Grace
– ÚJRA ITT, GRACE?
A nővér felnézett, amikor beléptem az orvosi szobába. Az asztalával
szemközti három széken ültek – az egyik diák feje hátrabillent álmában,
olyan pózban, amely túl kínos volt, hogy színlelje, a másik kettő pedig
olvasott. Mrs. Sanders meglehetősen híres volt arról, hogy akinek elege
volt éppen, lóghatott az orvosiban, ami rendben is volt, míg valakinek
nem támadt lüktető fejfájása, és nem szeretett volna leülni kicsit, ám
nem maradt szabad hely.
Az asztala elé álltam, és karba tettem a kezem. Úgy éreztem, mintha
a fejemben doboló fájdalommal együtt zümmögnék. Megdörzsöltem az
arcomat – a mozdulat hirtelen nagyon emlékeztetett Samre -, és azt
mondtam:
– Sajnálom, hogy megint valami ostobaság miatt zavarom, de a
fejem megőrjít.
– Hát elég nyomorultul festesz – ismerte el Mrs. Sanders. Felállt, és
a gurulós szék felé intett, ami az asztala mögött állt. – Ülj le, amíg
keresek egy lázmérőt. Kicsit ki is vagy pirulva.
– Köszönöm – feleltem hálásan, és leültem a helyére, miközben ő a
másik szobába indult. Furcsa volt ott lenni. Nemcsak a székében, a
monitoron futó pasziánsszal és az íróasztalról rám néző, a gyerekeit
ábrázoló fotókkal, hanem az orvosi szobában egyáltalán. Másodszor
jártam itt, és csak néhány nap telt el az utolsó látogatásom óta. Párszor
vártam Oliviára az ajtó előtt, de páciensként még sosem voltam idebent,
nem gondolkodtam hunyorogva a neonfényben, hogy vajon beteg
leszek-e.
Mrs. Sanders távollétében nem éreztem úgy, hogy fegyelmeznem
kellene magam, megfogtam hát az orrom hegyét, és próbáltam nyomást
gyakorolni a fejfájás középpontjára. Ugyanolyan volt, mint a többi
fejfájás, ami az utóbbi időben kínzott, tompa, sugárzó fájdalom, amely
az arccsontomban égett. Ezek a fejfájások folytatással fenyegettek:
folyton azt vártam, hogy folyni kezd az orrom, vagy köhögni kezdek,
vagy valami.
61
Mrs. Sanders egy lázmérővel tért vissza, én pedig gyorsan elvettem a
kezemet az arcom elől.
– Nyisd ki a szád, drágám – utasított, amit más esetben viccesnek
találtam volna, mert Mrs. Sanders nem tűnt olyan „drágámozó"
típusnak. – Úgy érzem, elkaptál valamit.
Elfogadtam a lázmérőt, és a nyelvem alá szorítottam; a műanyag tok
élesnek és csúszósnak tűnt a számban. Meg akartam jegyezni, hogy
ritkán vagyok beteg, de nem tudtam kinyitni a számat. Mrs. Sanders
tantárgyakról fecsegett a két ébren lévő diákkal, miközben
tovavánszorgott a három perc, aztán visszajött hozzám, és kivette a
lázmérőt.
– Azt hittem, már gyártanak gyorsabb lázmérőket is – mondtam.
– Gyerekorvosoknak. Gondolják, hogy nektek, középiskolás
pokolfajzatoknak, van időtök kivárni az olcsóbbat is. – Leolvasta a
hőmérsékletemet. – Van egy kis lázad. Kicsike. Valószínűleg elkaptál
egy vírust. Sok van most a levegőben, ilyen hőmérsékletingadozásban.
Akarod, hogy felhívjak valakit, hogy vigyen haza?
Elgondolkoztam, hogy micsoda öröm lenne megmenekülni a sulitól,
és a délután hátralévő részét Sam karjába fészkelődve tölteni. De Sam
dolgozott, nekem pedig kémiadolgozatot kellett írnom, így csak
felsóhajtottam, és beismertem az igazat: nem vagyok elég rosszul
ahhoz, hogy hazamehessek.
– Már nincs sok hátra a napból. És dolgozatot írunk.
Grimaszolt.
– Önuralom. Helyes. Nos, tessék! Nem kifejezetten csinálhatnék
ilyet a szüleid engedélye nélkül, de... – Megállt mellettem, és kinyitotta
az íróasztal egyik fiókját. Volt benne egy csomó aprópénz, a
kocsikulcsa és egy doboz lázcsillapító. A tenyerembe rázott két
tablettát, és azt mondta:
– Ez elintézi a lázadat, és valószínűleg tesz majd a fejfájás ellen is.
– Köszönöm – mondtam a székét visszaadva. – Ne vegye a szívére,
de remélhetőleg a héten már nem jövök.
– Ez az iroda egy kulturális és közösségi találkahely! – mondta Mrs.
Sanders sokkot színlelve. – Vigyázz magadra!
Lenyeltem a lázcsillapítókat, és utána küldtem egy kis vizet az ajtó
melletti tartályból, aztán visszamentem az osztályba. A fejem alig fájt.
62
Az utolsó óra végére a lázcsillapítónak sikerült a trükk. Mrs.
Sandersnek valószínűleg igaza volt. A szüntelen érzés, hogy valami
még lesz, csak egy vírus volt.
Megpróbáltam bemagyarázni magamnak, hogy így van.
63