24. FEJEZET
AZ ÖRÖKSÉG

Shae átsétált az időjósi rezidenciából a főépületbe. Bár még egy óra hátravolt pirkadatig, a konyhában égett a lámpa. Kyanla egy edényben forró zabkását kavargatott a tűzhelyen. Hilo az asztalnál ült, és épp egy nektarint vágott falatnyi darabokra egy hámozókéssel, majd Niko elé tette a darabkákat egy műanyag tányérra. A kisfiú ide-oda tologatta őket, több került belőle a padlóra, mint a szájába. Hilo fáradt türelemmel morgott.

Shae megállt a konyha ajtajában. Valahányszor Nikóra nézett, még mindig a szívébe hasított valami – visszhangja annak a döbbenetnek, amit azon a három hónappal ezelőtti estén érzett, amikor bátyja egy kimerült kétévessel a karjában tért vissza Janloonba.

– Mindig ilyen korán kel fel? – kérdezte.

– Többnyire – felelte bátyja, és elkezdte eszegetni a kisfiú által meghagyott gyümölcskockákat. – Mivel egyébként is korán kellett kelnem, úgy gondoltam, hagyom Went tovább aludni. Fél éjszaka ébren volt Rúval.

– Indulnunk kell – jelentette ki Shae.

Hilo szalvétába törölte a kezét és felkelt, Kyanlára hagyta üresen maradt székét. A fiú ügyet sem vetett a házvezetőnő kísérleteire, melyekkel próbálta újra felkelteni érdeklődését a reggeli iránt. Karját Shae felé nyújtotta, hogy vegye fel.

– Nénikém! Nénikém!

– Most nem, Niko – mondta Shae némi bűntudattal, majd vigasztaló csókot nyomott a gyermek feje búbjára. A létezése és érkezése felett érzett döbbenet ellenére majdnem azonnal megszerette a kisfiút. Lehetetlen lett volna nem észrevenni, mennyire hasonlít Lanra, és lehetetlen lett volna nem érezni a szomorúsággal keveredő örömet, valahányszor a kisgyerek olyan arcot vágott, ami halott bátyjára emlékeztette Shaet. És amikor Niko nyűgös volt, vagy zavart, amikor belekapaszkodott Shaebe, mindenhová követte, és könnyes szemmel átölelte a lábát, olyankor Shae még jobban szerette, vigasztalni és védelmezni akarta. Gyanította, hogy a kisfiú azért kedvelte meg ennyire, mert a családból ő hasonlított külsőre a legjobban Eynire.

A bejárat előtt jellegtelen külsejű autó várt rájuk, egy megbízható sofőrrel. Nem mehettek Hilo Duchesse Prizájával vagy a család bármelyik másik, könnyen felismerhető autójával. Csendben ültek, ahogy az autó végighajtott a sötét utcákon.

– Mit mondunk a klánnak Nikóról? – kérdezte Shae.

Hilo cigarettára gyújtott, és letekerte az ablakot.

– Azt, hogy Lan fia. Hogy külföldön született, a tudtunkon kívül, és visszahoztuk Kekonra, miután az anyja meghalt. Mi mást kell tudniuk?

– Senki nem fogja elhinni, hogy ennyi az egész.

– Higgyenek, amit akarnak – felelte Hilo élesen. Feszült csend ereszkedett közéjük. Hilo az ablak felé fordította fejét, és kifújta a füstöt. Mikor újra megszólalt, hangjából már nem érződött harag. – Tudom, mire gondolsz, Shae, de nem így történt. Próbáltam más megoldást találni a helyzetre. Emlékszel Eynire, tudod, milyen volt.

– Lan felesége volt – felelte Shae halkan. – És Niko anyja.

Shae nem állt közel Eynihez, de elég jó viszonyban volt vele, mielőtt Espeniába költözött volna. Küszködve igyekezett pontosan emlékezni az asszonyra, jobban megjeleníteni gondolataiban, hogy amikor letérdel az Isteni Visszatérés templomában, és megkéri az isteneket, hogy ismerjék fel apját, nagyapját és bátyját – akik mind eltávoztak ebből a világból, hogy várják a Visszatérést –, akkor volt sógornőjéért is imádkozhasson. Mikor befejezte az eltávozottak megnevezését, megbocsátásért könyörgött bátyja számára. Amit Hilo tett, az szembement az isteni erényekkel, de Lan fiáról gondoskodni fognak, szeretni fogják, ezt Shae a saját lelkére tett esküvel fogadta meg. Nem szenvedett már így is épp eleget a család? Ne büntessetek minket tovább, könyörgött.

