk.

– OK. Felvétel indul. Három, kettő, egy. Nyomás!

A gyorsulás beleszorította Atwylt a pilótaülésbe. Háta mögül halk sziszegés hallatszott, amint működésbe lépett a nyomáskiegyenlítő. A rendszer feladata volt, hogy a pilótaruhájába varrt tömlőket felfújja, megakadályozva, hogy a vér a végtagjaiba szálljon a bukórepülések és a nagysebességű manőverek során fellépő megterheléseknél. Ha a rendszer nem ügyelne erre, akár el is ájulhatna, és elveszíthetné a gép feletti uralmat. A kiegyenlítő zajos volt, de úgy tűnt, működik.

Váratlan kopogás jelezte, hogy kiértek a felhők alá, és esőhullámok csaptak le a száguldó hajóra. A víz beborította a fülkét, ettől az ablakon túli világ szürkévé és homályossá vált. Atwyl látta a gépe előtt repülő Karvalyok utánégetőjének lángját, ahogy a vadászok vízszintesbe fordították gépeiket, és gyorsítani kezdtek. Finoman hátrahúzva a botkormányt, ő is simán jött ki a bukórepülésből. Bredel felé nézett, és látta, hogy amaz könnyedén követi. Előtte a távolban a kisebb gépek motorjainak fénye már kihunyt, mivel elérték a támadási sebességet. Atwyl a hátsó hajtóművekre kapcsolt minden energiát, hogy utolérje őket.

A Dragonyos vadászok kiszáguldottak a viharfelhők alól. A tiszta ég alatt, a nyílt terepen jól látták az alant elterülő vidéket. Az utak, amelyeket Atwyl maga alatt látott, elhagyatottak voltak. Néhány helyen egy-egy város vagy ipari létesítmény romjait vette észre; az Örökösödési Háború során a bolygón újra és újra végigsöprő harcok nyomait. Ahogy várták, előttük egy erdő zöldellt, fái csaknem száz méter magasra nyúltak. A vadászok kicsit feljebb emelkedtek, és eldübörögtek felettük.

Amint elérték az erdő Batanhoz legközelebb eső szélét, frissen letarolt fák sora tűnt fel alattuk. Mintha egy óriási, lángoló kéz simított volna végig rajtuk, szétforgácsolva és felperzselve őket. Amint az utolsó fákat is elhagyták, megpillantották az okot is.

A város melletti szántóföldbe félig belefúródva hevert az űrjáró óriási gömbje. A pilóta valószínűleg a reptér felé tartott, amikor váratlan katasztrófa történt. Az űrjáró egyre mélyebbre süllyedt, letarolta a fákat, és becsapódott a várostól nyugatra fekvő nyílt területen. Céljától mindössze hét kilométerre lezuhant a hajó.

A gömb tetején hatalmas lyuk tátongott, melynek pereme megfeketedett és kifelé csavarodott. Törmeléknyomok vezettek az erdő szélétől egészen a becsapódás helyszínéig. A gép felfelé mutató oldalán az egyik nagy rakodótéri ajtó tárva-nyitva állt, az azt védő páncélzat felgyűrődött, és hiányos volt. Egyik peremén ernyedt végtagokkal egy csatamech lógott, akár egy eszméletét vesztett ember. Az óriás gép eltörpült a szállítóhajó méretei mellett. Miközben Atwyl felmérte a károkat, a Karvalyok két oldalról ráközelítettek a roncsra.

Ekkor történt, hogy két lézerlövés hasított váratlanul az ég felé, nyomában a gépágyúk szaggatott nyomjelző fénye ragyogott fel. A bal oldali vadászrepülő-páros elülső gépe épp a sugarakon repült keresztül, majd egy pokoli tűzlabda közepette atomjaira hullott. Atwyl egyetlen hangot sem hallott saját motorjai robajától. Reischaur meghalt.

