Franchelco provincia, Dromini VI

Dieron katonai körzet, Drakónis Szövetség

3021. szeptember 14.

A csatazaj elhalt, akárcsak az összeköttetés Tercian századával. Minobu Tetsuhara tai-i látta a hegyhát mögül egyre csak emelkedõ füstöt. Az égen gomolygó olajos paca égõ jármûvek jelenlétére utalt, az pedig a Dromini Hercegi Páncélozott Huszárság ellentámadásának hibás kivitelezésére.

Tetsuhara felderítõ csapatát azután küldték Tercian egységéhez, hogy a megszálló Steiner-zsoldosokhoz tartozó csata-mechekrõl szóló jelentések megérkeztek. Ha az ellenség nagyobb elõrenyomulásra készül, a Drakónis Szövetség csapatai bajban vannak. Minobu tizenkét mechjénél jóval többre lesz szükség egy komolyabb csapás kivédéséhez.

Mivel a kiemelkedõ sziklák a szenzorok és a szeme elõl egyaránt eltakarták a harcmezõt, Minobu csak úgy tudhatta meg, mi is történt, ha odamegy és megnézi. Utasított egy mech szakaszt, hogy mindkét szárnyon zárják el a kiutat a völgybõl, majd a parancsnoki szakaszt egyenes sorba állítva átmasírozott a hegygerinc fölött.

A szakasz három 35 tonnás PNT-9R Párduca méretét meghazudtoló kecsességgel mozgott. Nagy távolságból egy Párducot össze lehetne téveszteni egy páncélos emberrel, de ez az illúzió azon nyomban szertefoszlana, amint a mech elhalad egy fa vagy épület mellett. A többi mechhez hasonlóan tudniillik ez is körülbelül olyan magas volt, mint egy háromemeletes ház.

A szakasz negyedik gépe egy OTT-7J Ostscout volt. Bár két lábon lépdelt célja felé, semmilyen távolságból nem lehetett embernek nézni. Hosszú lába zömök, tojásszerû testhez csatlakozott, a pilótafülkét rejtõ apró dudor mögül két antenna meredt az égre. Karján vékony, hegyes érzékelõk sorakoztak, melyek a mech elõrehaladása közben körbeforogtak és adatot gyûjtöttek a gép speciális, a környezetet folyamatosan fürkészõ számítógépe számára.

A hegygerincre felvezetõ nehéz terepre érve Minobu lelassított. Közvetlenül a gerinc éle elõtt megtorpant, és jelzett a többieknek, hogy kövessék a példáját. Gépével a csúcs felé mászott, közben ügyelt rá, nehogy törmelék vagy por kerüljön a Párduc jobb karján levõ protonágyúba. Az elsõdleges adatfeldolgozókat a látható fénytartomány hullámhosszára állította, majd óvatosan felemelte a mech fejét, hogy az érzékelõk elegendõ adattal tölthessék meg a pilótafülkét.

A völgyben valóságos mészárszék látványa fogadta, melyet Tercian századának könnyû gépeibõl származó roncsok tarkítottak. Minobu megtalálta mind a kilenc jármûvet, amelyekrõl tudta, hogy a századhoz tartoznak. Fél kilométerre a legközelebbi roncstól egy ellenséges csata-mech állt.

Minobu íjászként azonosította a gépet. A mech élénk kék és aranyszín festését égési sérülések nyomai csúfították el, a páncélja pedig sok területen annyira megfeketedett, hogy sem az egységét, sem a rangját nem tudta megállapítani. Az íjász páncélzata tépett és helyenként repedezett volt, az egyik karja ernyedten lógott, félig leszakadva a mech vállára erõsített masszív rakétakilövõ alatti ízületrõl. Az óriási gép igencsak megfizette gyõzelme árát.

A harcászati elméletekben az íjászok általában nehéz, tüzérségi támogatásra szolgáló gépként szerepelnek, de ez itt egyedül harcolt. Minobu eltöprengett azon, vajon nem azért szakadt-e le társaitól, hogy más mechekre vadásszon, és a párbaj dicsõségét keresse.

A Huszárság itt, a völgy nyílt mezején ütött rajta az íjászon, ahol leginkább az õ kezükre játszott a terep. Kétségtelenül könnyû prédának tarthatták. A mech-harcos mégis meglepte õket annak ellenére, hogy ellenfelei komoly túlerõben voltak. Egy ilyen harcos rettenthetetlen ellenfelet jelent.

– Ék alakzat – utasította harcosait, miközben Párducával átlépett a gerincen, és teljes sebességgel megindult lefelé a völgybe. Saját Párducukban remekül képzett harcosai felzárkóztak mögéje, és követték. Az ék hasítékának biztonságában a szerényen felfegyverzett Ostscout sietett, és elõrenyomuló bajtársai helyett is figyelt, nem érkezik-e más irányból támadás. Ez a mech túl értékes volt ahhoz, hogy részt vegyen a harcban.