Hilo elszívta cigarettáját, és visszatekerte az ablakot.

– Jobb lett volna, ha lemondok Nikóról? – kérdezte. Mikor Shae nem válaszolt, a férfi hátradőlt. – Én is így gondolom.

———

Megérkeztek a kikötő elé. Nem volt egyszerű megszervezni egy találkozót Ven Sandolannal, a K-Star Szállítmányozás elnökével és ügyvezető igazgatójával, az ország egyik legjelentősebb Zöldcsont-családjának fejével, ha olyan helyen akartak beszélni vele, ahol sem a Hegy, sem a Nincs Csúcs tagjainak nincs lehetősége kihallgatni őket. A Nyári kikötőben lehorgonyzott magánjacht fedélzete valószínűleg a legsemlegesebb és legbiztonságosabb helyszín volt, amit el lehetett képzelni.

Ven Sando imádta a hajókat, és tudni lehetett róla, hogy minden hatodnap reggel kihajózik tizennégy méteres motorcsónakjával, az Örökség-gel. Ven Sandót legidősebb fia, Haku kísérte, a Hegy egyik első rangú Ökle. Haku kezelte a kormányt, az idősebb Ven pedig a korlátnál állt, napbarnította arcát az óceán felé fordította, őszes haját hátrafújta a szél és a sós vízpermet, miközben az Örökség lóerőjéről, sebességéről és üzemanyag-kapacitásáról beszélt vendégeinek, valamint arról, hogy egyszer négy hetet hajózott Tun partjai mentén. Shae udvariasan hallgatta, ha némileg türelmetlenül is, miközben Ven körbevezette őket a hajón. A férfi arca ragyogott a büszkeségtől, amikor Hilo elismerően végigfuttatta tenyerét a bútorzaton és a kormány mögötti, beépített bárszekrényen.

Ven Haku a Gosha-sziget túlsó oldalára kormányozta a hajót, mielőtt leállította a motort. Már csak a hajótestet gyöngéden csapkodó hullámok zaját lehetett hallani, valamint a Janlooni Nemzetközi Repülőtérről felszálló és ott landoló repülőgépek távoli moraját. A város előtt vékony ködréteg lebegett a víz fölött, szétszórva a reggeli napfényt, a késő őszi égbolt azonban felhőtlen kéken ragyogott, leszámítva a közelben tartózkodó számtalan espeni repülőgép-anyahajó egyikéről nemrég érkező vagy odafelé tartó vadászgépek kondenzcsíkjait. Shae jobban összehúzta magán kardigánját a hűvös ellen.

– Nem ez az első alkalom, hogy a Nincs Csúcs klán tagjai tartózkodnak a fedélzeten. – Ven Sando vidáman basáskodó stílusa olyan emberé volt, aki úgy érezte, gazdagsága minden fityingjét kiérdemelte, sörhasa pedig olyané, aki semmi okot nem látott rá, hogy ne élvezze ki ezt a gazdagságot. Intett, hogy kövessék a hajó társalgórészébe, majd kényelmesen letelepedett az egyik fehér nyugágyba. – Úgy nyolc évvel ezelőtt találkoztam Kaul Sennel a Janlooni Művészeti Társaság egyik adománygyűjtésén, és felajánlottam neki és néhány másik embernek, hogy másnap reggel kiviszem őket egy hajókázásra Kisgomb körül. Érdekes férfi volt a nagyapjuk, remek társaság. A klánok közti kapcsolat akkoriban sokkal szívélyesebb volt. Megvoltak a nézeteltérések Kaul Sen és Ayt Yu között, de mindig is tisztelték egymást.

Hilo mosolygó arca nagyjából megfelelt szokásos, könnyed, nyílt arckifejezésének, de a mosoly nem egészen ért el a szeméig.

– Remélem, egy nap klánjaink ismét ilyen jó barátságban lesznek. – Leült Vennel szemben. Shae leült egy másik nyugágyba bátyja jobbján, kicsivel hátrébb; Ven Haku ugyanezt a pozíciót foglalta el apja mögött.

Hilo jelentőségteljesen végigfuttatta tekintetét a találkozó résztvevőin és a környezetükön.

