31. FEJEZET
ÁLLJ KI MAGADÉRT!

A párbaj időpontját másnap reggelre tűzték ki, mert tiszteletlenség lett volna a nemzeti ünnepen vért ontani, és elterelni a figyelmet a hősök napjára tervezett ünnepségekről. A párbajozó felek a Juro-erdőbe tervezték a találkozást, félúton az Ayt- és a Kaul-rezidencia között. Shae tudta, hogy korán le kellene feküdnie, de az álom gondolata lehetetlennek tűnt, hiszen ez lehet élete utolsó éjszakája. Éjfél körül, amikor a felvonulás tűzijátékának durranásai még mindig hallatszottak a város felől, Shae beosont a Kaul-rezidencia főépületének imatermébe, és letérdelt a kis szentély előtti kemény párnára. Teljesen elpárolgott belőle a sötét bizonyosság, a hideg céltudatosság, amit korábban érzett. Most csak émelyítő rettegést érzett.

Shae rengeteg jádét viselő, tehetséges Zöldcsont volt, aki évfolyamelsőként végzett a Kaul Dushuron Akadémián. Mostanában azonban ideje nagy részét íróasztal mögött vagy megbeszéléseken töltötte. Napi rutinjához hozzátartozott a reggeli edzés, és rendszertelenül ugyan, de magánedzéseket is vett, ám Hilótól eltérően nem gyakorolt szorgalmasan, hogy harci képességei a csúcson legyenek. Ha bármi sejtése lett volna arról, hogy ebben a helyzetben fogja találni magát, akkor az elmúlt hat hónapban minden szabad pillanatára felfogadta volna Aido mestert. Ayt Madashi több jádét viselt, és több embert ölt meg párbajban, mint bármelyik másik Zöldcsont nő a közelmúlt történelmében, azonban évek teltek el, amióta erőszakos módon Pillér lett belőle. Lehet, hogy azóta ő is eltunyult. Shae remélte, hogy ez a helyzet, de nem tudott derűlátó lenni.

Lehajtotta fejét.

– Öreg Bácsikám a mennyben, ítélj engem néped zöldebbjének holnap, ha így kell lennie – mormolta imaként Jenshuhoz, a Szerzeteshez, ahhoz, Aki Visszatért, a Zöldcsontok védőistenéhez. Kis szünetet tartott. – És ha másként döntesz, legalább azt vedd számításba, hogy drámai módon próbálkoztam.

Az őszinte meglepetés, amit Ayt arcán látott aznap délután, egy pillanatra színtiszta elégedettséggel töltötte el. Ha a Hegy Pillére fontolóra is vette a lehetőséget, hogy Shae valaha kihívja tiszta pengével, valószínűleg elvetette az ötletet. Egy irodában dolgozó fiatal nőt vett célba, nem tesztoszteron fűtötte, jádeéhes férfi Öklöt. Nem olyat, aki mohón tekint a halálra.

Két másodpercnyi kölcsönös hitetlenkedés csendje állt be a két nő között, majd Ayt jádeaurája baljós hullámot vetett. Úgy meredt Shaere, mintha eltűnt volna körülük a számtalan őket bámuló, döbbent ember. Ayt letette a papírokat, melyekből beszédét mondta. A természetellenes csendben a mikrofon felerősítette a lapok zörgését. A Hegy Pillére kilépett a pódium mögül, és éles, szilárd hangon felelt, ami nem igényelt erősítést.

– Elfogadom.

Miután túltette magát első döbbenetén afölött, amit Shae tett, Hilo, nem meglepő módon, dühöngött. Még a Pillér sem tehetett semmit, hogy semmissé tegyen egy kihívást két, szabad akaratából cselekvő fél között, miután a kihívott fél elfogadta a párbajt, de jádeaurája kirobbantó süvöltéséből ítélve Shae úgy érezte, Hilo még azelőtt megpróbálja majd megölni, hogy Aytnak alkalma nyílna rá. Mikor elmenekültek a kitörő zűrzavar elől, és már a Duchesse-ben ültek, bátyja nehezen talált szavakat.

– Mi a faszt művelsz, Shae? – ordította.

– Ez az egyetlen mód – suttogta Shae még mindig kábán attól, amit tett. Ez volt az egyetlen mód, hogy lecsillapítsák a botrányt, hogy eltöröljék a kétségeket, hogy elhallgattassák Ayt Madát és mindenki mást, aki azzal vádolja őt, hogy túlságosan espeni, túlságosan idegenek hatása alatt álló, naiv nő, akiben nem lehet bízni. Nem számított, hogy Hilo megtartja-e pozíciójában, vagy nem; Ayt hatalmas kárt okozó vádjai után soha többé nem fogják komolyan venni Időjósként, ha nem felel meg egyértelműen kritikusainak.

