26. FEJEZET
ELŐZETES ELVÁRÁSOK

A hírt csak futólag említették az ygutani lapok, és az ország határain nem is terjedt túl, de a lefordított cikkek alapján, melyeket Shae a klán ygutani kapcsolataitól kapott, az elmúlt hétben több célzott bombázásra is sor került, amely vegyi üzemeket pusztított el Dramsk, Nitiyu és Bursvik közelében. Az Ygutan Direktorátus az espenik által támogatott, shotarokhoz hű oortokói csoportokat hibáztatta. A cikkek nem számoltak be arról, kinek a gyárairól van szó, és ki üzemeltette őket, vagy hogy mit gyártottak, ami szabotázsakció céljává tehette őket, de Shae már tudta. Az espenik nem ajánlottak volna fizetséget olyasmiért, amit nem állt szándékukban használni. Shae nyolc hónappal korábban találkozott Mendoff nagykövettel és Deiller ezredessel a Fehér Lámpás klubban, és a Hegy jövedelmező csillámgyártó létesítményeinek már vége is volt.

Ayt Mada minden bizonnyal dühöng. Shae arcára elégedett mosoly kúszott, és egy darabig ott is maradt, majd eltűnt. A Nincs Csúcs nem lépett fel közvetlenül a Hegy tevékenysége ellen, de Ayt minden bizonnyal ki fogja következtetni, ki adta el az információt az espeniknek. Shae egyetlen pillanatra sem bánta meg, amit tett; anyagi szempontból hatalmas csapást mért a Hegyre, anélkül hogy a Nincs Csúcs bármely tagjának életét vagy üzleti tevékenységét kockára tette volna; megakadályozta, hogy a Lant elpusztító mérgező drog hatalmas mennyiségben jusson ki a feketepiacra, és megerősítette az espenikkel kötött szövetséget anélkül, hogy behódolt volna követeléseiknek, és még több jádét adott volna el nekik. Pont azt a fajta ravasz győzelmet sikerült aratnia, amire nagyapja büszke lett volna. Az egyetlen baj az volt, hogy számíthatott Ayt visszavágására. Shae nem tudta, mikor és hogyan, de a Hegy módot fog találni rá.

Behívta irodájába Woont, és megkérte, szervezzen neki újabb találkozót Leland Deiller ezredessel.

– Mondd meg az ezredesnek, hogy további olyan információval rendelkezünk, ami iránt érdeklődhet a hadsereg.

Woon leült Shae íróasztala elé. Miután megpróbált lemondani irodavezetői pozíciójáról, többheti feszengés állt be köztük, amit egyikük sem említett; munkájuk mindenre kiterjedő szükségszerűségei mellett azonban végül elhalványult. Shae örült, hogy Woon ismét a régi önmaga tud lenni a közelében. Hálás volt, amiért barátok maradtak, még ha kapcsolatuk nem is tért vissza egészen a régi kerékvágásba.

– Maik Kehn felfedezése, mely szerint a jádét teherhajókon csempészik az Uwiwa-szigetekről Ygutanba – kezdte Woon. – Úgy véled, hogy ha átadjuk ezt az információt az espeniknek, akkor véget vetnek ennek is, ahogy az ygutani csillámgyárakat elpusztították.

– Kehnnek és Ökleinek szerencséjük volt, kaptak valakitől egy fülest azzal a hajóval kapcsolatban, de nem tudnak járőrözni az egész Nyugati-Tuni-tengeren. Az espenik igen, és meg is teszik – felelte Shae. – Bár vannak kémeink és ügynökeink az Uwiwa-szigeteken, kevés ott a befolyásunk, és még kevesebb lett, mióta Hilo nagy nyilvánosságot kapott vérfürdőt rendezett. Espenia azonban az az ország, ahonnan az Uwiwa-szigeteknek juttatott külföldi segély nagy része származik; ők akkor is rákényszeríthetik az uwiwai kormányt, hogy vessenek véget Zapunyo tevékenységének, ha senki más nem képes erre.

Woon bólintott.

– Megoldatjuk velük a saját problémáinkat.

– Ayt Mada nemzeti retorikáját félretéve, sok közös érdekünk van az Espeni Köztársasággal – mondta Shae. – Mi sem akarjuk, hogy a feketepiacot elárassza a jáde és a csillám; ők se akarják.