– Itt vagyunk, a Hegy és a Nincs Csúcs, szóval kezdetnek ez nem rossz.

– Szívesen egyetértenék önnel – mondta Ven nyájasan, és összekulcsolta kezét a gyomrán –, csak hát nem én vagyok a Pillér, nem beszélhetek a klánom nevében. Ahogy a Hegy többi tagja sem, akikkel beszéltek. – Ven szemöldöke megemelkedett, óvatos érdeklődést tükrözött. – Úgy tűnik, a Nincs Csúcs olyan, mint egy kakas, ami számtalan tyúkot megkörnyékez.

Négy hónappal ezelőtt, miután Kaulék családi vacsoraasztalánál arról folyt a vita, ki lehet Ayt utódja, Shae hatalmas, hibiszkuszokból és táncoló csillagliliomokból kötött csokrot küldött Iwe Kalundónak, hogy gratuláljon neki és családjának, amiért kinevezték a Hegy Időjósává.

Hat héttel később, nem sokkal azután, hogy visszatért Lybonból, Hilo ellátogatott a Kaul Dushuron Akadémiára, ahol találkozott Le nagymesterrel. Még azon a héten felvételt és teljes ösztöndíjat kínáltak a kilencéves Koben Atónak az Akadémiára – az utóbbi szokatlan volt, általában azok a leendő diákok részesültek benne, akik rendkívül korán kimutatták tehetségüket.

A Koben család azonnal elutasította az Akadémia nyilvánvaló kísérletét arra, hogy elhappolják Ayt Yu unokáját a Wie Lon templomiskola orra elől – őrültek lettek volna, ha elfordulnak a Hegy tagjait kinevelő intézménytől és egyben az egész Ayt család alma materétől, bármilyen nagylelkű pénzügyi támogatást kapnak is. Az Iwének küldött csokor csak egy rövid köszönőüzenetet eredményezett. De mindkét cselekedet elérte célját: felkeltette az Iwe és a Koben család figyelmét, és lángra lobbantotta a találgatásokat, hogy a Nincs Csúcs már a Hegy jelenlegi Pillérén túl a következőre tekint. Hilónak és Shaenek épp ez volt a szándéka: azt akarták, hogy Ven minderről halljon találkozójuk előtt.

Hilo minden mentegetőzés nélkül tárta szét karját.

– Szeretnék jó viszonyban lenni azzal, aki Ayt Madashi után vezeti a Hegyet, bárki legyen is. Klánjaink békét kötöttek, de nem bízom abban, hogy Ayt be is tartja. Természetesen a saját családomra gondolok. Ayt elsuttogta a nevemet, és ő okozta bátyám halálát, így nem alszom nyugodtan, amíg le nem mond, vagy félre nem állítja egy méltó utóda.

Ven előrehajolt.

– Épp ez a gond – jelentette ki, összeesküvőhöz illő vehemenciával. – Aytnak semmilyen terve nincs az utódlására. Úgy lett Pillér, hogy megölte a törvényes férfi örököst, és mostanra már túl idős ahhoz, hogy gyerekei legyenek, még ha találna is olyan férfit, aki feleségül merné venni. – Ven hangja egyre hevesebbé vált. – A Hegynek nem lenne ez a problémája, ha a Pillérünk férfi lenne, feleséggel, aki fiúkat szülhet neki. A klánnak erős Zöldcsont-vérvonalra van szüksége, amelyben nemzedékeken át bízni lehet. – Hilo felé intett. – Magának megvan ez, ami elismerésre méltó. Nekünk nincs. Minket egy gyermektelen nő vezet, aki a saját ambícióit hajszolja. Ilyen mélyre süllyedt Kekon Lándzsájának egykor hatalmas klánja.

Shae megdöbbent. Még Hilo szeme is elkerekedett kissé. Ayt Mada az ellenségük volt, és Shae nem habozott volna hataloméhesnek nevezni, de arra nem számítottak, hogy Ven ilyen nyílt tiszteletlenséggel beszél majd saját Pilléréről. Shae első reakciója a gyanakvás volt: lehetséges, hogy Ven be akarja hízelegni magát hozzájuk? Vagy valóban ennyire őszinte?

Ven felemelte kezét, mintha kordában akarná tartani kitörő véleményét.