– Vess véget ennek az ostobaságnak, amíg tudsz – utasította Hilo. – Vond vissza a tiszta penge felajánlását. Igaz, hogy elég zöld vagy, zöldebb, mint a legtöbb férfi, de nem számíthatsz rá, hogy megvered Ayt Madát, hacsak nincs a tarsolyodban valami trükk, amiről nem beszéltél nekem, vagy nem edzettél titokban minden éjszaka a múlt évben. – Shae hallgatásából levonta a következtetést, hogy nincs szó ilyesmiről, és újra kirobbant belőle a düh. – Szóval meg akarod öletni magad? Elvileg neked kellene az okosabbnak lenni közülünk, nem?

Shae valójában azonnal érezte a rémisztő sürgetést, hogy visszavonja ajánlatát, amint kiejtette a száján, de Hilo ismerős dühkitörése visszarántotta az elkerülhetetlen logikus gondolkodáshoz, amit korábban magára kényszerített. Ha visszavonná a kihívást, azzal jó híre még létező maradékát is elpusztítaná, és végérvényesen megszégyenítené a Nincs Csúcsot. Hilo, aki épp elég párbajt vívott már életében, tudta ezt, így a tény, hogy egyáltalán felvetette a témát, furcsamód meghatónak tűnt.

– Elvégeztetett, Hilo – mondta Shae. – Nem hátrálhatok meg.

– Igaza van – szólt hátra Kehn a sofőrülésből. – Ayt volt a sértő fél. És a Nincs Csúcsból tulajdonképpen még senki nem látta azt a kurvát harcolni. Shae-jennek éppolyan jó esélye van, mint bárki másnak lenne.

– Nem kértem a véleményedet! – mordult Szarvára Hilo úgy, ahogyan Shae korábban soha nem hallotta. – Ayt mindig keresi az újabb lehetőséget arra, hogy kiszúrjon velünk. Most tiszta pengét kap, és lehetőséget arra, hogy mindenki szeme láttára levágja a kishúgom fejét. Kibaszottul boldog lehet!

Shaenek el kellett ismernie a helyzet fájdalmas iróniáját. Négy évvel ezelőtt még hazatérni is habozott Janloonba, most azonban feláldozott egy párkapcsolatot, egy terhességet és nagy valószínűséggel az életét is, hogy megvédje pozícióját és hírnevét a Nincs Csúcs Időjósaként. Általában nem viselkedett merészen és meggondolatlanul – ezt a szerepet mindig Hilo töltötte be a családban.

Hogy változnak a dolgok! És mégis, minden cselekedete, amelyeket Ayt Mada Shae gyenge jellemének bizonyítékaként hirdetett – az, hogy egy külföldivel járt, hogy az espeniknek dolgozott, hogy levetette jádéját, és elhagyta a klánt, hogy külföldön tanuljon –, a lázadás kinyilvánítása volt, kísérlet arra, hogy bebizonyítsa: egyenlő bátyjaival, vagy még jobb is náluk. Az kellett neki, amiről mások azt mondták, hogy nem kaphatja meg, és hajlandó volt inkább drámai módon megsemmisíteni saját magát, mintsem hogy elfogadja a rákényszerített feltételeket. Nem, bizonyos dolgok mégsem változtak a legkevésbé sem.

Nyílt az imaterem ajtaja, és Hilo lépett be. Shae nem kelt fel és nem fordult meg, hogy szembenézzen bátyjával, a férfi azonban legnagyobb meglepetésére letérdelt mellé, és háromszor a földhöz érintette homlokát, ahogyan a hagyomány megkívánta. Shae korábban sosem látta, hogy Hilo belépett volna ebbe a helyiségbe.

– Nem gondoltam volna, hogy hiszel az istenekben – jegyezte meg, mikor a férfi kiegyenesedett.

– Nem hiszek – felelte Hilo –, de az érzés kölcsönös, így talán nem haragudnak meg érte. – Jádeaurája még mindig magasabb hangon zümmögött, mint általában, de mostanra a férfi lenyugodott. Talán Wen beszélt vele; mindig képes volt elsimítani férje gondjait. Shae hallotta sógornője lépteit odafenn, amint fel-alá járt Rúval, miközben altatta a kisfiút; Érzékelte az alvó Niko lágy energiáját is. Arra gondolt, hogy talán nem láthatja az unokaöccseit felnőni, és mellkasában szétáradt a fájdalom.

– Ha ez a béke, én jobban kedvelem a háborút – suttogta Hilo.

Shae rápillantott.

– Ayt kényszerhelyzetbe hozott minket, és ezt ő is tudja. Akár lemondok, akár nem, a Nincs Csúcs mindenképpen megrendülne, gyengébbnek tűnnénk a Hegynél. Az én megbuktatásom csak a kezdet lett volna. – Ismét a szentély felé fordult, és megemelte állát. – Nem számít, mi történik holnap, legalább ezt az eszközt kivettük a kezéből.