– Mert maguknak akarják az egészet – mondta Woon. – Óvatosnak kell lenned, Shae-jen. Az espenikkel dolgozni olyan, mint tigrissel aludni: jó ötletnek tűnik, amíg a tigris meg nem éhezik, az espenik pedig nem valami kifinomult nép. Már több mint százezren állomásoznak az Euman-szigeten, és egyre több panasz érkezik a Lámpásainktól az eltávozáson lévő espeni katonákról, akik bajt kevernek a kaszinókban és a bordélyokban. A hírek szerint egyre több a civil áldozat Oortokóban, és a világ az espenik beavatkozását teszi ezért felelőssé. A jelenlegi közvéleményt elnézve nem szeretnénk, ha úgy tűnne, hogy a Nincs Csúcs túlságosan jóban van a külföldiekkel.

Shae nem tudott mit felhozni ez ellen, főleg mert tudta, a klánon belül és kívül is vannak, akik őt magát is túlságosan espenibarátnak tekintik, amiért külföldön tanult. Ayt Mada eközben arra használta az oortokói háborút, valamint a külföldiek, főleg az espenik kritizálását, hogy még nagyobb ismertségre és népszerűségre tegyen szert.

Shae meg tudta érteni, mi csábította az embereket arra, hogy meghallgassák Ayt harcias kijelentéseit, de nem tudott egyetérteni velük. Ayt kiszámított megszólalásai jól kitaposott úton vezettek az etnocentrikus elszigeteltség felé. Kekon innen indult évszázadokkal ezelőtt, de soha többé nem térhet vissza ide – így, modern technológiával, globális kereskedelemmel és Maróhoz hasonló emberekkel semmiképpen.

– Igazad van, hogy óvatosságra intesz, Woon-jen – mondta segítőjének Shae –, de éppen te bátorítottál, hogy nyissunk újabb ajtókat Lámpásaink előtt, és ezt Espeniában tudjuk megtenni.

– Ebben igazad van – felelte Woon lassan –, de minél több szállal kötődünk ahhoz az országhoz, annál nagyobb befolyásuk is van ránk. Lehet, hogy ezt ki fogják használni a jövőben, valami olyan módon, amiről most még nem tudunk, és ami sokba kerülhet nekünk. És honnan tudhatod, hogy a külföldiek betartják, amit ígértek? Mendoff és Deiller még semmit nem teljesítettek abból, amit a Fehér Lámpás klubban történt találkozón kértél tőlük.

– Épp ezért duplázom meg az ajánlatomat – felelte Shae. – Az espenik igen büszkék arra, hogy egyenes, őszinte üzletemberek hírében állnak; az adósságot és a szegénységet jellemhibának tartják. Ha újabb ajándékot kapnak tőlem, mielőtt még viszonozták volna az előzőt, az kényelmetlenül érinti majd őket, és motiválja, hogy minél hamarabb kiegyenlítsék a számlát.

Woon felállt, hogy távozzon.

– Megszervezem a találkozót, ahogy kérted, Shae-jen, de nem verem nagy dobra. A klánban nem mindenki ért egyet velünk.

 

———

 

Aznap este Shae meghívta Marót, Hilót és Went vacsorára a házába. Felmerült benne, hogy a főépületbe hívja meg Marót, egy családi vacsorára, de úgy érezte, talán túl sok lenne a férfinak, ha az egész családdal találkozna egyszerre, beleértve a gyerekeket és a Maik fivéreket is. Emellett a főépület a Pillér rezidenciája volt, és Shae úgy érezte, a helyszín rossz üzenetet közvetítene a találkozó természetét illetően. Azt is kizárta, hogy étteremben találkozzanak, ahol az emberek együtt láthatják őket, és spekulálni kezdhetnek azon, mikor fog a Fáklya unokája férjhez menni és gyerekeket szülni.

Shae korábban sosem foglalkozott komolyabban a főzéssel, de most Kyanla segítségével összeállított egy elfogadhatónak tűnő menüt savanyítottretek-salátából, gyömbéres tojáslevesből és chiliszószos sült vörös csirkéből. Szólt Hilónak, hogy tizenöt perccel Maro előtt érkezzen, mert először ő akar beszélni vele, hogy pár dolgot világossá tegyen.