A Karvaly elpusztítója előlépett a megfeneklett űrjáró árnyékából. Egy Karabélyos csatamech volt. A Garret D2-j célzóberendezés antennája új célpontot keresgélve fordult körbe, míg a mech felsőteste is olyasmit keresett, amire ráemelhetné a karjára erősített gépágyút.

Atwyl úgy érezte, megbénult; alárendeltje elvesztése valóságos sokk volt a számára. Keze görcsösen kapaszkodott a Lucifer kormányába, ám a Kék Raj többi tagja akcióba lépett. A Béta szakasz kétfelé vált, és fürge cikázásba kezdett, hogy összezavarja az ellenséges gép nyomkövetőjét. Morris meredeken fölfelé rántotta gépét, így sikerült elkerülnie a halálos fénysugarakat és páncéltörő lövedékeket, melyek így a gép hűlt helyét szelték át. Még Bredel is reagált. Kilőtt néhány rakétát, amelyek azonban még az űrjáróig sem jutottak el. A Luciferek még mindig túl távol voltak ahhoz, hogy bármiféle kárt okozzanak a gépben, de Bredel támadása kirángatta Atwylt addigi dermedtségéből. Ismét magához ragadta az irányítást.

– Lépj oda, Gi! Mihamarabb oda kell érnünk – kiáltotta az érzelmektől elfúlva, rekedtes hangon Atwyl. Elveszítette az egyik emberét. Többet nem akart kockáztatni.

– Vettem – felelte Bredel a szokásos, érzelemmentes hangon. – Leszedem a mechet.

– Nem! Ő az enyém. Sorozd meg az űrjárót! – Atwyl maga akart végezni a gyilkossal. Tudta, hogy egy vérbeli parancsnok nem így reagálna, de nem érdekelte. A rakéták élesítése után kitérő csavarba vitte a gépét. Feje fölött váltakozva villant fel föld és ég. Egyszer megpillantotta Bredel Luciferét is, amint hasonló manőverrel próbálkozik.

Még mielőtt lőtávolságon belülre érhettek volna, Atwyl megpillantott egy csillanást magasan az égen, amely csakis fémes felületről származhatott. Az IFF érzékelők szerint Morris SPR-H5-öse közelgett zuhanórepülésben a roncshoz.

– T.J., ne! Abbahagyni! – Atwyl ideges kiáltásából kitűnt, mennyire félti a fiatal pilótát. Az aprócska vadászgép túlságosan könnyű préda volt egy olyan csatamech számára, amelyet kitűnő légelhárító felszereléssel láttak el.

Az őrült dugóhúzóban zuhanó űrvadász pilótája nem válaszolt. Mind a négy lézere lángolt. Némelyik sugár eltalálta a Karabélyost, és páncélszilánkokat forgácsolt le felsőtestéről. A mech fegyverei halálos hálót fontak a gép köré, az aprócska repülő azonban úgy száguldott, mint a szárnyas ragadozó, melyről a nevét kapta. A Karvaly egyik lövése eltalálta a mech jobb karján levő dupla fegyvert, és valósággal leszelte róla azt. Majd a vadászgép oldalt vágott, és eldübörgött a szántóföld fölött. Csodával határos módon a Karabélyos lövései még csak meg sem karcolták. A hatalmas űrjáró fedezékében folytatva útját, T.J. a közelgő Luciferek felé indult. Atwyl döbbenten csóválta fejét a virtuóz manőverezés láttán.

– Nem kell izgulni, főnököm – mondta T.J. nyugodt hangon, de azért hallatszott, hogy kapkodnia kell a levegő után. – Ezek a bádogemberek túlságosan lassúak az én kis…

T.J. megjegyzését egy álcázott helyről felszálló rakétasor szakította félbe. Az egyik a bal szárnyába csapódott be. A robbanás ereje és a gép sebessége együtt már elég volt ahhoz, hogy leszakítsa a szárnyat a hajótestről. Amint a Karvaly pörögni kezdett, a turbulencia további darabokat szakított le a megviselt gépről. Lángcsíkot húzva ereszkedett egyre lejjebb. Morris sikolya csak akkor halt el, mikor a vadászgép a földbe csapódott és felrobbant.

