29. FEJEZET
KINYÍLÓ ÉS BEZÁRULÓ AJTÓK

Enke úr, a Lámpás ismét Shae irodájában ült. A modora most sokkal kezelhetőbbnek tűnt, mivel azért jött, hogy pénzt kérjen.

– Az oortokói háború borzasztó hatással van a janlooni ingatlanpiacra – jelentette ki. – Cégemnek szüksége van arra, hogy változatosabbá tegye kínálatát. Egy Port Massy-i ingatlan megbízható, nagy hozamú befektetést jelent. Ezt a bizonyos épületet pedig igen jó áron kínálják az adott helyhez képest.

– És szeretné, ha a klán biztosítaná önnek a tőkét – vonta le a következtetést Shae.

Enke úr elővett aktatáskájából egy dossziét, az asztalra tette, és kinyitotta azon az oldalon, ahol egy pénzügyi összefoglalás szerepelt, kérése részleteivel.

– Az időjósi hivatal segítségével az Enke Ingatlancsoport negyvenszázalékos részesedést vásárolhatna a projektben.

A pénzkölcsönzés az egyik leggyakoribb tevékenység volt a klán üzleti oldalán. Enke úr természetesen fordulhatott volna független bankhoz is kölcsönért, de a bankok tisztán pénzügyi intézmények voltak, amelyek korlátozott kereteken belül működtek. A klánhoz való kötődés azt jelentette, hogy Enke úr számtalan üzleti kapcsolathoz nyert hozzáférést Kekonon és az ország határain túl is, emellett biztos lehetett abban, hogy a Zöldcsontok védeni fogják épületeit a bűnözőktől és a riválisaitól, ráadásul kedvezményes kamatokat is kapott, amiért két fia elvégezte az Akadémiát és Ökölként szolgálta a klánt. Ha a Nincs Csúcstól nem kapna annyi pénzt, amennyit remél, nyílt piaci alapon is felvehetné a kölcsönt, de a legtöbb valamirevaló Lámpáshoz hasonlóan először ő is a klánhoz fordult.

Shae átnézte az előtte heverő papíron lévő számokat, majd hátraadta a dossziét a válla fölött Woonnak. Némán méregette Enke urat, miközben Árnyéka átolvasta az iratokat. Ha Woonban bármiféle kétely merül fel, apró jelet fog adni – köhintést, torokköszörülést –, amivel jelzi, hogy halassza el döntését. Woon aurájának egyenletes zümmögéséből Érzékelte, hogy a férfi elégedett azzal, amit lát. Enke úr azonban nem tudta; az Időjós riasztó némaságával és a mögötte álló segéd sztoikus arckifejezésével szembesülve úgy érezte, tovább kell beszélnie.

– Legtapasztaltabb embereimet küldtem Port Massybe felderítőként, és mind azt jelezték vissza, hogy Lochwood környéke vonzó terület. Jó a tömegközlekedés, gyorsan dzsentrifikálódó városrészről van szó, gyalog is közel van a Port Massy-i Egyetemhez és a nagyobb bevásárlónegyedekhez. Az épület vegyes használatú lesz: lakások, a földszinten üzlethelyiségek, és…

Woon összecsukta a dossziét és visszaadta az Időjósnak, aki asztalára tette, és megszólalt.

– Enke úr, az Időjós hivatala örömmel terjeszti ki pártfogását.

Enke úr elmosolyodott, és összekulcsolt kezét homlokához érintette.

– Kaul-jen, nagyobb örömben nem is lehetne részem, mint hogy a klán jóváhagyja kérésemet. Ragyogjon az istenek kegye a Nincs Cs…

– Szeretném, ha az egész épületet megvásárolná.

A Lámpás pislogott.

– Az sokkal többe kerül, mint…

– Felül kell vizsgálnia az eddigi számításait – mondta Shae. – A klán hajlandó finanszírozni, hogy döntő részesedést szerezzen a projektben. Mint ön is mondta, jó befektetés.

Enke úr megköszörülte a torkát.

– Örömmel élnék a nagylelkűségével, Kaul-jen, de az espeni törvények szigorúan korlátozzák a külföldiek ingatlanszerzési jogát.