– Nem azért hívtam meg a barátomat hozzánk, hogy a jóváhagyásodat kérjem – jelentette ki, mikor bátyja és Wen megérkeztek, majd Wen kiment a konyhába, hogy segítsen Kyanlának megteríteni. – Úgy tűnik, Maro azt hiszi, hogy azért vonakodom bemutatni a családomnak, mert nem visel sok jádét, és nem tagja a klánnak. Ez nem igaz, már sokkal korábban sort akartam keríteni erre, de az időbeosztásunk miatt egyszerűen nem volt rá idő; ő elutazott, mi elfoglaltak voltunk, és most itt van Niko és Ru is, akikről gondoskodni kell. Szóval most végre itt a lehetőség, de ez csak egy vacsora.

– Miért vagy ilyen ideges? – kérdezte Hilo csipkelődő mosollyal, ami irritálta Shaet, mert nem volt ideges, csak világosan fel akarta vázolni az elvárásait. – Azt hiszed, ki fogom vallatni? Hogy kihívom párbajra? Wen és én örülünk, hogy adódott egy ürügy pár órára elszabadulni a gyerekektől.

A Kaul-birtok bejáratát őrző Ujjaknak szóltak, hogy engedjék be Shae barátját, ha megérkezik. Maro új inget viselt velúrzakója alatt, és egy üveg drága prémium hojit hozott ajándékba. Szűziesen arcon csókolta Shaet, majd mélyen meghajolt Hilo előtt, tisztelete kifejezéseképpen.

– Kaul-jen!

Az, hogy Maro ekkora tisztelettel bánik a bátyjával, jobban zavarta Shaet, mint amennyire számított rá.

– Shae azt mondta, professzor vagy, így dr. Taunak kellene szólítanom, de ez most baráti találkozó, így inkább hagynám a formaságokat, ha te is megteszed – mondta Hilo mosolyogva. Elfogadta és megcsodálta az ajándékot (tapintatosan nem említette, hogy az Átkozott Szépség szeszfőzde egy volt Ökléé, így a Kaul család annyit szerezhet ebből a hojiból, amennyit csak akar), majd Maro vállára tette a kezét, és bekísérte, hogy bemutassa Wennek.

A vacsora nyugodtabban telt, mint Shae várta. Az étel egészen jó lett – kifejezetten finom, kétségkívül Kyanla segítségének köszönhetően. Hilo tökéletesen laza és lefegyverző volt, amilyen csak lenni tudott, ha igazán akarta, Shae pedig hálás volt sógornője jelenlétéért, mert Wen fenntartotta a társalgást, meleg hangon érdeklődött Maro munkájáról az egyetemen, valamint a kekoni-shotar posztkoloniális kapcsolatokról publikált cikkeiről. Maro nemrégiben tért vissza kéthetes útjáról Leyolóból, ahol vendégprofesszorként tartott előadást a Birodalmi Egyetemen, valamint kutatásokat végzett a nemzeti levéltárban. Shae tudta, hogy ezek a gyakori munkautak egyben titkos lehetőségek is arra, hogy Maro meglátogassa családja shotar felét.

Az este egyetlen igazán kínos pillanata véletlenül következett be, amikor Wen őszinte érdeklődéssel egy kérdést tett fel.

– Maro-jen, tekintve, hogy a Királyi Tanács köztiszteletben álló tanácsadója vagy, felmerült már benned, hogy a politika terén fuss be karriert?

Maro ivott egy korty hojit, mielőtt válaszolt volna.

– Megfordult a fejemben a gondolat – ismerte be. A Zöldcsontok politikai szerepvállalásával kapcsolatos, régóta fennálló tiltás miatt Marónak önként le kellene mondania a jádéjáról, ha azt szeretné, hogy beválasszák a Királyi Tanácsba. Ez a nehéz döntés az Akadémián végzettek nagy részét eltántorította attól, hogy be akarjon kerülni a kormányba. – Élvezem a tanítást és a kutatást, de szeretném, ha az országos politikában is sikerülne változást elérnem.

– Maro nonprofit tevékenységgel is foglalkozik, az oortokói háború humanitárius kérdéseivel – említette Shae.

– Ez csodálatra méltó – mosolyodott el Wen. – És az is, hogy a kekoni mellett beszélsz espeniül és shotarul. Minden bizonnyal nagy előnyt jelent a karrieredben.

Hilo újratöltötte vendégük hojispoharát, és bátorítón megszólalt.

– Most, hogy Son kancellár jövőre visszavonul, jól jönne, ha több, a Nincs Csúcshoz hű tanácsos ülne a Bölcsesség Csarnokában.

Maro nem válaszolt azonnal; feszengve dörzsölgette tarkóját.

