62. FEJEZET
MÉG MINDIG HÁBORÚBAN

Shae már egy ideje ott ült az Isteni Visszatérés templomának szentélyében, amikor Érzékelte, hogy Ayt Mada sűrű, olvadt jádeaurájának váratlan jelenléte áttöri gondolatainak ködét; egyre forróbbá váló hőforrásnak tűnt lehunyt szeme előtt, ahogy közeledett. Ayt letérdelt mellé a zöld párnára.

– Úgy hallottam, minden héten ugyanabban az időpontban látogatsz el a templomba – mondta a nő, mintha csak társalogni akarna. – Biztonsági szempontból nem túl bölcs döntés.

Shae egy pillanatra mozdulatlanná dermedt a déjà vu furcsán megrendítő érzésétől. Elképzelte, ahogy elméje visszanyúlik a múltba, és lenéz közel öt évvel ezelőtti önmagára, aki ugyanezen a helyen találkozott Ayt Madával, és nem volt biztos benne, hogy ő és klánja túlélik a találkozást. Ezúttal nem érzett félelmet, bár alhasán bizseregni kezdett az egyenetlen sebhely. Kinyitotta szemét, és tekintete egy pillanatra akaratlanul is Ayt meztelen karjára siklott. A tekeredő ezüst karpereceken most sűrűbben sorakoztak a jádekövek – köztük voltak azok is, amelyeket egykor ő viselt kétrétegű nyakpántján.

Shae Ayt arcára emelte nyugodt tekintetét.

– Megvoltak az esélyeid a megölésemre.

– Igaz – bólintott Ayt. – Mindketten tudni fogjuk, ha valóban eljön az ideje.

A Hegy Pillére éppolyan félelmetes látványt nyújtott, mint mindig, de szeme körül már megjelent pár finom ránc, amikor a fiatalabb nőre nézett. Az elmúlt években számos nyilvános beszéde és televíziós megjelenése során elkezdett némi sminket viselni. Shae hirtelen nagyon is tudatában volt saját külsejének: arcán még mindig látszott a véraláfutás, amit Hilo ütése okozott.

Ismét előrefordította tekintetét, a Száműzetés és a Visszatérés faliképe, valamint a meditáló Bűnbánók köre felé.

– Nem hajoltál meg a szentélyben – jegyezte meg. – Szoktál idejönni, hogy bűnbocsánatért könyörögj az istenekhez? Hiszel egyáltalán az istenekben, Ayt-jen?

– Hiszek bennük – felelte Ayt –, de nem tartozom nekik magyarázattal. Nyolcéves voltam, amikor elpusztították a szülőfalumat, megölték a családomat és mindenkit, akit szerettem. Az árvaházban azt mondták, hogy nem az istenek okozták a földcsuszamlást, hanem a shotarok és a bombáik. Ami azt mutatja, hogy a sorsról nem az istenek döntenek, hanem az emberek. A hatalommal bíró emberek. – Ayt szenvtelenül nézte a Bűnbánókat, akikről úgy tartották, minden elhangzott szavukat eljuttatják a mennybe, az istenekhez. – Sosem öltem vagy ölettem meg senkit haragból vagy személyes bosszúból. Ha elvettem valakinek az életét, azért tettem, mert szükség volt rá, mert így kívánta a klán és az ország érdeke. Te elmondhatod ugyanezt magadról és a családodról, Kaul Shae-jen?

Shae eltűnődött, nem lehet-e, hogy Ayt neheztel rá valamiért – túlmenően azon az egyszerű ambícióján, hogy diadalmaskodni lássa a Hegyet a Nincs Csúcson, nem dédelget-e vágyat arra, hogy Shaet külön is megbüntesse. Amikor legutóbb találkoztak ebben a templomban, Shae elutasította Ayt ajánlatát a testvérgyilkosságra és arra, hogy együtt, egy klánként uralkodjanak, ehelyett azt választotta, hogy megküzdjenek egymással minden adódó alkalommal. Tiszta pengét ajánlott Aytnak, és minden valószínűség szerint halottnak kellene lennie, de itt ül.

– Gratulálok Zapunyo megöléséhez – mondta Ayt, aki nem számított arra, hogy Shae választ ad költői kérdésére, és nem is várta. – Lehet, hogy megtorlásként cselekedtél, de mindannyiunkkal jót tettél. Zapunyo átok volt a világ számára. Képzetlen idegen, uwiwai, aki külföldi bűnözőknek adta el a jádénkat. Kekoniként, Zöldcsontként mind egyetértünk abban, hogy meg kellett halnia. Zapunyo fiai is halottak. Iyilo és a többi barukan még aznap éjjel gondoskodott róla.