– Nemrégiben biztos ígéretet kaptam az espeni nagykövettől, hogy ezen a szabályzáson bizonyos, előnyben részesített országok esetében három hónapon belül enyhíteni fognak, és Kekon is ezek közé az országok közé fog tartozni. – Ez kevesebb volt, mint amit Shae remélt kereskedelmi engedmények terén, de kezdetnek nem volt rossz. – Lépjen most, vásárolja meg a negyvenszázalékos részesedést, ahogyan tervezte, a többit pedig vásárolja meg jövőre.

Enke úr kinyitotta, majd becsukta száját, végül megszólalt.

– A jelenlegi adóm…

– Normális esetben emelkedne, de van rá mód, hogy ezt megkerüljük – mondta Shae. – Egyre gyakoribb, hogy a kekoni diákok Espeniában folytatják tanulmányaikat. Öt éve, mikor én tettem, még szokatlannak számított, de manapság rengeteg család bátorítja gyermekeit, hogy szerezzenek némi külföldi tapasztalatot. Fiatal unokatestvérem is Espeniában él, szobát bérel egy családnál. Amint ezek a lakások elkészülnek, kiadhatja a Port Massyben tanuló kekoni diákoknak. Kérje tőlük a környékre jellemző piaci ár felét. Cserébe a klán előzetesen megszűri a Nincs Csúcshoz tartozó családokból származó leendő bérlőket, és megtéríti önnek a bevétel másik felét. A támogatásunk ellensúlyozza az adóbeli kötelezettségeit, emellett biztos lehet a bérlőiben, akiket a klán támogat.

Enke úr óvatosan megnyalta a szája szélét. Bozontos szemöldöke összehúzódott, míg egybe nem ért.

– Kaul-jen – kezdte lassan –, számíthatok arra, hogy ez kötelező érvényű megállapodás az Időjós hivatalával?

Erre a kérdésre rendes körülmények közt nem lett volna szükség; az Időjós szava garantálta, hogy a szerződésben foglaltakat be fogják tartani. Enke úr azonban nem volt biztos benne, hogy Shae elég ideig marad a Hajó úti iroda vezetője ahhoz, hogy betartsa egyezségüket. Amióta hat héttel ezelőtt kitört a botrány a Shae espeni katonai hírszerzéssel való korábbi kapcsolata miatt, a média folyamatosan becsmérelte az Időjóst, és egyesek a lemondását követelték.

Shae semmi jelét nem adta, hogy osztozik Enke úr kétségeiben.

– Woon-jen írásba fogja foglalni beszélgetésünk tartalmát, és még ma elküldi önnek – jelentette ki.

Enke úr elégedetten megígérte, hogy a jövő hétig elküldi a frissített pénzügyi javaslatot az Időjós irodájának. Woon kikísérte a Lámpást, majd leült az üresen maradt székbe, Shae elé.

– Abban reménykedsz, hogy emberi erőforrások terén előnyödre fordítod a helyzetet – jelentette ki.

– Ajtókat nyitok, ahogy mondtad – felelte Shae.

Woon lassan bólintott.

– Ha ösztönzöd a klán családjait, hogy Espeniába küldjék a gyerekeiket tanulni, az hosszú távon hasznára lehet a Nincs Csúcsnak, de csak ha a klán javára fordítják a tanultakat. Mi akadályozza meg a diákokat abban, hogy elcsábítsák őket Espenia ragyogó fényei? Lehet, hogy leendő tehetségeink nagy részét elveszítjük a tengerentúlon.

– Az általunk támogatott lakhatás mellett fizetni fogjuk a tandíjukat is. De csak akkor, ha utána visszatérnek Kekonra, és a diplomázásuk után három évig az időjósi hivatalnak dolgoznak. – Shae úgy vélte, nagyon kevés diák, talán egyikük sem lesz olyan ostoba, hogy megszegje a klánnak tett ígéretét, mikor Janloonban él a családjuk, akiknek élete és megélhetése attól függ, hogy a Nincs Csúcs kegyében maradnak-e. – Kowi tanácsos fia megfelelő jelölt lenne – tette hozzá.

– Ezt mindenképpen jelzem majd a Kowi családnak. – Woon felállt, hogy távozzon, az ajtónál azonban megállt, és aggódva tekintett vissza. – Van még bármi, amire szükséged lehet, Shae-jen?