– Nem tervezem, hogy a közeljövőben politikai hivatalért indulnék, de amennyiben megteszem, függetlenként tenném. – Shaere, majd a Pillérre pillantott. – Tudom, hogy nehezebb egy jelentős klán támogatása nélkül győzni, de nem vagyok adófizető Lámpás, és nem származom jól ismert Zöldcsont-családból. Nem érezném helyénvalónak, ha elfogadnám a klán támogatását, és azt a látszatot kelteném, hogy a Shaehez fűződő kapcsolatomat személyes politikai érdekeim motiválják. – Shae karjára tette a kezét, de továbbra is Hilóhoz beszélt. – A legfőbb okom azonban az, hogy szerintem fontos, hogy olyan hangok is legyenek a kormányban, akik nem kötődnek egyik klánhoz sem.

Hilo szemöldöke nagyon enyhén megemelkedett. Shae tekintete ide-oda ugrált bátyja és barátja között. Hilo és Maro közt igen éles volt a kontraszt. Hilo nyugodtan ült székében, egyik könyökét az asztalon nyugtatva, szokásos, laza tartásával foglalva el helyét. Maro egyenesen ült, elszántság látszott rajta; idősebbnek tűnt, óvatosabbnak, tartása és beszéde kiszámítottabbnak.

– A függetleneket le lehet fizetni vagy meg lehet félemlíteni – mondta Hilo tökéletesen semleges hangon. – Tényleg akkora különbséget jelentene, ha bent ülnének a Királyi Tanácsban?

– Ha elegen lennének, akkor jelentene – mondta határozottan Maro. – Vannak dolgok, amiket a klánok mindenekfelett szentnek tartanak, de talán alaposabban meg kellene vizsgálni, mennyiben szolgálják a társadalom hasznát. Ilyenek például az SN1-tilalom, a tiszta pengéjű párbaj és a Kekoni Jádeszövetség.

Wen megpróbálta elterelni a szót, vidáman közbeszólt.

– Hilo gyakran panaszkodik arra, milyen sok mindent át kell olvasnia a KJSZ találkozói előtt, és hogy mennyire vontatottak és unalmasak.

– Gazdaságilag sem hatékonyak – folytatta Maro; elmulasztotta kihasználni a Wen kínálta menekülő utat. – Amellett is lehet felhozni érveket, hogy a jádét ugyanúgy kezeljük, mint bármilyen más ásványkincset, és hagyjuk, hogy a kereslet-kínálat szabályozza a nyílt piacot.

Hilo felhorkantott.

– Akkor a külföldiek igyekeznének minden kavicsot felvásárolni.

– És ez, objektíven szemlélve, annyira rossz lenne? – kérdezte Maro, mintha egy diákot kérdezgetne a dolgozatával kapcsolatban. – A KJSZ világszinten korlátozza az elérhető jáde mennyiségét, ezzel mesterségesen felveri az árakat, és tőkét áramoltat az illegális másodlagos piacra, ahelyett hogy a saját GDP-nket erősítené. A SN1 elérhetővé válásával gyorsan közeleg az idő, amikor a jádét egyre kevésbé csak a kekoniak tudják használni. – Maro, ha belemelegedett egy témába, gyorsabban beszélt, hanglejtése tudományos vitákat idézett. – Gazdaságunk fejlődik, és egyre változatosabbá válik; vannak más iparágaink és erőforrásaink is. Exporttevékenységünk leggyorsabban az általunk előállított termékek, a textíliák és fémek terén növekszik. Miért kezeljük a jádét továbbra is sokkal fontosabbnak a többinél, olyasminek, amit nemzeti kartellel kell szabályozni, és erőszakkal is meg kell védeni? Csak a mélyen gyökerező történelmi és vallási előítéleteink miatt.

Hilo furán nézett Maróra. Shaevel ellentétben ő nem szokott hozzá, hogy a férfi nyíltan megkérdőjelezi az elfogadott hiedelmeket egy egészséges vita kedvéért. Shae egy pillanatig érezte, hogy bátyja hidegen méregeti Marót. Miféle Zöldcsont, miféle kekoni lehet az, aki így leszólja a jádét, és mindazt, amit képvisel, ráadásul pont a klánja Pillére előtt?

– Maro jól alakítja az ördög ügyvédjét – mondta Shae gyorsan, de határozottan, és Maro karjára tette a kezét. Szeretetteljes mozdulat volt, de érezhetően azért csinálta, hogy visszafogja a férfit. – Ezért tartják olyan nagyra tanárként, mert mindig gondolkodásra készteti a diákjait. Egy vitában még azt is elhitetné veled, hogy a fekete macska fehér, vagy hogy a fehér macska fekete.