– Ne értsenek félre – mondta sietve, és féloldalas pillantást vetett Shaere, mielőtt tekintete ismét Hilo felé fordult volna. – Semmi bajom nincs a női Zöldcsontokkal, sem azzal, ha felelős pozíciót töltenek be jelentős támogató szerepben. De a Pillér az más. A test gerince, ahogyan mindannyian gondoljuk. Ayt hibát hibára halmozott: hagyta, hogy közönséges bűnözők használják a jádét és a csillámot, nyilvános botrányt hozott a nyakunkra, és belekevert minket egy költséges utcai háborúba, amelyről, ha megbocsát, amiért ezt mondom, a Hegy legtöbb tagja úgy hitte, könnyedén megnyerhettük volna. – Ven csücsörített. – Ha jogos kritikával élek, hadd tegyem hozzá, teljesen önzetlenül, Ayt makacsul nem hajlandó meghallgatni. Veszélyben lenne az életem, ha tudná, hogy szóba álltam önökkel. – Kijelentése ellenére Ven nem félt hangot adni ellenérzéseinek. Shae gyanította, hogy a K-Star Szállítmányozás túl nagy cég, túl fontos a Hegynek, a Ven család pedig túlságosan ismert és befolyásos ahhoz, hogy Ayt Mada egyszerűen csak elsuttogja a nevüket, és eltüntesse őket, bármennyire el is ítéli őt Ven.

– Örülök, hogy sor került erre a beszélgetésre, Ven-jen. Ön nyilvánvalóan épp a megfelelő személy, akivel beszélnem kell. – Hilo hátradőlt nyugágyában, és úgy helyezkedett, hogy egyenesebben nézzen szembe Venékkel. Úgy tűnt, elterpeszkedik és ellazul, mintha a múltban már számtalanszor ült volna épp itt, ezen a hajón, és hangjában megjelent az a fajta elégedett bajtársiasság, ami olyankor alakul ki azonnal két új ismerős között, ha felfedezik, hogy ugyanabban az utcában nőttek fel. A változás olyan simán és természetesen ment végbe, hogy Shae hirtelen hívatlan vendégnek érezte magát, kényelmetlen távolságban a három férfitól, akik közt immár megvolt a közös hangnem, ami pár másodperccel ezelőtt még hiányzott.

Hilo halkabban folytatta.

– Örömmel hallom, hogy vannak emberek a Hegy klánban, akik éppannyira vágynak a változásra, mint maga meg én, Ven-jen, de kívülállóként nekem úgy tűnik, hogy a Koben családnak nincsenek erős vezetői, csak egy kisfiú. Nincs elég türelmem ahhoz, hogy húsz évet várjak, amíg javul a helyzet, és azt is látom, hogy maga nem öntelt. Természetesen kíváncsi voltam az új Időjósra, de körbekérdezősködve megtudtam, hogy az Iwék vakon követik Ayt Madát.

Ven felhorkantott.

– Igaz, ezenkívül túl sok hígvérű van abban a családban.

– Ezekben a bizonytalan időkben létfontosságú az ország számára a klánok közti együttműködés – jelentette ki Hilo komor hangon. – Ezért akartam négyszemközt beszélni önnel, hogy lássam, tudnánk-e segíteni egymásnak. A Ven családot mindenki ismeri és tiszteli, a klán üzleti oldalán és az utcákon is. A régi mondás, hogy „arany és jáde sosem fér össze”, jól hangzik, de ki jelenthetné ki, hogy nincs szükség mindkettőre ahhoz, hogy családjaink igazán erősek legyenek? – Hilo határozottan, magabiztosan nézett a túlsúlyos üzletemberre. – Maga kétségkívül az elveihez ragaszkodó ember, és talán nem vágyik ekkora felelősségre, de mivel a Hegy klánnak ez az ügye nemcsak saját családomra van hatással, hanem egész Kekonra, úgy érzem, őszintének kell lennem. A Nincs Csúcs örömmel elismerné a Ven család vezetőségét. Nem jut eszembe más, akit szívesebben látnék Ayt Mada utódjaként.

Ven jádeauráján érzékelhetően átfutott az elégedettség lüktetése, ennek ellenére drámaian felsóhajtott, és legyintett a válla felett, elhessegetve az ötletet, mintha annyiszor hallotta volna már, hogy belefáradt abba, hogy csalódást kell okoznia. A mozdulat olyan erőltetettnek és önteltnek hatott, hogy Shaenek muszáj volt eltitkolnia a belenyilalló ellenszenvet.

