Sam
NEM VOLT MÉG ILYEN HOSSZÚ ÉJSZAKA: Cole és én a büfében,
végigmegyünk minden részleten, amit a farkasokról tudunk, míg Cole
agya nem lesz tele vele, és el nem küldi Isabelt meg engem, hogy
egyedül ülhessen az asztalnál, a tenyerébe támasztott fejjel és egy darab
papírral. Elképesztőnek tűnt számomra, hogy minden, amit akartam,
minden, amit valaha akartam, Cole St. Clair vállain nyugodott egy
műanyag asztalnál egy összefirkált szalvétával, de mi másom maradt?
Megszöktem a kórházi büféből, hogy leüljek a szobája elé, háttal a
falnak, tenyerembe temetett arccal. Akaratom ellenére megjegyeztem
mindent azokról a falakról, arról a helyről, arról az éjszakáról.
Nem reménykedhettem abban, hogy beengednek, hogy láthassam őt.
Hát csak azért imádkoztam, hogy ne jöjjenek ki, hogy megmondják,
elment. Imádkoztam, hogy ne nyíljon ki az ajtó. Csak maradj életben!
275