Hilo halványan elmosolyodott.

– Ez azonban nem változtat a macska színén.

Maróból eltűnt a magabiztosság; Shae látta, hogy arca elvörösödik a zavart nehezteléstől. Már elfelejtette, bátyja milyen gyorsan képes a helyére tenni a többi embert – egyetlen pillantással vagy szóval, minden erőlködés nélkül –, és azonnal dühös lett rá. A tudósokat tisztelték ugyan, de minden kekoni szülő azért imádkozott, hogy legyen legalább egy fiuk, aki Zöldcsont harcosként hoz dicsőséget a családra. Maro minden diplomája csak papírnak számított egy olyan ember jádéja mellett, mint Kaul Hilo, és Shae egy futó pillanatig látta a férfi merev arcán, hogy emlékeztették erre.

Maro mosolyt kényszerített ajkára.

– Igaz, hogy túl sokat vitatkozom, még az osztálytermen kívül is. Shae türelmes velem, de néha emlékeztetnem kell magam arra, hogy nem mindenki értékeli.

Hilo vagy a férfi zavarát Érzékelte, vagy Shae dühét, mindenesetre azonnal változott a modora; csak legyintett Maro magyarázkodására, és halkan felnevetett.

– Shae mint türelmes? Sosem láttam annak. Minden bizonnyal a legjobbat hozod ki belőle. – Előrehajolt, és könnyedén megpaskolta Maro vállát. – Ne vegyél kritikának semmit, amit mondok; sosem volt türelmem a politikához, de biztos vagyok benne, hogy te sikeres leszel, bármi történjék is, én pedig örülök annak, hogy a húgom talált valakit, aki észben és határozott vélemények terén is méltó párja.

– Van valami tervetek az idei hajónapra? – kérdezte Wen. – Kivisszük a fiúkat a kikötőbe, megnézni a hajó elsüllyesztését. Évek óta nem láttuk.

A pillanatnyi feszültség szertefoszlott, és a beszélgetés könnyedebb témák felé terelődött, miközben befejezték a vacsorát és iszogatták a teát. Maro udvariasan elbúcsúzott, mielőtt túl későre járt volna. Ismét tisztelgett Hilo előtt, ezúttal kevésbé formálisan, és köszönetet mondott neki, amiért velük töltötte az estét. Az ajtónál megkönnyebbült, szomorkás arccal fordult Shae felé, mintha azt mondta volna: Nos, ez nem is volt annyira rossz, elvégre túléltük, nem?, aztán szájon csókolta.

– Nemsokára látlak, ugye? – kérdezte halkan.

– Hamarosan – ígérte Shae.

Wen közölte, hogy vissza kell mennie a főépületbe megszoptatni és lefektetni Rút, de férjének azt mondta, nem kell sietnie.

– Teázzunk együtt jövő héten, ha ráérsz, nővérem – mondta Shaenek, és átölelte kifelé menet. – Negyednap vagy ötödnap lenne a legjobb; másodnap iskolában leszek, harmadnap pedig a fürdőbe megyek. Hetek teltek el, amióta utoljára voltam masszázson.

– Építhetnénk neked egy medencét vagy szaunát itthon is – vetette fel Hilo. – Akkor nem kellene mindig bemenned a városba.

– Túl sok helyet foglalna – felelte Wen. – És jólesik kimozdulni egy kicsit. – Wen idejének legnagyobb részét lekötötték a kisgyerekei, de így is képes volt irányítani kevés kémjét, akik időnként még mindig juttattak információkat a Nincs Csúcs fülébe a Mennyei Ragyogásban.

– Akkor jövő ötödnap – mondta Shae. – Majd felhívlak, amikor hazaértem a munkából.

Wen távozása után Hilo segített a mosogatóba hordani a tányérokat, majd kilépett az udvarra, és rágyújtott. Shae követte, és megállt mellette.

– Kellemes volt ez a vacsora, Shae – mondta Hilo. Húga épp meg akarta köszönni, mikor a férfi folytatta. – Kicsit fura alak, de kedvelem. Ez legalább kekoni.

Shae válasza élesen elkanyarodott a felháborodás felé.

– Mit is mondtam a vacsora előtt? Nem azért hívtam meg Marót, hogy a jóváhagyásodat kérjem.