Ven folytatta.

– Hízelgőnek találom, Kaul-jen, tényleg, de nekem a cégemet kell vezetnem, emellett kezdek megöregedni, nemsokára visszavonulok. Az emberek elvárják egy Pillértől, hogy zöld legyen. – Az egyetlen jáde ékszer, amit Ven viselt, nehéz aranyórája ékköves tokja volt. – Ennyi jádét viselni… ez fiataloknak való. A klánnak jobb lenne egy olyan vezető, aki élete virágjában van, aki megfelel a Pillérről kialakult képnek, de megvan mögötte a család támogatása és társadalmi tőkéje. Én beérem azzal, ha a háttérben maradhatok, a kor és a bölcsesség hangjaként.

Shae Ven Sando mögé pillantott, az öreg fiára. Látta, hogy Hilo tekintete is abba az irányba téved. Ven Haku nagyjából egyidős volt velük; azt beszélték, nagyon jó Ököl, társai és alárendeltjei körében egyaránt népszerű, nem utolsósorban azért, mert nem fél fitogtatni családja vagyonát azzal, hogy partikat ad, és megjutalmazza az alatta lévőket. Haját hátrazselézve viselte, jádéját pedig a nyakában, egy merész fekete bőr nyakpánton, ami ékkövekkel kirakott nyakörvre emlékeztetett. Kissé görnyedten ült, arcán éber, de némileg megvető kifejezéssel; még jádeaurája mély, állandó zümmögéséből is áradt kiváltságossága és szemtelensége. Mikor Ven Hakura és tökéletes, ránctalan arcára nézett, Shaenek egy különös, nyugtalanító pillanatig az a Hilo jutott eszébe, akit hat vagy hét évvel ezelőtt ismert.

Ven Sando a fiát akarta Pillérnek Ayt Mada után. Hilo az idősebb, majd a fiatalabb Venre nézett, és félig titkolt mosollyal hajtotta oldalra a fejét.

– Egy kötelességtudó fiú és őt támogató apja, amint együtt dolgoznak? Nem tudom, volt-e már klán ennyire szerencsés. – Hilo jádeaurája, ami általában fényes és kifejező volt, most olyan simán áradt, mint egy folyó, szinte semmit nem árult el. – Szívesen elősegítenék egy ilyen változást. De Ayt Mada és én egymás mellett ültünk mindkettőnk klánja előtt, és fegyverszünetet kötöttünk. Nem szegem meg az ígéretemet, még ha az ellenségemnek tettem is. Ezt világossá kell tennem, mielőtt folytatjuk a beszélgetést.

Ven Sando ravasz pillantást vetett Hilóra.

– Senki nem szeretne újabb utcai harcokat a klánok között. De nem kívánt volna találkozni velem, ha nem akarna mást is adni bátorító szavakon kívül.

Hilo modora egy árnyalatnyival hivatalosabbra váltott. Lassabban folytatta.

– Ayt Mada sosem fog önként lemondani. Kényszeríteni kell. Ha ön fellép ellene, a Nincs Csúcs barátsága és teljes támogatása az öné, azokkal szemben, akik ellenállnának vagy kihasználnák a bekövetkező változást, és ilyenek mindig lesznek. Nem apróság, amit ígérek, és nem ígérem könnyelműen. Lesznek olyanok, akiknek gyakorlatias indokok kellenek ahhoz, hogy elfogadjanak egy új vezetőt. Nos, vannak dolgok, amelyeket az Időjósom megtehet, hogy segítsen önnek meggyőzni őket.

Említése egy pillanatra kizökkentette Shaet; már kezdte úgy érezni, némi ingerültséggel, hogy Hilo azt is elfelejtette, hogy jelen van.

– A K-Star Szállítmányozás Kekon egyik legnagyobb, legjövedelmezőbb cége, így, gondolom, önnek már így is nagy befolyása van a Hegynél – mondta Vennek, kissé eltúlozva a hízelgést. – De még így is előfordulhat, hogy egyes potenciális támogatóit még jobban fellelkesíti, ha anyagilag is jól járnak. A Nincs Csúcs befolyása egyes iparágakban számot tarthat azok érdeklődésére, akik alapesetben nem tudnának támaszkodni rá. Vannak olyan vállalkozásaink is, ahol nyitottak lennénk a vételi ajánlatokra vagy az üzleti kapcsolatokra… ha a klánok jobb viszonyban lennének egymással. Természetesen arra számítunk, hogy ezt az információt a kellő előrelátással osztja meg az arra érdemesekkel.

