Cole

Szélesen rámosolyogtam. Telítődtem a kellemes, lassú meleggel,

amelyet csak erős itallal tudtam elérni.

– Látod, mindketten komolyan el vagyunk cseszve, Ringo –

mondtam. – Problémahegyek.

Sam csak nézett rám. Nem igazán hasonlított Ringóra, inkább egy

álmos, sárga szemű John Lennon volt, ha pontosak akarunk lenni, de a

„John" nem volt találó név számára. Hirtelen részvétet éreztem iránta.

Szegény gyerek még vizelni sem tud a földszinten, mert a szülei

megpróbálták megölni. Elég durvának tűnik.

– Közbeavatkozásnak érzed? – kérdeztem. – Szerintem a mai este

épp jó a közbeavatkozáshoz, ember.

– Kösz, majd én foglalkozom a problémáimmal – mondta Sam.

– Gyerünk már – nyújtottam felé a whiskysüveget, de nemet intett.

Ez majd ellazít – tájékoztattam. – Ha ebből eleget iszol, Kínáig is

elevezel abban a kádban.

Sam hangja kicsivel kevésbé volt barátságos.

– Nem ma éjjel.

– Haver – mondtam -, én itt próbálok barátkozni. Próbálok segíteni

neked. Próbálok segíteni nekem. – Bajtársiasan karon fogtam.

162

Elhúzódott a szorításomból, de mintha nem komolyan gondolná. A

konyhaajtó felé vonszoltam.

– Cole, te teljesen kész vagy. Eressz el!

– És azt mondom neked, hogy ez az egész folyamat egyszerűbb

lenne, ha te is kész lennél. Átgondoltad a whisky nyújtotta lehetőséget?

– Már a folyosón voltunk. Sam ismét ellenkezett.

– De nem vagyok, Cole. Gyerünk! Ezt komolyan gondolod? -

Rángatta magát a szorításomban. Néhány lépésnyire jártunk a

fürdőszoba ajtajától. Sam gyökeret vert, és mindkét karomra szükségem

volt, hogy megmozdítsam. Meglepően erős volt; nem gondoltam volna,

hogy egy ilyen cingár fickó így tud küzdeni.

– Én segítek neked, te segítesz nekem. Csak gondolj bele, mennyivel

jobban fogod érezni magad, miután szembenéztél a démonjaiddal –

mondtam. Nem voltam biztos benne, hogy igaz, de jól hangzott. Azt is

be kellett ismerjem, hogy piszokul kíváncsi voltam rá, hogy mit csinál

Sam, ha szembenéz a hatalmas fürdőkáddal.

Átlöktem magunkat a küszöbön, és a könyökömmel felkapcsoltam a

villanyt.

– Cole – mondta Sam, hirtelen nyugodtabb hangon.

Csak egy fürdőkád volt. Csak egy üres fürdőkád a leghétköznapibb

formában: elefántcsontszínű csempék vették körül, a fehér

zuhanyfüggöny félre volt húzva. Egy döglött pók hevert a lefolyó

mellett. A látványára Sam hirtelen vergődni kezdett a karomban,

minden erőmre szükségem volt, hogy megtartsam. Éreztem, ahogy az

izmai megfeszülnek az ujjaim alatt, ahogy ellenkezik.

– Kérlek.

– Ez csak egy fürdőkád – mondtam, megfeszítve körülötte a

karomat. De nem kellett. Totál elernyedt a szorításomban.