Hilo homlokát ráncolva fordult felé.

– Ne ordíts velem, Shae. Meghívtál, hogy ismerkedjek meg a barátoddal, és örömmel megtettem. Azt akartad, hogy legyek közvetlen, ne csináljak nagy ügyet a dologból, ezért nem tettem. Már mondtam, hogy kellemes vacsora volt, Wennel jól éreztük magunkat. Bemutatsz valakinek, és utána azt várod, hogy semmit ne mondjak róla?

Bár Hilo nem volt tudatában Maro igazi származásának, Shae dühös lett barátja nevében.

– Legalább kekoni? Ez meg mit jelentsen?

– Pontosan azt, amit mondtam, ennyi – csattant fel Hilo, és nagyobb erővel taposta el cigarettáját, mint arra szükség lett volna. – Lehet, hogy nem így kellett volna megfogalmaznom – ismerte be aztán vonakodva. – Csak annyit akartam mondani, hogy örülök, hogy most nem fordul elő az a probléma, ami a múltkor. Maro túlságosan idealista, de jószívű embernek tűnik. Messze nem annyira zöld ugyan, mint te, de nem sok férfi az, tehát ez nem lepett meg. Amíg boldog vagy vele, addig más nem fontos. Szereted?

Shaet meglepte a váratlan kérdés; elbizonytalanította a kontraszt Hilo nyersesége és nyilvánvalóan észszerű gondolkodása közt.

– Azt hiszem – felelte szinte gondolkodás nélkül.

– Ha nem vagy biztos benne, hogy szerelmes vagy, akkor nem vagy az – felelte Hilo.

Ez persze jellemző volt Hilóra. Shae biztos volt benne, hogy élvezi a Maróval töltött időt, hosszú beszélgetéseiket, teste melegét maga mellett az ágyban, azt, hogy a férfi minden, ami a Nincs Csúcs általában nem: békés, figyelmes, széles látókörű. Mikor mellette volt, Shae értékesnek és vonzónak érezte magát. El bírta képzelni, amint kibontakozik a közös jövőjük. Jerald óta azonban óvatosabb volt.

– Azt hiszem, afelé tartunk – mondta. – Szeretnék több időt tölteni vele. A klán nem sok mindenre hagy időt.

Bátyja tartása ellazult.

– Tudom – felelte, és fáradtan megdörgölte a szemét. Mikor ránézett, Shaeből kezdett elpárologni az ingerültség, és érezte, hogy belehasít az együttérzés. Hilo volt a valaha élt leggyakorlatiasabb Pillér. Az üzleti és politikai ügyek nagy részét még mindig húgára hagyta, de mostanában Shae már gyakran látta esténként ott ülni a konyhaasztalnál; kényszerítette magát, hogy elolvassa az ipari jelentéseket, és bejelölje azokat a részeket, amelyekkel kapcsolatban kérdést akart feltenni neki. Kötelességtudóan elment a találkozókra, amelyeket Shae szervezett neki a különféle cégvezetőkkel és tanácsosokkal; üzleti tapasztalatának és ismereteinek hiányát személyes jelenlétének tagadhatatlan erejével ellensúlyozta. Bár fokozatosan sokkal nagyobb autonómiát adott Kehnnek, még mindig kijárt az utcákra, hogy beszéljen Ökleivel és Ujjaival, találkozzon a Lámpásokkal, és áttekintse a Nincs Csúcs katonai tevékenységének minden részletét, amelyek mostanra kiterjedtek a motorcsónakos járőrözésre és a hegyvidéki vadonokban zajló megfigyelésre is.

Ayt Mada képes volt vezetői tekintélyre szert tenni nyilvános megjelenéseivel és ravasz retorikájával. Hilo erre nem volt alkalmas, de ugyanúgy irányította a kiterjedt Nincs Csúcs klánt, ahogy annak idején Szarvként építette ki követői bázisát: az embereivel folytatott több ezer beszélgetéssel és személyes interakcióval, melyekre nagy fáradsággal egyenként kerített sort. Hatékony, de gyötrelmes módja volt ez annak, hogy Pillér legyen valaki. Most ráadásul két kisgyerek is igényt tartott maradék energiájára.

– Semmi bajom nincs Maróval – mondta Hilo –, de nem akarok sem titkokat, sem meglepetéseket. Ha komolyra fordul a dolog, ha hozzá akarsz menni feleségül, és be akarod hozni a családunkba, el kell mondanod. Megfelelő módon az engedélyemet kell kérned.