Shae egész reggel próbált úgy viselkedni, ahogy szokott, de biztos volt benne, hogy Woon, aki jól ismeri, Érzékeli aurájában az érzelmi zűrzavart, bármennyire is higgadtnak tűnt kifelé, a Lámpások és az irodában dolgozók előtt. De remélhetőleg azt hitte, hogy Shae a rá zuhogó szóbeli támadások miatt érzi így magát, többek közt mert Ayt Madashi egyetlen lehetőséget sem hagyott ki arra, hogy kijelentse: egy Zöldcsont-klán hazafias Pilléreként ő soha nem engedne a Hegy vezetőségének közelébe egy volt espeni kémet. Így, hogy alig két hét volt hátra a hősök napja ünnepéig, Shae arra számított, hogy a dolgok csak rosszabbra fognak fordulni, jobbra aligha.

Nem akarta, hogy Woon gyanítsa, hogy valami más is felzaklatta.

– Nincs szükségem semmi másra, Woon-jen – felelte, és igyekezett gondtalannak tűnni, kicsit még derűlátóan önteltnek is. – Mondtam, hogy Mendoff nagykövet meg fogja fizetni az adósságát, nem igaz?

Woon távozása után Shae asztalán megcsörrent a telefon, ő pedig majdnem felugrott. De nem az a hívás volt, amire számított.

– Nem akartalak a munkahelyeden zavarni – mondta Maro –, de láttam a reggeli újságot, és csak tudni akartam, minden rendben van-e.

Shae úgy érezte, Maro hangjára egy ököl záródik össze bensőjében. Az órára pillantott, és lehunyta a szemét. Most nem képes beszélni vele. – Jól vagyok – felelte.

– Ez messze nem a legrosszabb, amit Ayt Mada valaha is tett a családommal.

De meg kell hagyni, hatásos volt. Shae nyilvános közleményt adott ki, amelyben kijelentette, hogy tanácsadói együttműködése az espeni kormánnyal évekkel korábban véget ért, és határozottan tagadta, hogy bármiféle érdekellentét állna fenn, amely kétségbe vonhatja a Nincs Csúcs és Kekon iránti hűségét. A KNM riporterének, Toh Kitának adott interjújában hosszabban is reagált a támadásokra. Kritizálta a Janlooni Hírek szerkesztőgárdáját, és igyekezett nyomást gyakorolni rájuk. Mindezzel azonban nem ért el semmit; a Hírek tulajdonosa, nem meglepő módon, családi és üzleti kapcsolatban állt a Heggyel, emellett szeretett volna minél több lapot eladni. Ma reggel Jerald mosolygó arca nézett le Shaere a fekete-fehér címlapról. Valami túlbuzgó riporter lenyomozta Loruge városában, Adamont Capitától délre, ahol a férfi most hitelügyintézőként dolgozott, a bulvár stílusú interjú mellé azonban egy régi fényképét szerkesztették, amelyen az Espeni Köztársaság haditengerészetének egyenruháját viselte.

– Csupa baromság – tört ki Maro a telefonban. – Annyira igazságtalan, amiket írnak rólad! Szűk látókörű, nőgyűlölő, idegenellenes hisztéria. Ne add meg nekik, amit akarnak. Megérdemled az időjósi pozíciódat, bármit mondanak is. – Shae még sosem hallotta a férfit ennyire dühösnek és zaklatottnak. – Van bármi, amit tehetek érted?

– Nincs – felelte Shae. – Ez ismét klánháború, csak másféleképpen. A bátyámmal kezeljük a helyzetet. Csak… maradj távol az egész zűrzavartól, és ne állj szóba riporterekkel. – Ayt és a sajtó nem tudtak Maróról vagy családi hátteréről, és Shae szerette volna, ha ez így is marad. Többet is mondott volna, de inkább elbúcsúzott. – Mennem kell. Később visszahívlak.

– Rendben – felelte Maro. – Kitartás! Szeretlek.

Shae nyelt egyet, és örült, hogy az Érzékelés telefonon keresztül nem működik.

– Én is téged.

———

Húsz perccel később ismét csengett a telefon Shae irodájában. Ezúttal az a hívás futott be, amit a klinikáról várt. A vonal túlsó végén az ápolónő gyorsan a tárgyra tért.

– A vizeletminta, amit tegnap leadott, pozitív eredményt mutat.

– Biztos benne? – kérdezte Shae.

