Isabel

Cole elvette tőlem a fájdalomcsillapítót, de biztos voltam benne,

hogy nem fogja bevenni. Vagy azért, mert azt hiszi, valami tökös

macsó, vagy vallási okokból, vagy valami másért. De amikor a

földszinti fürdőszobába ment, hallottam, ahogy rácsap a

villanykapcsolóra, és kinyitás nélkül leteszi a gyógyszeres dobozt.

Aztán hallottam, hogy víz kezd folyni a kádba. Sam furcsa, undorodó

arckifejezéssel elfordult, és tudtam, hogy nem kedveli Cole-t.

– Szóval, Romulus – kezdtem, és Sam megfordult, sárga szemei

tágra nyíltak. – Miért vagy itt, tök egyedül? Azt hittem, Grace-t sebészi

úton kell eltávolítani az oldaladról. – Miután az elmúlt fél órát Cole-lal

töltöttem, akinek az arca csak azokat az érzelmeket fedte fel, amelyeket

a tudomásomra akart hozni, furcsa volt látni a leplezetlen fájdalmat Sam

arcán. A nyomorúságát már vastag, barna szemöldöke önmagában

kifejezte. Úgy látszott, ő és Grace összevesztek.

– A szülei kirúgtak – mondta Sam. Egy pillanatra elmosolyodott,

mint amikor valami egyáltalán nem vicces, és nem akarja az ember

elmondani, de nem tudja, mi mást tehetne. – Grace, öhm, beteg lett, ők

meg, öhm, együtt találtak minket, aztán kirúgtak.

– Ma éjjel?

Nagyon megtörten és nagyon őszintén bólintott, én pedig nem igazán

tudtam ránézni.

– Aha. Épp most értem ide.

A ház minden felkapcsolt lámpájának ádáz ragyogása hirtelen

jelentőségteljesebbé vált. Nem voltam biztos benne, hogy azért

csodálom, amiért mindent ilyen keményen és hevesen él meg, vagy

lenézem, amiért ilyen rengeteg benne az érzelem, hogy a ház minden

ablakából sugároznia kell. Nem tudtam, mit érzek.

– De, öhm... – mondta Sam, és ebben a két szóban hallottam, hogy

összeszedi magát, ahogy egy ló maga alá húzza a lábait, mielőtt feláll. –

Mindegy. Mesélj Cole-ról! Hogy keveredtetek össze?

92

Élesen néztem Samet, míg rá nem jöttem, hogy úgy értette. Hogy

keveredtetek ide?

– Hosszú mese, farkasfiú – feleltem, és lerogytam a kanapéra. -Nem

tudtam aludni, és hallottam, hogy odakint mászkál. Elég nyilvánvaló

volt, hogy micsoda, és elég nyilvánvaló volt az is, hogy nem fog

visszaváltozni. Nem akartam, hogy a szüleim rájöjjenek, és frászt

kapjanak, szóval itt a vége.

Sam szája valami értelmezhetetlent csinált.

– Ez borzasztó kedves tőled.

Halványan elmosolyodtam.

– Előfordul.

– Tényleg? – kérdezte Sam. – Azt hittem, a legtöbben odakint

hagynának egy meztelen idegent.

– Nem akartam, hogy holnap reggel a kocsihoz menet belelépjek az

egy kupacban lehullott ujjaiba – feleltem. Úgy éreztem, Sam rá akar

venni, hogy mondjak még valamit, mintha sejtette volna, hogy ez a

második alkalom, hogy találkoztunk, és az első alkalommal szerepet

játszott a nyelvem is, amint bemutatkozott Cole-énak, és fordítva. Cole

ujjainak témáját arra használtam, hogy témát váltsak. – Ha már itt

tartunk, kíváncsi vagyok, hogy boldogul odabent – néztem ki a

fürdőszobához vezető folyosóra.

Sam tétovázott. Valamiért eszembe jutott, hogy egyedül a

fürdőszobában nem égett a villany. Végül Sam megszólalt:

– Miért nem kopogsz rá és nézed meg? Én felmegyek az emeletre, és

rendbe teszek neki egy szobát. Csak...kell egy perc, hogy

gondolkodjam.

– Oké, nekem mindegy – feleltem.

Biccentett, és épp amikor elfordult, elcsíptem valami bizalmas

érzelmet az arcán. Arra gondoltam, nem is annyira nyitott könyv, mint

gondoltam. Szerettem volna megállítani, és megkérni, hogy töltse ki a

beszélgetésünk űrjeit – hogy Grace megbetegedett, miért nem volt

felkapcsolva a villany a fürdőszobában, hogy mit fog most csinálni – de

rég késő volt, és amúgy sem voltam már olyan csaj.