– Azért, mert a bátyám vagy? – kérdezte Shae, kis vigyorral.

– Igen – felelte Hilo némileg haragosan. Ingerült tekintetéből látszott, hogy akadékoskodónak tartja Shaet. – Én vagyok a Pillér – jelentette ki. – Nem tehetsz olyasmit, ami az egész klánra hatással van, anélkül hogy a Pillér rábólintana. Én is elmentem Lanhoz az engedélyét kérni, mielőtt feleségül vettem Went.

– És ha nemet mondott volna?

– Nem tette. Miért mondott volna nemet? – Hilo aurája most már ropogott az ingerültségtől. – Azért, mert a húgom vagy, és a klán Időjósa, azt hiszed, rád nem vonatkoznak a szabályok? Kehn is eljött hozzám, az illő módon. Woon szintén. Természetesen mindkettőnek igent mondtam.

Shae pislogott.

– Woon… azt kérdezte tőled, hogy…

Hilo visszapislogott rá.

– Nem tudtad? – Furcsa, szinte szánakozó tekintettel nézett Shaere. – Nem sokkal újév után. Eljött látogatóba, és elhozta a barátnőjét. Nem régóta vannak együtt, talán négy vagy öt hónapja. De a családjuk ismeri egymást, és boldognak tűnnek együtt. Már amennyire Woon boldognak tud tűnni. Nála nehéz megmondani.

Újév napja nyolc héttel korábban volt. Shae aznap délután beszélt Woonnal az irodájában.

– Miért nem mondta el? – kérdezte, inkább magától, mint Hilótól.

– Biztosan el akarta, csak elfelejtette – mondta Hilo, bár Shae látta rajta, hogy ő sem hiszi igazán, hogy ez lenne az ok. Woon sosem felejtett el semmit.

– Mi Kaulok vagyunk, minden döntésünk a klánt érintő döntés, még az is, ami magánjellegűnek tűnik – jelentette ki Hilo. – Azt hiszed, nem tudtam, hogy az emberek beszélni fognak Maikékról, arról, hogy Wen kőszemű? Dehogynem tudtam. Minden lehetőséget megadtam Kehnnek és Tarnak, amit csak tudtam, hogy minél több zöldet érdemeljenek ki, és bizonyítsák a klán előtt, mit érnek. Megkaptam Lan áldását a Wennel kötendő házasságomra. Neked is meg kell tenned ugyanezt Maróval, mert nem lesz befolyása a Nincs Csúcsban. Rendes ember, de a klán nem neki való. Biztos vagyok benne, hogy a saját területén sokra fogja vinni, és melletted jó élete lesz, de nem fog vacsora után ott ülni az asztalnál, amikor a klán ügyeit tárgyaljuk. Soha. Tudnia kell, hogy erről beszélnem kell majd vele, ha eljössz hozzám a kéréseddel. Azt hiszem, már magától is tudja, így nem hiszem, hogy ez gondot fog jelenteni. De jól előreszaladtunk; a mai este csak egy vacsora volt, mint mondtad, ezért egyelőre ejtsük ezt a témát.

– Ejtsük. – Shae hallotta, hogy hangja fanyarnak, kicsit zsibbadtnak tűnik. Szeretett volna dühös lenni Hilóra, ha másért nem, hát megszokásból, de minden, amit bátyja mondott, igaz volt.

Hilo ásított.

– Mennem kell. Ru még hajnal előtt fel fog ébreszteni. – A kert felé nézett. – Andy hogy van?

A kérdés olyan váratlanul érte Shaet, hogy elsőre nem tudta, mit válaszoljon. Unokatestvérük már több mint egy éve élt Espeniában, és Hilo ezalatt egyszer sem érdeklődött felőle. Valahányszor Shae említette, hogy beszélt Andennel telefonon, vagy levelet kapott tőle, Hilo meghallgatta, de sosem válaszolt. Most viszont olyan egyszerűen és váratlanul tette fel kérdését, mint amikor valaki magához tér a kómából, és megkérdezi, mennyi az idő.

