37. FEJEZET
FENYEGETÉSEK ÉS CSELSZÖVÉSEK

Egy anonim fülesnek köszönhetően fedezték fel a Nincs Csúcs klánnak címzett hatalmas, szigetelt szállítókonténert a kikötő egyik csónakházában. A ládában, amelyet általában fagyasztott tenger gyümölcsei szállítására használtak, egy uwiwai férfi feldarabolt holttestét fedezték fel – karokat, lábakat, kezeket, lábfejeket, péniszt, felsőtestet, fejet. Az egyik Ujj, Heike áthajolt a korláton, és a vízbe okádta, amit legutóbb evett. Lott leküzdötte hányingerét, mikor megpillantotta a borzalmas látványt, majd sietve hátralépett.

– Ki volt ez, Maik-jen?

Kehn lezárta a láda fedelét; nem tűnt illendőnek hosszasan nézni a testrészeket, főleg hogy valószínűnek tartotta: a férfi még életben lehetett, amikor elkezdték feldarabolni.

– Az egyik Patkányunk Tialuhiyában – felelte. – Szerintem az, akitől az Amari Büszkeség-gel kapcsolatos fülesünket kaptuk.

Kehn nem az a fajta ember volt, aki nyíltan kimutatta csalódottságát vagy dühét. Gyerekkorától fogva ő volt a nyugodtabbik fivér, ő vigyázott, hogy Tar ne kerüljön bajba, vagy kirángatta belőle, ha már belekerültek. Most azonban sötét hangulatban sietett ki a csónakházból. Az Uwiwa-szigeteki kémhálózat kiépítése és fenntartása kemény munka volt, amibe a klán Szarvának rengeteg időt és pénzt kellett fektetnie. Kekonon a Nincs Csúcs rengeteg erőforrással és befolyással bírt, más országokban azonban nem volt egyszerű a Fehér Patkányok toborzása, irányítása és megvédése. Ha a Ti Pasuigának minden törekvésük ellenére sikerült valamelyiküket felfedezni, és brutálisan megbüntetni, a többieket elijesztette az eset, a Nincs Csúcsnak pedig nem volt lehetősége hatékonyan visszavágni.

Kehn sokáig rágódott a dolgon, törte a fejét, hogyan hozza a Pillér tudomására a történteket.

– Korábban is veszítettünk már el Patkányokat – mondta másnap ebédnél a Duplán Szerencsésben –, de azok csak eltűntek. Ez az első alkalom, hogy Zapunyo nyíltan az orrunk alá dörgöli, és így, darabokban küldi el a holttestét. A csempészek régebben csak kisebb gondot jelentettek, a Ti Pasuiga azonban jól szervezett, a szigeteken félnek tőle, most pedig van olyan bátor, hogy nyíltan támadjon. Az az uwiwai korcs túl merész lett.

– Frusztrált – jelentette ki Hilo, és odatolta a nyársra tűzött kacsafalatokkal teli tálat Tar elé. – Zapunyónak rengeteg piszkos pénze és könnyen pótolható embere van, de ha nem tud jádét szerezni Kekonból, és nem tudja eljuttatni a vásárlóinak, akkor vége az üzletének. Az ygutanok, az oortokói lázadók és azok a barukanok a legnagyobb vevői, akik azért támogatják a felkelést, mert rühellik Shotaria kormányát; és mivel komoly támadást intéztél az Origas-öbölbeli és kelet-amari útvonalai ellen, most elakadt az üzlete.

A Pillért kevésbé idegesítette fel a legyilkolt Patkány esete, mint Kehn várta, de az is lehet, hogy csak máshol jártak a gondolatai, közelgő espeniai útján. Távollétében az Időjós fogja irányítani a Nincs Csúcsot, és bár Kehn eléggé kedvelte Kaul Shaet, úgy vélte, az íróasztal mellett dolgozó nő nem érti igazán a klán katonai oldalát. Kehn hozzászokott, hogy bármikor konzultálhat Hilo-jennel, a Szarv munkájának bármely részéről.