– Igen – felelte az ápolónő. – Ön terhes. Szeretne időpontot egyeztetni az egyik nőgyógyászunkhoz? Már jövő hétre vannak időpontjaink.

– Most nem. – Shae köszönetet mondott az ápolónőnek, és letette a telefont. Csendben ült, érzése szerint pár percig, de a valóságban alighanem sokkal tovább, mert az a különös, émelyítő érzés tört rá, hogy körülötte minden – az irodai zajok, a közelben lévő emberek energiái, még a levegő mozgása is – egy pillanatra könyörtelenül mozdulatlanná dermedt.

Shae újra felemelte a telefonkagylót. Hirtelen rátört a vágy, hogy visszahívja a klinikát, és a teszt megismétlését kérje, mert talán mégiscsak hiba történt, de tudta, hogy tagadásban van. Ehelyett a titkárnőjét hívta, és közölte vele, hogy tegye át máskorra az aznapi megbeszéléseit, mert nem érzi jól magát. Felkelt, lement a lifttel a földszintre, átvágott a klán irodaházának tágas előcsarnokán, majd kilépett az épület főbejáratán.

———

Odakinn nyugat felé indult. Forró, de esős nap volt; a járdán mindkét irányba özönlő emberek nyári ruhát viseltek, de kezükben esernyőt tartottak. Shae harminc percen át gyalogolt, míg lába fájni nem kezdett a fekete tűsarkúban, blúza pedig a hátára tapadt az izzadságtól blézere alatt. Esett az eső, nem túl erősen, de sértő közömbösséggel; elszórt, kövér cseppek pettyezték az aszfaltot és hullottak zajosan a napernyőkre, a kocsik motorháztetejére és a kukák fedelére. A Hajó utca végére érve Shae jobbra fordult, és ment tovább, ki a Pénzügyi negyedből, míg két kőoszlop között belépett, majd átvágott az Isteni Visszatérés templomának fákkal teli udvarán.

Egyenesen a szentély elejébe ment, és letérdelt az egyik zöld imapárnára. A nedves hajából csepegő esővíz pettyeket hagyott a kőpadlón, amikor háromszor a földhöz érintette homlokát, és elsuttogta a litániát, amelyet annyiszor elismételt már, hogy szinte nem is kellett tudatosan felidéznie szavait.

– Yatto, Mindenek Atyja. Jenshu, Öreg Bácsikánk! Könyörgöm nektek, ismerjétek fel nagyapámat, Kaul Seningtunt, Kekon Fáklyáját, aki békésen távozott erről a földről, hogy várja a Visszatérést. Ismerjétek fel bátyámat, Kaul Lanshinwant, akit idő előtt ragadtak el tőlünk. Könyörüljetek Yun Dorupon lelkén. Adjatok megnyugvást Haru Eynishun lelkének. Mindenekfelett vezessétek és védelmezzétek azokat közülünk, akik ebben a világban maradtak, különösen Went, Nikót és Rút, valamint bátyámat, Hilót, aki számára megbocsátásotokat is kérem. – Shae elhallgatott, megpróbálta szavakba önteni kavargó gondolatait és érzelmeit. A terem elejéből a meditáló Bűnbánók stabilan izzó energiája áradt, kitöltve elméjében az üres foltokat.

Hangosan szólalt meg, szinte követelően.

– Most mit csináljak?

Nem tudta elhinni, hogy terhes – az agya nem fogta fel, bár semmi oka nem volt kételkedni a klinika teszteredményében. Mikor késett a vérzése, azt hitte, hogy a nyilvános botrány miatti stressznek lehetett köze hozzá. Maróval védekeztek. Művelt, karrierrel rendelkező nő volt; ő volt az Időjós. Egy nem várt terhességet jóval az orgyilkosság mögé sorolt volna azon dolgok listáján, amiről magában feltételezte volna, hogy megtörténhet vele. Az időzítés, gondolta kétségbeesetten, ennél rosszabb nem is lehetne.

Shae sosem tudta volna megmondani, akar-e gyereket. Imádta két unokaöccsét, de nem érzett anyai vágyakozást, hogy neki is legyen saját gyereke. Nem maradt benne hely ilyen érzéseknek; a klánban betöltött pozíciója teljes embert követelt, őt pedig elejétől fogva támadták ebben a szerepben. Talán ha máshogyan alakulnak a dolgok, természetes módon létrejött volna benne a gyermekvállalás iránti vágy. Életében azonban, úgy tűnt, semmi nem történt természetesen – csak elkerülhetetlen csapásként, mintha egy kalapács sújtott volna le rá.