Úgy tűnt, Ven fontolóra vette mindezen biztosítékokat, mielőtt hangosan kifújta a levegőt, mint aki nehéz, de elkerülhetetlen döntést hoz.

– Nem lesz könnyű megvalósítani, amiről most beszélünk. Ayt rengeteg jádét visel, és hozzá hű emberekkel veszi körül magát. Idő és sok tervezés kell ahhoz, hogy kieszközöljük a változást, amit látni akarunk. De az, hogy biztos lehetek az ön barátságának ígéretében, Kaul-jen… elszántságot ad, hogy megjavítsam, ami rossz a Hegyben, és helyrehozzam, ami elromlott klánjaink között.

Így aztán elhangzott: Ven titokban támogatást fog gyűjteni egy puccshoz a Hegy klánon belül. Ha sikerrel jár, az minden bizonnyal Ayt Mada és belső köre halálát jelenti. A Nincs Csúcs csendben támogatni fogja a hatalomra törőket, eleinte vesztegetéssel, nagyobb pénzösszegekkel és pénzügyi engedményekkel, ha pedig eljön az idő, Ökleik és Ujjaik erejével is, hogy legyőzzék Ayt támogatóit. Utána a Hegyet a Ven család fogja irányítani, és a klánok közt igaz, tartós barátság jön létre, nem ez a jelenleg fennálló, cinikus fegyverszünet.

– Már várom ezt a jövőt, Ven-jen – jelentette ki Hilo.

Ven összecsapta kezét, majd véget vetett a megbeszélésnek: felállt, a bárszekrényhez ment, és töltött két pohár hojit.

– Minden bizonnyal már tudja, Kaul-jen, de a Hegy klánon belül ön vérszomjas ember hírében áll, bájos húgát pedig könyörtelen espeniszimpatizánsnak tartják. Látszik, miféle hazugságokat képesek az emberek terjeszteni az ellenségeikről. Saját szememmel látom, hogy ön egyenes, értelmes ember, épp, mint a nagyapja volt. Olyasvalaki, akivel könnyű együttműködni. – Hilóval ittak új szövetségük megpecsételéseképp.

Ven Sando felajánlotta, hogy elviszi őket egy körútra a hajójával, és ebédre is meghívja őket, Shae azonban eljátszotta a Pillér nyugtalan segédjének szerepét, és felvetette, hogy jobb lenne visszatérni, mielőtt a Nincs Csúcsnál valaki idegeskedni kezdene távollétük miatt. A K-Star elnöke még elmesélt a Kaul testvéreknek pár hajóstörténetet, köztük egy-két anekdotát a teherhajózás iparágáról, majd Ven Haku visszakormányozta a hajót a privát dokkba, ahol Kaulék kocsija és sofőrje várt.

Mikor a Pillér és Időjósa ismét kettesben maradtak a mozgó autóban, Shae már nem bírta visszafogni magát.

– Ven Sando a legbeképzeltebb, legelviselhetetlenebb bunkó, akivel valaha találkoztam! – tört ki belőle.

– Kezded megsajnálni Aytot? – Hilo szélesen elvigyorodott, és kinyújtotta lábát, át Shae térfelére, majd cipőjét húga lábára támasztotta. Shae lerúgta, mintha még mindig gyerekek lennének, akik összevesznek a helyen nagyapa kocsijában, míg Lan rájuk nem mordul a kocsi elejéből, hogy hagyják békén egymást. Hilo átkarolta húga vállát. Hangulata teljes változáson ment át a reggeli autóútjuk óta; a könnyed, barátságos modor, melyet a hajón lévőkkel tanúsított, eltűnt, féloldalas mosolya élénk volt, és vadállatias. – Ven és a fia együtt sem teszik ki a felét se egy olyan Pillérnek, mint Ayt. Így fogunk győzni, Shae. Elérjük, hogy a Hegy saját magát tépje szét Ayt alatt.

Shae olykor kénytelen volt elismerni, hogy nagyapjuk talán jobban értékelte volna kisebbik fiúunokája tulajdonságait, ha még mindig lett volna az országban egy shotar megszálló sereg, amit el kell pusztítani.

– Azon tűnődöm, mi másban tudnánk még támogatni a Ven családot – mondta.