Sam

VALAMI FELÉBRESZTETT.

Grace hálószobájának tompa, ismerős sötétségével körülvéve nem

tudtam biztosan, hogy mi volt az. Nem hallatszott semmi odakintről, és

a ház többi része az éjszaka féléber némaságába burkolózott. Grace is

csendes volt, elfordulva aludt. Átöleltem, és szappanillatú nyakához

nyomtam az orromat. Az apró, szőke pihék csiklandozták az orromat.

Elhúztam az arcomat, Grace felsóhajtott álmában, és szorosabban

hozzám gömbölyödött. Nekem is aludnom kellett volna – másnap korán

reggel leltároznom kellett az üzletben -, de valami nyugtalan éberséggel

zümmögött a tudatalattimban. Feküdtem hát mellette, olyan közel,

ahogy a kanalak a fiókban, míg a bőre túl forró nem lett, hogy

kellemetlen legyen.

Odébb csusszantam néhány ujjnyival, a kezemet az oldalán hagytam.

Normális esetben álomba ringatott volna bordái lágy emelkedése és

süllyedése a tenyerem alatt. De aznap éjjel nem.

Aznap éjjel nem tudtam elfelejteni, milyen érzés volt, amikor

közelgett az átváltozás. Ahogy a hideg végigkúszott a bőrömön,

libabőrt hagyva maga mögött. A gyomrom forgott, forgott, forgott,

fájdalmas hányinger bomlott ki benne. A lassan felfelé haladó, égő

fájdalom, miközben a gerincem nyúlni kezd, a másik alakja emlékére. A

gondolataim elszöktek előlem, összetörtek és újraformálódtak, hogy

beférjenek a télen viselt koponyámba.

Az álom elkerült, épp kicsúszott a markomból. Az ösztöneim

szüntelenül piszkáltak, éberségre ösztökéltek. A szememnek feszült a

sötétség, miközben a bennem élő farkas azt dalolta: valami nincs

rendben.

Odakint üvölteni kezdtek a farkasok.