– Zapunyo újabb piacok felé tekinget – jelentette ki. – Már most gyártja az SN1-et, hogy a szedői, a Sügérei és a csiszolói ne kapjanak Viszketést; meg persze azért, hogy haszonnal eladja, különösen most, hogy a Hegy ygutani gyárainak annyi. Úgy hallottuk, megpróbál más bandákkal: drogkartellekkel, fegyverkereskedőkkel, lányfuttatókkal is kapcsolatba lépni, hogy a világ más részein is terjessze a jádét és a csillámot.

– Miért nem tudja Espenia rávenni az uwiwai kormányt, hogy foglalkozzon Zapunyóval? – kérdezte Tar. – Tudják, hol van a villája; miért nem ölik meg egyszerűen?

– Az uwiwai kormány egy korrupt fekete lyuk – felelte Hilo. – Az ország egyes részein semmilyen törvény nem uralkodik, és az érkező idegen segélyek felének is nyoma vész.

– A Ti Pasuiga többet fizet a rendőrségnek, mint a kormány – mondta Kehn. – Zapunyo pedig nagylelkűnek mutatja magát, pénzzel látja el a helyi kisvárosokat, hogy utakat, iskolákat és templomokat építsenek. Gyakorlatilag érinthetetlennek számít abban az országban. Az üzletének talán tudunk ártani, de problémát fog jelenteni nekünk, amíg csak él. – Kehn megvakarta állát. – Hilo-jen, el kell gondolkodnunk azon, hogyan suttoghatnánk el a nevét.

Hilo alig reagált Szarva kijelentésére. Kehn úgy vélte, a Pillér már gondolhatott erre, de nem jutott megfelelő eredményre.

– Itthon is vannak olyan ellenségeink, akiket évek óta próbálunk a föld alá juttatni – felelte Hilo. – Egyszerre ennyi dologgal nem tudunk foglalkozni.

Két héttel korábban, a Pillér diszkrét útmutatása alapján a janlooni városi rendőrség letartóztatta és kihallgatta a csillámkereskedőt, akiről Shae beszélt, és akit Kehn Ujjai észrevétlenül lenyomoztak. A férfi vádalkut kötött, és számos jelentős Zöldcsont ügyfelét megnevezte, köztük Iwe Kalundónak, a Hegy klán Időjósának közeli rokonait. A Nincs Csúcs gondoskodott róla, hogy a letartóztatás híre és az ügyfelek névsora is kiszivárogjon a sajtónak. Nem Ayt Mada volt az egyetlen, aki képes volt a médiát arra használni, hogy kedvezőtlen fényben mutassa be ellenfeleit. Az eset újra kirobbantotta a nyilvános vitát az SN1 ártalmairól, de, ami még fontosabb, megint aggodalommal töltötte el az embereket amiatt, hogy a Hegy klán vezetése az Iwe család kezébe kerülhet.

A Nincs Csúcs eközben megoldotta néhány, a Szegényember útján fennálló problémáját azzal, hogy ellenfelei nyakába zúdította őket. Hilo parancsára Kehn Zöldcsontjai véget vetettek a prostitúciónak a Hónalj negyed szerencsejátékos-háromszögében: a striciket erővel elzavarták, figyelmeztették őket, hogy többé ne bukkanjanak fel a kaszinók közelében. A Nincs Csúcs szerencsebarlangjai pedig posztereken és szórólapokon hirdetni kezdték a közeli, a Hegy által uralt Kutyafő és Lándzsahegy negyedek sztriptízbárjait és bordélyait. A balhés espeni katonák átszoktak a Hegy területére, pénzükkel és sok bajt okozó viselkedésükkel együtt. Három részeg tengerész nemrégiben összetűzésbe került a Koben család pár Zöldcsontjával, és kórházban kötött ki, ami Aytot abba a megalázó helyzetbe kényszerítette, hogy nyilvánosan támogassa a meggondolatlan Kobeneket, miközben titokban kifizeti az espeniket.

Kehn csodálta Hilo-jen ravasz taktikáját, bár nem tudott nem gondolni arra, hogy a Pillérnek ez a megszállottsága a Hegy destabilizálásával kapcsolatban olyan, mintha nedves füvet akarna felgyújtani: sok volt a szikra és a füst, de mindeddig nem lobbantak fel a lángok.

