Grace

237

Bizonytalan és lassú voltam, akár egy álomban.

Valaki más élete volt, amelyben a lány a fiúja házába szökött. Ez

nem a megbízható Grace, aki sosem adja be későn a háziját, vagy marad

ki éjszaka bulizni, aki sosem csúszik ki a vonal mögül. És mégis itt

voltam, ennek a lázadó lánynak a testében, gondosan Sam vadiúj, piros

fogkeféje mellé állítva a sajátomat, mintha ide tartoztam volna. Mintha

itt szándékoztam volna maradni egy időre. A szemem fájt a

fáradtságtól, de az agyam csak brr, berregett éberen.

A fájdalom csökkent, elnyugodott. Tudtam, hogy csak elbújt,

félretolta a tudat, hogy Sam a közelemben van, de örültem a

pihenésnek.

A fürdőszobapadlón kis lábköröm-félholdakat láttam a vécékagyló

mellett. Ennek a teljes hétköznapisága valahogy hazavezetett,

véglegesen. Ott álltam Sam fürdőszobájában, Sam házában, és azt

terveztem, hogy az éjszakát Sam hálószobájában töltöm Sammel.

A szüleim ki fognak nyírni. Mi lesz az első dolguk reggel? Felhívnak

a mobilomon? Hallják, hogy cseng, ott, ahová eldugták? Felhívhatják a

rendőrséget, ha akarják. Ahogy apa mondta, még kiskorú vagyok.

Lehunytam a szememet, elképzeltem Koenig rendőrt, ahogy bekopog az

ajtón, a háta mögött a szüleimmel, akik várják, hogy hazavonszoljanak.

Felfordult a gyomrom.

Sam halkan kopogott a nyitott fürdőszobaajtón.

– Jól vagy?

Kinyitottam a szememet, és láttam, hogy az ajtóban áll. Átöltözött

valami melegítőnadrágba és egy pólóba, amin egy polip képe volt.

Talán végső soron jó ötlet volt.

– Jól vagyok.

– Cuki vagy pizsamában – mondta tétova hangon, mintha valami

olyat ismert volna be, amit nem akart.

Kinyújtottam a kezemet, és a mellkasára tettem, éreztem, ahogy a

lélegzete ütemére emelkedik és süllyed a vékony textil alatt.

– Te is.

Sam kicsi, szomorú mosolyra húzta a száját, aztán levette a kezemet

a mellkasáról. Kézen fogva vezetett, lekapcsolta a fürdőszobában a

villanyt, és végigmentünk a folyosón. Sam csupasz talpa csattogott a

padlón.

238

A hálószobáját csak a folyosó fénye világította meg, és a veranda

lámpájának fényudvara az ablakon át. Alig láttam a szépen

összehajtogatott takaró fehér formáját az ágyon. A kezemet elengedve

Sam megszólalt:

– A folyosói villanyt is lekapcsolom majd, ha már odabent vagy,

hogy ne menj neki semminek.

Lehorgasztotta a fejét, szégyellősnek tűnt, és valahogy tudtam, mit

érez. Mintha csak most találkoztunk volna először, mintha sosem

csókolóztunk volna, vagy töltöttük volna együtt az éjszakát. Minden

teljesen újnak és ijesztőnek tűnt.

Bebújtam az ágyba, a kezemnek hűvös volt az ágynemű, miközben a

matrac fal felőli széle felé araszoltam. A folyosó elsötétült, és hallottam,

hogy Sam felsóhajt – nehéz, reszkető sóhaj volt -, aztán a lépteitől

megreccsent a parketta. A szoba épp elég világos volt, hogy lássam a

válla árnyékát, amikor mellém bújt az ágyba.

Egy pillanatig csak feküdtünk, nem értünk egymáshoz, két idegen,

aztán Sam felém fordult, hogy a fejünk ugyanazon a párnán legyen.

Amikor megcsókolt, lágy, óvatos szájjal, az első csókunk

borzongását éreztem, és minden csókunk összegyűlt ismerősségét.

Éreztem a szíve dobbanását a pólóján keresztül, gyors dum-dumokat,

amelyek még jobban felgyorsultak, amikor a lábaink összefonódtak.

– Nem tudom, mi fog történni – mondta halkan. Az arca a nyakam

mellett volt, a szavai egyenesen a bőrömbe szivárogtak.

– Én sem – mondtam. Az idegesség és az a dolog a bensőmben

facsarta a gyomromat.

Odakint a farkasok váltakozva énekeltek, hangosabban majd

halkabban, most alig lehetett hallani. Sam nagyon csendes volt

mellettem.

– Hiányzik? – kérdeztem.

– Nem – mondta túl gyorsan ahhoz, hogy elhiggyem, valójában

elgondolkodott a kérdésen. Egy pillanat múlva megkaptam a válasz

többi részét, dadogva, tétován: – Én ezt akarom. Én én akarok lenni.

Tudni akarom, mit csinálok. Emlékezni akarok. Számítani akarok.

De nem volt igaza. Mindig számított, akkor is, amikor farkas volt a

házunk mögötti erdőben.

239

Gyorsan elfordítottam a fejemet, hogy megtöröljem az orromat a

papír zsebkendőben, amit a fürdőszobából hoztam magamnak. Nem

kellett odanéznem, hogy tudjam, véres lett.

Sam mély lélegzetet vett, és körém fonta a karjait. A vállamba

temette az arcát, és éreztem, hogy a markába szorítja a pizsamafelsőm

anyagát, amikor beszívja az illatomat.

– Maradj velem, Grace – suttogta, én pedig a mellkasához

szorítottam remegő ökleimet. – Kérlek, maradj velem!

Éreztem a saját bőrömön a betegesen édes mandulaillatot, és tudtam,

hogy nem csak a ma éjszakáról beszél.