A természetesség, amellyel Ayt ezt mondta, elindított valamit Shae agyában. Kavargott benne a gyanú, majd szépen a helyére került minden.

– Te végig együttműködtél velük.

– A bátyád el akarta pusztítani a vállalkozást, amit Zapunyo felépített. Én át akartam venni. Te és én ugyanarra a következtetésre jutottunk, Kaul-jen: ha szeretnénk kiterjeszteni befolyásunkat szigetországunk határain túlra, szövetségesekre van szükségünk külföldön. Jádéval rendelkező szövetségesekre. Iyilo vezeti az Uwiwa-szigeteki barukanokat, és odahaza, Shotariában is vannak befolyásos barátai. Most ők rendelkeznek Zapunyo birtoka és jelentős mértékű vagyona felett.

– Ami azt jelenti, hogy te rendelkezel felettük – javította ki Shae. – Mivel fizetted le a félcsontokat, hogy biztosítsd a hűségüket? – Felszisszent, mert rájött, mielőtt Ayt válaszolhatott volna. – Hát persze. Az oortokói konfliktus menekültjeiről szóló törvénnyel. Elsuttogtad Son kancellár nevét, hogy biztosítsd: a Királyi Tanács úgy fog szavazni, ahogy te akarod.

– Mi ugyan kisstílű gengszterekként gondolunk a barukanokra, de éppolyan emberek, mint mi. Ki akarták menekíteni a családjukat a háború sújtotta Oortokóból. – Ayt lesöpört egy szöszt fekete nadrágja sima szövetéről. – A Királyi Tanács megszavazta, hogy hétezer, kekoni származású shotarnak engedélyezi a bevándorlást országunkba. A menekültügyi törvény ellenzői azzal érveltek, hogy biztonsági kockázatot és anyagi terhet fognak jelenteni a kormánynak. Szerencsére azonban a Zöldcsontok az ország segítségére fognak sietni, ahogy korábban is tették.

Ayt mosolya rideg volt, és elégedett, mint a kígyóé, ami hatalmas prédát nyelt le sikeresen.

– Időjósi irodám ügyvédei már kezdték elhárítani az akadályokat, miközben vártuk, hogy meghozzák ezt a fontos törvényt. A Hegy klán fogja áttekinteni a kérelmeket, szponzorálni a menekülteket, és segíteni őket abban, hogy új lakóhelyet találjanak, jövedelmező állást, valamint helyet a társadalmunkban. Megtanítjuk őket elhagyni idegen szokásaikat, megtanulni a mieinket, és beilleszkedni a kekoni társadalomba, többek közt azzal, hogy elfogadják a klán fennhatóságát.

Shae bólintott. Akár hétezer új, felesküdött tag a Hegy klánnak, csupa olyan, akit Ayt és emberei választanak ki és hoznak be az országba. Új, barukan Ujjak, akik már viseltek jádét, akik romantikusnak tartják a Zöldcsontok életét, és szoros kapcsolatban állnak a feketepiaci jádekereskedelemmel, valamint más bűnszervezetekkel Shotariában, az Uwiwa-szigeteken, Ygutanon és a régió többi országában. A Hegy nem tétlenkedett. Amíg a Nincs Csúcs nemzetközi üzleti kapcsolatait bővítette, és az espeni kormánnyal, valamint a Port Massy-i Zöldcsont-közösséggel fűzte szorosabbra a kapcsolatát, Ayt jóval közelebb épített ki egy hatalmi bázist.

– Mindig is jövőbe látó stratégiákat dolgoztál ki – mondta Shae, és nem is próbálta titkolni hangjában a kelletlen elismerést –, de tényleg azt hiszed, képes leszel irányítani a barukanokat, akiket behozol? Lehet, hogy jádét viselnek, de nem Zöldcsontok; nem a Wie Lonra vagy az Akadémiára jártak, és nem az aisho szellemében nőttek fel. A helyi bűnözők, akiket évekkel ezelőtt támogattál, akiket informátornak használtál a Nincs Csúcs területén, aztán eldobtál, mára a társadalom mételyévé váltak Janloonban, olyanokká, akiket maguk a barukanok is kihasználtak, amikor jádét loptak a partjainkról.

Lehet, hogy van még valami, ami közös benne és Ayt Madában, gondolta Shae – mindketten elég arrogánsak ahhoz, hogy legrosszabb ötleteiket is valóra váltsák, és hogy puszta büszkeségből ragadtassák magukat cselekvésre, anélkül hogy igazán felfognák, a katasztrófa lehetősége is fennáll.