Lehet, hogy Hilo ugyanerre gondolt, mert félretolta megmaradt ételét, és Tarhoz fordult.

– Öless meg valakit a Koben családban. Nem a gyereket vagy az anyját, hanem egy Zöldcsont férfit, aki közel áll hozzájuk. Ne az embereid tegyék. Fel kell bérelni valakit; nem szabad, hogy bármiképpen kinyomozhassák, hogy a Nincs Csúcs műve volt. Legyen egyértelmű, nem baleset.

– A gyerek anyjának van egy jádeviselő bátyja, és egy nagybátyja is – mondta Tar.

– Az jó lesz – mondta Hilo. – Bármelyikük megfelel. Jobb, ha meghal, de az is megfelel, ha túléli. Amíg nem tudják, ki tette, addig jó.

A Maik fivérek bólintottak. A Koben család sok tagból állt, de egyikük sem volt valami okos; most, hogy úgy tűnt, vezetnek az Iwékkel szemben, talán ki lehet provokálni belőlük, hogy valami hasznos erőszakos lépést tegyenek, ahogy a részeg külföldieket is felhasználták. Tar kérdezni akart valamit, de Une úr, a Duplán Szerencsés étterem Lámpás tulajdonosa épp odajött tiszteletét tenni, ezért pár percet udvariasan csevegtek vele. Miután a mosolygó étteremtulajdonos tisztelgett és távozott, Hilo felelt Pilléresének.

– Nem kell sietni az egyik Koben meggyilkolásával; jó lesz azután is, hogy visszajöttünk Espeniából.

Mikor felkeltek, hogy távozzanak, Hilo Kehn vállára tette a kezét.

– Nem feledtem el, amit Zapunyóval kapcsolatban mondtál. Számíthattunk rá, hogy elveszítünk pár Patkányt, de jogos a haragod és a sértettséged. Most nagyon sok dologgal kell foglalkoznunk, de abban egyetértek veled, hogy erősebben kell fellépnünk a Ti Pasuiga ellen. Ha hazajöttem, még beszélünk róla.

———

Tau Maro óvatos optimizmussal és mély frusztrációval eltelve tért vissza a Nemzetközi Négy Erény igazgatótanácsi munkaebédjéről. Az alulról építkező jótékony szervezetet csak egy éve alapították, de már túlteljesítette kezdeti adománygyűjtési céljait, és elég jól szerepelt a sajtóban; másfelől a Bölcsesség Csarnokára irányuló lobbitevékenységük, amely olyan, kulcsfontosságú kérdéseket érintett, mint a menekültek ügye, kevés sikert ért el. Ha üzletről és politikáról volt szó, még mindig rendkívül nehéznek bizonyult bármit is időben elérni a klánok támogatása nélkül. Kellene lennie egy olyan szónak, tűnődött Maro, amely kifejezi a kitartó reménynek és az elkerülhetetlen nehézségeknek azt a különös kombinációját, ami életének mintha minden területét uralta volna – az akadémiai ranglétra megmászásától a politikán és a nonprofit munkán át a szívügyekig.

Mikor belépett az irodájába, három férfi várta. Ketten elég fiatalok voltak ahhoz, hogy a diákjai lehessenek, de egyik előadásáról sem ismerte fel őket. A harmadik, aki Maro székében ült és lassan forgott vele, jádeaurát árasztott, de szabad szemmel sehol nem lehetett jádét látni rajta. Janloonban ez annak felelt meg, mintha illegálisan viselt pisztoly dudorodna a kabátja alatt; csakis azt jelenthette, hogy nem jogosan viselte a zöldet, és valamiféle bűnöző volt.

Maro megállt irodája ajtajában, igyekezett leküzdeni gyanakvását és riadtságát.

– Elnézést, ez nem az önök irodája – szólalt meg.

– Dr. Tau Marosunt keressük – mondta a székében ülő férfi.

– Ki maga? – kérdezte Maro szenvtelen hangon.