Ez a sikoly visszhangzott Atwyl fülében akkor is, amikor tüzet nyitott. Az összes lézerével végigszántott a földön addig a pontig, ahonnan a gyilkos rakétákat felszállni látta. Füstfellegek szálltak a magasba, amint az energiacsíkok felforrósították a talajt, majd lángok lobbantak fel és a rakétavető felrobbant. A gyalogos egység, amely útjára indította az RHR-eket, többé nem létezett. Atwyl arcára vérszomjas mosoly ült ki, és az csak akkor hervadt le róla, amikor a Lucifer megrázkódott a Karabélyos gépágyújából származó lövedékektől, aki közben megkerülte az űrjárót.

Egy hirtelen oldalmozdulattal sikerült elsuhannia a mech perzselő energiasugarai és záporozó repeszei elől. A Lucifert megdöntve az ellenkező irányból kerülte meg az űrjárót.

A Karabélyos már várta, s épen maradt három fegyvere a Dragonyos vadászra szegeződött. Tébolyodott dühében Atwyl egyenesen rárepült. Gépe páncélzata elpárolgott a mech lézereinek pokoli energiája és a gépágyú repeszeinek zápora alatt. Nem érdekelte. A rakéták egymás után indultak útnak a pilótafülke alatti Holly NHR kilövőből. Szánalmasan célzott, és a lövések java célt tévesztett: elszáguldottak a csatamech mellett, vagy előtte csapódtak a földbe. Némelyik a lezuhant űrjáró vastag páncélzatába fúródott. Az ettől szétfröcskölő szilánkok ártalmatlanul pattantak le a mechről, és hullottak körülötte a megperzselt földre. Néhány azonban eltalálta a célpontot, és így visszafizetett egy keveset abból, amit a vadászgépnek kellett elszenvednie.

Atwyl ajka vicsorra húzódott, felfedve összeszorított fogait. Arcán izzadságcseppek gördültek le, majd belecsordultak a szemébe, és elhomályosították látását.

A vészjelző felrikoltott, így figyelmeztetve a pilótát, hogy a hőmérséklet túllépte a megengedett határt. Keze szinte öntudatlanul csapott le az egyik gombra, hogy elhallgattassa a szirénát. Az utolsó adag rakétát is kilőtte a Hollyból.

A Karabélyos alakja egyre nőtt. Atwyl elátkozta a hőséget, és az összes lézerből tüzet nyitott. Vörös sugarak lövelltek a mech felé.

A mech páncélzatán repedések nyíltak. Egy kisebb robbanás látszott a gép belsejében, melyet egyre nagyobbak követtek. A csatamech megingott, majd hátrabukott, felsőteste felszakadt. A Lucifer átsüvített a tűzgömbön, az egykori Karabélyoson.

Ezután viszont Atwylen volt a sor, hogy fizessen győzelmén. A hőmérséklet túl magas volt ahhoz, hogy a repülő hűtőegysége meg tudjon birkózni vele. Az automatika lekapcsolta a gép reaktorát. A gép zuhant, ő pedig vele tartott. Az LCF-R15 tervezésénél elkövetett hiányosságokat ellensúlyozandó, a mérnökök fokozták a logikátlanságot. Ebben a gépben nem volt katapultülés.

Miközben a tehetetlen berendezésekkel küzdött, Atwyl agyán átfutott a gondolat, milyen pocsék dolog lenne most meghalni, miután kiiktatta a mechet. A kormányt rángatta. Úgy érezte, a Lucifer orra egy kicsit feljebb emelkedett. Elég lesz?

Nem.

Talán.

Örült, hogy olyan gépben ül, amelyik legalább egy kicsit áramvonalas. Némelyik vadászgép kizárólag a motorjára támaszkodhatott, ha emelkedni akart. A Lucifernek is fel kell emelkednie, különben még a földbe csapódik…

Becsapódik…