– Azt állítod, hazafi vagy, Kekon és a hagyományaink védelmezője, de minderről hajlandó vagy alkudozni, ha hasznod származik belőle. Hajlandó vagy bárkivel szövetségre lépni, ha közelebb juttat végső célodhoz. Még ha el is éred, még ha a Hegy meg is szerzi az uralmat egész Kekon felett, az már nem az a Kekon lesz, amit felismernénk. Ha minden úgy történik, ahogy akarod, már semmit nem fog jelenteni, ha valaki Zöldcsont.

Ayt mintha elgondolkodott volna Shae szavain.

– Valami mást fog jelenteni, valami még hatalmasabbat, mint eddig. A változás elkerülhetetlen, Kaul-jen, a kérdés csak az, mi határozzuk-e meg az irányát, vagy a földcsuszamlás áldozataivá válunk. Mindig lesznek, akik ellenállnak, akik vissza akarnak húzni minket. Az olyanok, mint Ven Sandolan, aki azt hitte, a családja vérvonalának és vagyonának köszönhetően érinthetetlen. – Ayt sűrű jádeaurájából a parázsló szén mély forrósága áradt. – Most, hogy Ven és örökösei halottak, a K-Star Szállítmányozást egy ygutan cégcsoport vásárolta fel, akik biztosítottak minket afelől, hogy a K-Start független cégként fogják vezetni Kekonon. Mindannyian előítéletesek vagyunk az idegenekkel szemben, de a világ napról napra nyitottabbá válik, én pedig szívesebben szövetkezem külföldiekkel, mint olyan Zöldcsontokkal, akik mindenképpen az utamba akarnak állni.

– Csak azért kerestél meg a templomban, mert dicsekedni akartál, Ayt-jen?

Beszélgetésük során Ayt most először tűnt ingerültnek.

– Világossá akartam tenni, hogy a Nincs Csúcs még ennyi év után is gyengébb helyzetben van. Lehet, hogy bővítetted üzleti érdekeltségeidet, és ápoltad a szövetségeket, amelyeket kötöttél, de a Hegy ismét csak több emberrel és erőforrással rendelkezik. Mindkettőnk klánjának kiterjednek az érdekeltségei messze a határainkon túlra; nemzetközi kapcsolati hálóval és külföldi részvényesekkel rendelkezünk. Már rég nem ott tartunk, ahol öt évvel ezelőtt, amikor valamelyikünk megnyerhette volna a háborút az utcákon is, és az erőszak magasabb rendű megnyilvánulásával győzhette volna le a másikat.

Shae nem felelt, tudta, hogy Aytnak igaza van. A Pillér folytatta.

– Biztosan láttad a hírekben, hogy Oortokóban döntöttek a fegyverszünetről. A nyugati részt Shotaria fogja kormányozni, a keleti részen kialakítanak egy független államot Ygutan „védelme” alatt. Csaknem négyévnyi háború és csak az istenek tudják, mennyi anyagi és emberveszteség után az eredmény pontosan ugyanaz, amit bárki előre láthat két, egyformán elszánt hatalom megütközésekor. – Ayt úgy helyezkedett párnáján, hogy jobban szembenézhessen Shaevel. Shae most először látta közelről a Pillér bal fülét, melynek felső harmadát egyenes vágás szelte le. A torz sérülés kétértelmű volt: lehetett a vezeklés jele, de harcban szerzett sebesülés is. Ayt mindenesetre a szégyen legkisebb jele nélkül viselte, meg sem próbálta elrejteni.

– Amikor a kamerák előtt ültünk a Csillag Szállóban, tudtuk, hogy a klánjaink közti béke, amit bejelentettünk, csak ideiglenes intézkedés, amelyre szükségszerűségből került sor – jelentette ki Ayt. – Most a külföldiek kliensháborújának vége, de a szükségszerűség még fennáll. Az Espenia és Ygutan közti katonai feszültség változatlan. Az oortokói háború a világ számára szerencsétlenséget jelenthetett, Kekon gazdaságának azonban jót tett, és növelte fontosságunkat a világban. A külföldieknek még mindig kell a jádénk, de most már az áruink, a pénzünk és a befolyásunk is.