– Egy félig shotti fattyú – mondta a férfi, perfekt shotar nyelven. – Mint maga.

Maro megfeszült, mikor hívatlan vendége felállt az íróasztal mögül, majd keskeny, napbarnította arcán félmosollyal odament hozzá. Sem mozdulatai nem tűntek fenyegetőnek, sem aurájából nem áradt ellenségesség, de Maro akaratlanul is hátralépett, mikor az idegen halkan becsukta az iroda ajtaját, és folytatta.

– Ne idegeskedjen, dr. Tau. Nem megsérteni akartam. Tudom, mennyire előítéletesek a kekoniak, és megértem, hogy nem szeretné, ha a kollégái megtudnák, miért utazik annyit Leyolóba. – A férfi nem mutatkozott be. Maro úgy vélte, úgy néz ki, mint a főgonosz valami shotar krimiben: kegyetlenségről árulkodó száj, göcsörtös bütykök a kezén. Maro egyre növekvő hitetlenkedéssel nézett az ismeretlenre, és váratlanul a félelem szele is megérintette, ami pedig nem volt jellemző rá.

Az idegen folytatta.

– Elvégre vigyáznia kell magára. Nem könnyű előrejutni ebben a városban, ha az ember nem valamelyik nagy Zöldcsont-klán strómanja. A magához hasonlók nem kapják meg az elismerést, amit érdemelnek. – Észrevette, hogy Maro a két fiatalabb betolakodóra pillant. – Ne törődjön velük, nem értenek shotar nyelven. Mondja csak, dr. Tau: még mindig dugja a Kaul nőt, vagy már vége a dolognak kettejük között?

Maro felkapta a fejét és rámeredt, feszengése hirtelen fordulattal dühbe csapott át.

– Ha azt hiszik, le tudnak fizetni vagy meg tudnak zsarolni, tévednek – mondta. – Semmilyen különleges belső információval nem rendelkezem a Nincs Csúcs klánról, és még ha rendelkeznék is, nem adnám át önöknek semmilyen áron, semmiféle fenyegetés hatására. Menjenek csak, mondják el mindenkinek, hogy kevert vérű vagyok. Robbantsanak ki idegengyűlölő lejáratókampányt, ahogy Kaul Shaevel tették. Nem félek, hogy elveszítem a munkámat. Az eredményeim önmagukért beszélnek.

A keskeny arcú férfi békítőnek szánt mozdulattal emelte fel kezét.

– Nyugi! Úgy nézek ki, mint aki a Hegy klántól jött? A barátaimnak és nekem semmi közünk a barátnője elleni aljas vádakhoz. Semmilyen információt nem kérünk öntől.

– Akkor mit akarnak? – kérdezte Maro.

– Hogy mutasson be nekik – mondta az idegen. – Ez minden. Mint mondtam, nem a Hegytől jöttünk. Maga személyesen ismeri a Kaul családot. Azt szeretnénk, ha elintézne egy találkozót.

Maro testén fagyos hideg futott végig. Feltépte irodája ajtaját.

– Kifelé! – kiáltotta, és próbálta megállítani hangja remegését, sikertelenül. – És többé ne lássam magukat!

Az idegen hangja váratlanul ridegre váltott.

– Nem túl észszerű a viselkedése. Mit tett önért valaha is a Nincs Csúcs, amiért megéri ilyen durván elutasítani a kérésünket? Gondolja csak át! – Fejével intett a két tizenéves huligánnak, akiket magával hozott. A két fiú vállat vont, és otthagyták a falat, amelynek eddig dőltek. Vezetőjük lazán odavetett pár szót Marónak, még mindig shotar nyelven. – Ne feledje, hogy sokkal többet tudunk magáról, mint maga rólunk, dr. Tau. Gondolkozzon el ezen, mielőtt meggondolatlanul bármit is mond vagy tesz!

Ezzel nem túl sietősen távoztak. Maro becsukta irodája ajtaját, és a székébe rogyott. Idegesen megremegett, mikor érezte, hogy a bőrborítás még mindig őrzi az idegen testének melegét.