Minobu kétszáz méterrel járt társai elõtt, amikor leérkezett a völgy egyenletesebb talajára. Bár a célpont jócskán az Úr Fénye protonágyú elméleti hatótávolságán belül volt, Minobu jól ismerte már a célzóberendezés korlátjait. A harmincegyedik század hadviselésének különös iróniája volt, hogy az elképesztõen erõs fegyvereket olyan távolságról kellett használni, melyek egy évezreddel korábban nevetségesen kicsinek számítottak. Az Utódállamok nagy uralkodóházainak közel háromszáz éves háborújában elveszett technikai megoldások közé tartozott a célzó áramkörök technológiája is.

Minobu ekkor látta meg, hogy az íjász megmoccan. Elkezdett feléje fordulni, de megroggyant. A Szövetség mechei már jócskán a biztonságos lõtávolságon belül jártak, de az íjász nem reagált.

– Gibbs, helyzetjelentést! – adta ki a parancsot Minobu a taktikai kommunikációs csatornán. – Ez valami trükk?

– Nem hinném, tai-i – felelte az Ostscout pilótája. – Azt hiszem, egyszerûen kikapcsolta a gépet.

Gibbs hangja meglepettnek tûnt, Minobu pedig határozottan megdöbbent. Infravörös képre kapcsolt: az íjász valósággal izzott a hulladékhõtõl.

Minobu lelassította mechjét, és megálljt parancsolt a szakasznak.

– A buddhista pokolba az ostoba kódexszel! – harsant fel Jerry Akuma mech-harcos hangja a nyílt frekvencián. – Most könnyû elkapni, tai-i!

– Akura, ha a helyzetemnél elõbbre lépsz, vagy tüzet nyitsz, téged foglak elkapni – csattant fel Minobu. Félig-meddig számított ugyan egy ilyen kitörésre helyettesétõl, de csalódott volt amiatt, hogy végül mégis bekövetkezett.

Pilótafülkéjében Akuma fennhangon átkozódott a kikapcsolt rádió mellett. Minobu hangjának hûvös nyugalma valóságos fenyegetéssé változtatta a puszta szavakat. A tai-i becsületérzetét megérintette a megviselt gép és annak pilótája. Akuma elvette kezét a tüzelõgombról, és megállította gépét.

– Ez itt egy teki, tai-i. Egy ellenség, akivel szemben nem mutatkozhatunk könyörületesnek. Ez egy nehéz csatamech, amelyet gyengeségében veszteség nélkül megsemmisíthetünk.

– Veszteség nélkül? Szégyent hozol elõdeidre. Az a pilóta egy harcos, csak a gépe nem engedelmeskedik a parancsainak. A Busbido megköveteli, hogy most elnézzük neki a gyengeségét, hogy egy késõbbi idõpontban harcosként küzdhessen és halhasson meg. Elhagyjuk a völgyet.

– Elhagyjuk? – Akuma hangja egyre magasabban csengett. – Hátat fordítani az ellenségnek? Ön…

– Megkérdõjelezed a parancsomat, Akuma mech-harcos? – vágott közbe Minobu.

Akuma tudta, hogy a többiek figyelemmel követik a párbeszédet. Mindenki tudta, hogy egy parancsnok szavával szembeszegülni egyenlõ a halállal. A szakaszban vele együtt szolgáló talpnyaló anyámasszony katonái Tetsuharát támogatnák, annak ellenére, hogy õ sokkal gyakorlatiasabb tanácsot adott. Látván, hogy Kemsai rakétakilövõjének nyílása máris nyitva áll, Akuma úgy döntött, hogy a visszavonulás nem egyenlõ a vereséggel.

– Nem, Tetsuhara tai-i. Nem kérdõjelezem meg a parancsodat. Meg is halnék érte. – A formalitások simán csúsztak ki száján, majd Akuma kikapcsolta rádióját. – A hatáskörödben nem kételkedem, az épelméjûségedben viszont igen! A te drága bushidód már azelõtt halott volt, hogy az emberiség elhagyta Terrát. Itt már nincs hely a számára. Ez itt a valódi világ, ahol háború van. Ezt az esetet pedig nem felejtem el. Túl sokszor szégyenítettél már meg.

Minobu továbbra is Akuma Párducának mozdulatait figyelte. Régóta tudott a tanulatlan Akumának a kódexrõl formált lesújtó véleményérõl. Számított rá, hogy a csata után majd kineveti és panaszkodik. Azt azonban nem várta, hogy Akuma ilyen közel kerül a parancsmegtagadáshoz, még akkor sem, ha a parancs a kódexben gyökeredzett. A mech-harcos végül mégis meghajolt Minobu hatalmi fölénye elõtt. A vészhelyzetnek vége, Akuma forrongó vére majd lecsillapodik.

Mechjével visszafordult az íjász felé, majd bekapcsolta a külsõ hangszórókat. Az ellenséges mech pilótája felpattintotta a pilótafülke ajtaját, és az ülésre állt. Csak deréktól fölfelé látszott, vonásait eltakarta a neurosisak.

– Harcos – mondta Minobu –, én, Minobu Tetsuhara, vezetõ tai-i, a Második Fénylõ Kard ezred Felderítõ Arany Századának élén, a Kurita ház szamurája, a Drakónis Szövetség katonája, tisztelem vitézséged és bátorságod. Most nem ölünk meg. Térj vissza egységedhez, ha tudsz. Halj meg harcban, igazi harcoshoz méltón.

Azzal Minobu megfordult, és kivezette egységét a völgybõl.