– Azt hiszem, jól van – felelte Shae, és megpróbálta felidézni a legutóbbi távolsági beszélgetést, amit Andennel folytatott, talán egy hónapja. – Azt mondja, jó jegyeket kap, és a család, akinél lakik, jól bánik vele. Barátokra is szert tett, még váltólabdát is játszik. Azt mondja, vannak jádét viselő emberek Port Massyben, el tudod hinni? A kekoni bevándorlók közt van egy kis, nem hivatalos klánféle, és Anden megismerkedett a helyi Pillérrel és családjával. – Shae hitetlenkedve rázta a fejét. – El se hiszem, hogy utazott Kekontól több ezer kilométernyire, hogy ismét Zöldcsontok között találja magát.

– Engem nem lep meg – felelte Hilo halkan. – A zöldet nem könnyen mosod le magadról.

 

———

 

Másnap reggel Shae arra ért be Hajó úti irodájába, hogy Woon már várja, és szokatlanul izgatottnak tűnik. Beléhasított az aggodalom – lehet, hogy mégsem jöttek rendbe a dolgok kettejük között, talán ezért nem beszélt neki az eljegyzéséről, és valahogy rájött, hogy tegnap este mégis megtudta Hilótól –, ekkor azonban segédje kezébe nyomta a Janlooni Hírek egy példányát, melyet a második oldalon kinyitva hajtottak össze. Shae megpillantotta a cikk címét: A Nincs Csúcs Időjósa espeni kém volt.

Shae egy pillanatig értetlenkedve nézte, majd növekvő hitetlenkedéssel olvasta el a cikk többi részét. Az írás titkosított forrásokat és dokumentumokat idézett, melyek bizonyították, hogy hét évvel ezelőtt Kaul Shaelinsan az espeni hadsereg alkalmazásában állt civil informátorként. Tizennyolc hónapig együttműködött az espeni hírszerző szolgálattal, hogy előmozdítsa az idegenek gazdasági és politikai érdekeit Kekonon. Cserébe szép fizetséget kapott, és tanulóvízumot, hogy Windtonban végezhesse az egyetemet barátjával, egy shotar származású espeni katonatiszttel. A klánon belüli anonim források megerősítették, hogy legkedvesebb unokájának ez az árulása összetörte a néhai Kaul Seningtun szívét, és szakadást okozott a Kaul családban, ami végül a Fáklya fizikai és mentális egészségének megromlásához vezetett.

Az újság remegni kezdett Shae kezében. Az íróasztalra dobta, majd megmarkolta ujjaival az asztal peremét.

– Ez Ayt Mada műve – suttogta. Még csak tegnap volt, hogy elégedetten vigyorgott, amiért sikerült felhasználnia az espeniket arra, hogy csapást mérjen a Hegy tevékenységére. Akkor azon tűnődött, mivel és hogyan fog visszavágni Ayt. Most megkapta a választ.

A klánháború csúcsán Ayt lenyomozta Shae hátterét, saját kémei és forrásai segítségével mindent kiderített a múltjáról, amit tudott, és megpróbálta rávenni, hogy forduljon Hilo ellen. Most pedig eljuttatta ugyanezeket az értesüléseit a sajtónak. Shae időjósi tevékenysége már így is szerzett neki ellenfeleket, az oortokói háború pedig, ami nyolc hónapja tartott rengeteg áldozattal, de kevés tényleges eredménnyel, alaposan felszította az emberekben az idegenek és Espenia elleni gyűlöletet. Ayt pontosan kiszámította, mikor támadjon, hogy tökéletes pusztítást vigyen véghez.

Woon megszólalt a háta mögött.

– Hogyan reagáljunk, Shae-jen?

Shae gyilkos szorítása enyhült az asztal szélén. Megfordult. Ha nem reagál a nyilvános leleplezésre, árulkodó lesz a hallgatása. Ha tagadja a vádakat, Ayt azonnal megtámadja a hazugságait. Elméjében cikáztak a gondolatok, törte a fejét, hogyan mérsékelje a kárt, hogyan szerezze vissza az előnyt, amellyel tegnap délután még bírt, számításai alatt azonban egyre nőtt a reszkető gyűlölet. Számított rá, hogy Ayt valamilyen módon vissza fog vágni, arra azonban nem, hogy a csapás ennyire gyors és ennyire a személyét érintő lesz, hogy a saját múltját használják fel fegyverként a klán ellen.

– Minél hamarabb ki kell adnunk egy nyilatkozatot – jelentette ki Shae. – Keresd meg a riportereket, és derítsd ki, hogyan kötődnek a Hegyhez! Hívd fel a Janlooni Hírek főszerkesztőjét, és közöld, hogy azonnal beszélni akarok vele. Véget kell ennek vetnünk.