– Sokat érünk vele, ha halott vagy. – Hilo vad tekintettel fordult húga felé. – Nem hallgattál rám, ahogy máskor se. Mentél a saját, őrült fejed után. Most aztán végig kell csinálnod, és győznöd kell. – Fájdalmasan megszorította Shae felkarját, kényszerítette húgát, hogy a szemébe nézzen. – Igaz, amit Kehn mondott. Van esélyed eltenni láb alól Ayt Madát. Mindketten tudjuk, hogy a harcban bármi megtörténhet, és a párbajt itt vívják meg – mutatóujjával homloka közepére bökött –, még mielőtt bárki is pengét rántana. Szóval mondd, hogy megteszed, Shae. Mondd, hogy levágod Ayt Mada kibaszott fejét, és véget vetsz mindennek.

Shae érezte, ahogy csontjai bizseregnek bátyja jádeaurájának kitartó nyomásától. Kényszerítette összeszűkült torkát, hogy nyeljen egyet.

– Megteszem – felelte tompa, de magabiztos hangon. – Győzni fogok holnap.

Hilo elengedte, és felállt, vad arckifejezése semmit nem változott.

– Akkor ne üldögélj itt, és ne játszd el, hogy az istenekkel társalogsz. Menj aludni, pihend ki magad. Vagy fogd a holdpengédet, és gyakorolj, hogy a megfelelő elmeállapotba kerülj. – Kinyitotta az ajtót. – A gyakorlóteremben leszek.

Reggel Shae felkelt, és kényelmes öltözéket húzott: nadrágot, feszes műszálas felsőt, hagyományos bőrmellényt és puha talpú cipőt vett fel. Hátrakötötte haját, és szemügyre vette magát a tükörben, próbálta eldönteni, mennyi jádét viseljen. Akik minden létező előnyüket ki akarták használni, az összes jádéjukat felvették egy párbajhoz, ez azonban azt jelentette, hogy vereség esetén mindet el is veszítették. A rengeteg jádéval rendelkező Zöldcsontok, akik csupán kevés plusz harci előnyre tettek szert azzal, hogy egész arzenáljukat viselik, jobban tették, ha takarékosabban bántak jádéjukkal, ha úgy gondoltak rá, mint a család vagyonára, amit szívesebben örökítettek volna át családtagokra, mint láttak volna ellenségük testén. Függetlenül ígéretétől, amelyet tegnap éjjel tett Hilónak az imateremben, Shae természetéből adódóan realisztikusabban állt esélyeihez. Hosszas, tűnődő pillanat után levette fülbevalóját és karperecét, csak bokaláncát és kétrétegű nyakpántját hagyta fenn.

Kiválasztotta legjobb holdpengéjét – hetvenöt centi hosszú fegyver, enyhén ívelt, ötvenkét centis pengéje a legfinomabban edzett Da Tanori acélból készült, markolatát apró jádekövekkel rakták ki. Kicsit sem volt éhes, de feltört egy tojást, forró zabkására öntötte, és kényszerítette magát, hogy megegye. Körülnézett, és arra gondolt, milyen szép lett a ház, Wen gyönyörűen berendezte – a keményfa padló és a sötét bútorok éles vonalai kontrasztot alkottak a puha párnákkal, világos színű falakkal és krémszínű függönyökkel.

A helyiség ugyanakkor túl nagy volt egy embernek. Shae Maróra gondolt, a figyelmen kívül hagyott üzenetekre, amelyek már kezdték megtölteni rögzítője kazettáját, és érezte, hogy torka elszorul, nem is bírta megenni reggelije utolsó falatjait. Eltöltötte a bűntudat és a megbánás, megtelepedett hasában, mígnem azt érezte, felpuffad. A vártnál sokkal kétségbeesettebben tört rá a vágy, hogy lássa Maro arcát és hallja a hangját, hogy kihasználja az alkalmat, és elmondja neki, tényleg szereti. Most, mikor már túl késő volt, már tudta. Azt kívánta, bár eszébe jutott volna levelet írni a férfinak, de már nem volt rá idő, hogy a megfelelő módon tegye, beszélni vele pedig nem tett volna jót egyiküknek sem; úgy érezte, nem tudna magyarázatot adni tettére, Maro pedig – az idealista, észszerű, vitára mindig kész Maro, két jádegyöngyével és a klánkultúrához való szkeptikus hozzáállásával – nem értené meg. Maro sosem párbajozott, inkább megfutamodott, mintsem hogy vért ontson vagy kockára tegye életét, csak hogy megfeleljen a Zöldcsont-becsületről alkotott hagyományos elképzeléseknek. Ugyanezt tanácsolná neki is.