Nem volt precedens arra, hogy egy anya pozíciót töltsön be egy Zöldcsont-klán vezetőségében. Ayt Madának nem volt gyereke, és továbbra is egyértelműen válasz nélkül hagyta azokat, akik az utódlás kérdését firtatták. Lan halála és Doru leváltása után a Nincs Csúcsnak nem volt egyszerű elfogadnia egy fiatal nőt Időjósként, de akkor kétségbeesett idők jártak, dúlt a klánháború, Shae pedig Kaul volt. Még mindig viselte a Fáklya legkedvesebb unokájának címét; olyan, köztiszteletben álló emberek támogatták, mint Woon és Hami, bátyjával pedig kevesen mertek volna szembeszegülni.

Ezek az előnyök azonban most nem voltak a segítségére. Már így is támadták állítólagos múltbeli bűnei miatt; nem sétálhatott be a tárgyalóterembe vagy a Bölcsesség Csarnokába úgy, hogy házasságon kívül teherbe esett egy férfitól, akinek a családja jelentéktelen a Zöldcsont-közösségben. Ayt és a sajtó beleássa majd magát Maro múltjába. Megkérdőjelezik származását és számos shotariai útját, a bőrt is lenyúzzák családja történetéről, és kiderítik, hogy egy shotar katona törvénytelen gyereke. Maro nem volt Kaul, és zöld is csak alig. Nem volt felkészülve arra, hogy kezelje az ellenségeskedést, a vizsgálódást, azt, hogy tudományos karrierje és biztonsága is veszélybe kerül. Tönkremenne az élete.

És vele mi a helyzet? Igaz, hogy a klán egy hatalmas, öreg hajó, de ő két és fél éven át erejét megfeszítve markolta a kormányt, küszködött, hogy a Nincs Csúcsot a felé a növekedés és változás felé terelje, ami létfontosságú ahhoz, hogy túléljék az ellenségeket itthon és a modern világ fenyegetését a határon túl. Törekvései kezdtek eredményeket hozni: a klán anyagilag ismét szilárd lábakon állt, előnyös katonai és kereskedelmi egyezségeket kötöttek az espenikkel, bővítették a klán tevékenységi körét, és újabb lehetőségeket nyitottak meg. Ha egy, a személyét illető botrány hatására távoznia kell pozíciójából, minden, amit elért, összeomolhat. Woon és Hami alkalmasak voltak ugyan a feladatra, ehhez nem fért kétség, de egyikük sem élt soha külföldön, nem voltak akkora stratégák, mint Ayt Mada, és nem tudták, hogyan kell ellentmondani Hilónak vagy meggyőzni őt valamiről. És ami még ennél is rosszabb: Shaet a bátyja nevezte ki Időjóssá, és makacsul megvédte ebben a szerepben, minden ellenzéssel szembeszállva; Shae szégyenteljes bukása végigsöpörne a klánon, vádirattá válna az egész család ellen, és hatással lenne Hilo hírnevére is Pillérként.

Ezek a gondolatok mind a testébe csorogtak Shae elméjéből, majd kődarabokként telepedtek meg gyomra mélyén. Azért vette át a klán üzleti oldalának irányítását, mert rákényszerítették – saját tettei és bátyja halála –, és amikor hosszúra nyúltak a napok, és nehéz volt a munka, azt mondogatta magának, hogy Lanért és nagyapjáért teszi. A szíve mélyén azonban tudta az igazat. Ő akart Időjós lenni.

Shae felnézett a szentély magas mennyezetére, és lehunyta a szemét. Megvilágosodást várt, azt, hogy a spirituális béke megtöltse és biztos kézzel vezesse. Kiterjesztette Érzékelését, és próbált valami üzenetet kivenni a jádeenergia zümmögéséből, ami ott vibrált húsában és csontjaiban. Semmit nem érzett az istenek felől, talán csak a távolból figyelő tekinteteket, önmagában pedig csak kavargó zűrzavart, ami végül belenyugvássá és elszántsággá szilárdult.

Felkelt, és távozott a templomból.