30
– Pihenj – mondta Wolf. – Gratulálok az előléptetéséhez, Fraser százados.
– Köszönöm, ezredes – felelte a fiatal mech-harcos, miközben lazított szálegyenes tartásán. Közben pedig az járt a fejében, mit akarnak tőle. Az ezredesnek nem szokása magához hívatni a frissen kinevezett tiszteket csak azért, hogy vállon veregethesse őket. Lehetséges, hogy Dechan most emelkedett olyan rangra, hogy elárulják neki az egység titkait? Hét éve harcolt a Dragonyosok soraiban, de még mindig nem tudta, hogy az űrjáróikon kívül mit neveznek otthonuknak.
– Gondolom, kíváncsi, miért hívattam – mondta Wolf, ügyet sem vetve rá, mennyire összerezzent Dechan a szavai hallatán. – Egy különleges egységet akarok összeállítani, amely gyors rajtaütésekre fog specializálódni. A csapatba minden ezredből választok szakaszokat, olyan embereket, akik nem tanultak meg összedolgozni. Ez olyasmi, amiben ön tavaly a Barlow's Enden szert tett némi gyakorlatra. Csapata egyaránt jól állt helyt ott, és itt a Miseryn. Örömmel látnám önt és a szakaszát ebben az új egységben. De csak önként jelentkezőket fogadok el…
A csupa önként jelentkezőkből álló egység szokatlan jelenség volt. Erre csak rátett egy lapáttal, hogy minden ezredből választottak csapatokat.
– Nem értem, ezredes. Pontosan mi a helyzet?
– A feladattal vagy a csapattal?
– Mindkettővel, uram.
– A csapattal nincs semmi különös. Azért akarok egy szakaszt minden ezredből, hogy ezzel is jelezzem munkaadóink felé, mi a tényállás. A feladat pedig egy rajtaütés. Az egyik rendszermegfigyelő hajónk elfogott egy Davion közleményt. Az Egyesült Világok egy csapata felfedezett egy mindezidáig titkos készletraktárt, amelyet párszor már alkalmunk nyílt használni. Ha gyorsan odaérünk, a miénk; ha nem, a felderítés előrejelzései szerint a holmival azokat a Hetedik Crucis egységeket fogják újra felszerelni, amelyek leépítésébe oly sok munkát öltünk itt a Miseryn. Szeretne megint találkozni a Lándzsásokkal?
A Crucis Lándzsások ütöttek rajta nemrég a Miseryn, ráadásul a Davion-ház csapatai voltak, itt a határ mentén ritkán látott mennyiségben. Tavaly az ellenfelek többsége zsoldos egység volt, nem pedig a Dragonyosok jogos ellenfeleinek számító regulárisok. A hírszerzés jelentéseiben rendszeresen szerepeltek a Davion-ház csapatai, amint a határ mentén haladva le-lecsaptak egy célpontra, hogy aztán egy másiknál lyukadjanak ki ahelyett, hogy hazaindulnának. A támadások teljesen kiszámíthatatlanok voltak, és senki, még az információkat mániákusan gyűjtögető Dominguez sem talált benne rendszert.
Ez azt is jelentette, hogy a Dragonyosoknak ritkán volt alkalma Davion Regulárisok ellen harcolni. Most azonban lehetőség kínálkozott, hogy törlessze a számlát, és a Dragonyosok által ejtett sebeket még egy kicsit elmélyítse. Az, hogy megint épp a Hetedik Crucis fogja a rövidebbet húzni, már csak hab a tortán.
– Rendben, ezredes, vállaljuk.
– Remek. Intézkedjék, hogy a techek készítsék fel a gépeket Udibi klímájához. A szükséges fájlt a Törzsfőnökről tudják letölteni – közölte Wolf és átnyújtott Dechannek egy diszket a számítógép eléréséhez szükséges kódokkal. – Elég nagy ugrás lesz az emberei számára, hogy a hóból átkerülnek a homokdűnék közé. Udibi elég messze van bent a Davion-térben, úgyhogy gondoskodjék az űrjáró hosszú távra felszereléséről és készletekkel való feltöltésről. Egy hete van, hogy mindent elrendezzen.
Wolf elhallgatott, és szigorú pillantást vetett Dechanre.
– Van itt valami nagyon lényeges, fiam – szólt halkan. – Aki veled megy, az nem kaphat kimenőt. Levelet sem küldhet az An Tingen maradott hozzátartozóknak. Az egészet titokban kell tartani.
Wolf annyira kihangsúlyozta a szokatlan biztonsági intézkedéseket, hogy Dechan egészen kíváncsi lett.
– Uram, ugye nem szerződésszegés, amit csinálunk?
– Nem, fiam. Egyetlen szavát sem szegjük meg. Utánpótlásra van szükségünk, hogy feltöltsük a készleteinket, ezért megszervezzük, hogy megszerezzük magunknak, ami kell. Munkaadóink viszont nem repesnének az ötletért, hogy átránduljunk a határ túloldalára. Esetleg félreértelmezhetnék a helyzetet, úgyhogy jobb, ha nem is említjük meg nekik.
Ez nem hangzott valami jól, gondolta Dechan. A pénzügyi helyzetről szóló pletykában mégiscsak volt valami igazság.
– Ilyen rosszul állunk a készletekkel?
– Nem túl jó a helyzet, fiam, és nem szeretném, ha még rosszabbra fordulna. A kurita összekötő irodában tevékenykedő barátaink egyre jobban szorongatnak minket, december óta. Visszavágni nem tudnánk nekik. A harcművészet szabályai szerint a lökés ellenszere nem a visszalökés, hanem egy aprócska lépés oldalirányban.