Legyen ez a pillanat egy igazi egyezség kezdete köztünk, Kaul Shae-jen. A mi külön fegyverszünetünk. Mindketten megpróbáltuk titokban, ügynökeink manipulálásával megnyerni a háborút. Kudarcot vallottak, ami megint csak bizonyítja, hogy a kívülállókban nem lehet bízni, ha Zöldcsontok ügyéről van szó. Annyiszor suttogtam már el Kaul Hilo nevét, hogy a szokásommá vált, és meguntam ezt a játékot. Oortokóban a világhatalmaknak rá kellett ébredniük, hogy vissza kell venniük a viszálykodásból, különben ismét belerángatják a világot egy nemzetek háborújába. A bátyád talán nem képes nagyobb távlatokban gondolkodni, de te igen. Próbálj a jobbik eszére hatni, bármennyire korlátolt is. Most már kisgyermekek is vannak a családotokban; gondolom, nem akarnak elveszíteni még egy apát vagy nagybácsit. – Ayt hangjába fenyegető él lopózott. – Ha ismét ellenem lépsz, vagy csak nem tudod kordában tartani Kaul Hilo bosszúálló természetét, akkor ne feledd, hogy Ven Sando egy régi, hatalmas Zöldcsont-dinasztia családfője volt, olyané, amelynek még nemzedékeken át virágoznia kellett volna, de árulása miatt mindenét elveszítette: üzleti eredményeit, szerettei életét, családja nevének és vérvonalának létét és örökségét. Bárkivel megtörténhet.

Igen, gondolta Shae. Még veled is. Ayt nem minden sérülés nélkül érte el győzelmét. Folyamatosan támadták a klánján belüli elégedetlenkedők, akikben a Nincs Csúcs minden létező alkalommal igyekezett felszítani az elégedetlenkedést. Idegen érdeklődőknek adta el a Hegy legnagyobb cégét, szövetkezett a bűnöző barukanokkal, megszegte az aishót Son kancellár meggyilkolásával, és ismét bemocskolta a kezét saját Zöldcsontjai vérével. Rákényszerítették, hogy elismerje egy még semmit nem bizonyított tizenkét éves fiú igényét, és felemelje a jelentéktelen Koben családot egy olyan hatalommal járó pozícióba, amelyen sosem szándékozott osztozni. Shae gyanította, hogy bármennyire önelégülten nyilatkozik is Ayt arról, hogy klánja ismét erősebb helyzetben van a Nincs Csúcsnál, mindezeket azért nem akarta megtenni.

Shaeben ebben a pillanatban furcsamód együttérzés ébredt halálos ellensége iránt. Ayt igazat mondott: senki sem érinthetetlen. Érezte, ahogy a másik nő aurája egyre növekvő, szilárd felületként préselődik neki. Eszébe jutott párbajuk kritikus pillanata, amikor energiájuk birkózott egymással, de egyik sem volt képes felülkerekedni a másikon, és újra érezte a diadalt, amit akkor érzett, amikor egy pillanatra sikerült megbénítania ellenfelét. Újra megtenné. Ayt nem fenyegette volna meg, ha valamilyen szinten nem félne jelentős győzelmei ellenére sem attól, hogy a Kaul család még mindig él. Sérült, az igaz, de él és növekszik, saját szövetségeseivel, erőforrásaival és kibékíthetetlen bosszúvágyával. Amilyen biztos, hogy a Kelet- és Nyugat-Oortoko közti megosztottság elgennyesedik majd, mint egy elfertőződött seb, olyan biztos az is, hogy a Nincs Csúcs és a Hegy erőszakos cselekményekkel teli múltja garantálja, hogy előbb-utóbb az egyik legyőzi majd a másikat – talán a penge véglegességével, talán más eszközzel.

Shae derékból meghajolt, és a földhöz érintette homlokát a párna előtt.

– Yatto, Mindenek Atyja – kezdte –, könyörgök, ismerd fel a Zöldcsontokat, akik előttünk jöttek, különösen nagyapámat, Kaul Seningtunt és bajtársát, Ayt Yugontint, valamint minden jádeharcost, aki Kekonért küzdött, és közben igyekezett hű maradni az aishóhoz és az isteni erényekhez.

Kiegyenesedett és ellenfeléhez fordult.

– Minden igaz, amit mondtál. Most több forog kockán, és mindannyiunk legfőbb érdeke, hogy a klánok megőrizzék a békét. Kibékülni azonban sosem fogunk. Te is küzdeni fogsz könyörtelen céljaidért, és az én klánom is a mieinkért. Ne ess tévedésbe: még mindig háborúban állunk, csak máshogyan. – Felállt, érezte, ahogy hátában enyhül a merevség. – El kell hoznom az unokaöcséimet az úszásoktatásról. Ha megbocsátasz, Ayt-jen, a családomnak szüksége van rám.