Shae elmosta egyetlen tálkáját és kanalát, majd elrakta őket. Lekapcsolta a lámpákat, majd kiment a ház elé, ahol Hilo és a Maik fivérek várták a Duchesse mellett.

Az autóút csendesen telt. Hilo szeme alatt a sötét karikák azt mutatták, ő sem aludt többet múlt éjjel, mint Shae. Nem szólalt meg, a Maik fivérek pedig követték példáját, és ők is hallgattak. Az ünnepet követő reggelen gyér volt a forgalom, nem telt sok időbe eljutniuk a Juro-erdőben lévő Helyőrségi Ház és Kert nevű helyig. Shae gyanította, hogy Ayt Mada amiatt választotta a helyszínt, amit képviselt. A Helyőrségi Ház gyarmati stílusú, vörös téglás, fehér oszlopos épület volt, amelyben a shotar kormányzó lakott a megszállás idején; a házat megvédték a lerombolástól, és nemzeti emlékhelyet alakítottak ki benne múzeummal, körülötte közparkkal. Shae és Ayt a ház előtti gyepen küzdenek meg egymással, úgy, hogy a háttérben ott emelkedik az ország idegenek általi uralmának leglátványosabb jelképe.

A levegő lassan kezdett melegebbé válni, ami arra utalt, forró nap közeleg, az égen azonban felhők sűrűsödtek, és a város fölött alacsonyan feküdt a nyári szmog, amitől nem látszott a nap, csak homályos, szórt fénye. Mikor a Duchesse megállt a közpark előtti járda mellett, Shae hatalmas tömeget pillantott meg a gyep mentén. Egyeseknél fényképezőgép volt, mások takarót terítettek a földre. Egy pillanatig azt hitte, valami nyilvános eseményt zavartak meg, és át kell helyezniük a párbaj helyszínét máshová – aztán rádöbbent, hogy maga a párbaj a nyilvános esemény. A párbaj természetesen nem számított ritkaságnak, ez azonban nem mindennapi összecsapás lesz. Shae kihívásának híre egyetlen éjszaka alatt viharsebességgel terjedt el a városban. Az ország két legnagyobb klánja Pillérének és Időjósának tiszta pengéjű párbaja már önmagában is épp elég drámainak számított, ráadásul még korábban soha nem került sor két olyan nő párbajára, akik ennyire magas rangot töltöttek be klánjukban. Csak a háború utáni nemzedékben, mikor a férfi Zöldcsontok száma megcsappant, vált általánosan elterjedtté, hogy nők is viseljenek jádét. Mostanra az ország katonaiskoláiban végzettek egyötöde nő volt, de a legtöbb férfi még így is lenézendő dolognak tartotta, hogy nőkkel párbajozzon, a nők közti párbajra pedig, még ha Öklök közt zajlott is, úgy tekintettek, mint valamiféle viccre.

Ez az összecsapás azonban nem vicc lesz. Shae és Ayt Mada történelmet írnak, bármi legyen is a végkifejlet. Társadalmi haladás kekoni módra, gondolta Shae. Egyenlő esély arra, hogy penge által halj meg.

Egy percre lehunyta szemét, mielőtt kiszállt az autóból. Lehet bármilyen elszánt az elme, a test akkor is hevesen tiltakozik a sérülés és halál lehetősége ellen. Shae tenyere izzadt; légzésére koncentrált, hogy próbálja enyhíteni mellkasában a szorítást. Eltűnődött, vajon a közelben minden Zöldcsont képes-e úgy Érzékelni hevesen lüktető pulzusát, ahogy ő maga érzi. Eszébe jutott, hogy évfolyamtársai a windtoni Belforte Üzleti Főiskoláról elszörnyedve és hitetlenkedve reagálnának, ha megtudnák, mire készül. A gondolat furcsamód mosolyra késztette.

Tar kiszállt, és kinyitotta a hátsó ajtót Shaenek és Hilónak. Az egybegyűlt tömeg mohón közelebb húzódott, de tartotta a tiszteletteljes távolságot a Nincs Csúcs tekintélyt árasztó vezetőitől, mikor kiszálltak a kocsiból. Másodpercekkel érkezésük után egy hosszú, elegáns, ezüstszín Stravaconi Monarch parkolt le a Duchesse mögé, majd Ayt Mada szállt ki belőle, Szarva és két Ökle kíséretében. Aytra semmilyen hatást nem gyakorolt a tömeg jelenléte; könnyedén biccentett a Hegyhez hű nézők felé, akik odakiáltottak neki, és tisztelegtek előtte. Fekete, ujjatlan felsőt viselt, kényelmes selyemnadrágját zsinórral kötötte meg. Haját szoros lófarokban fogta össze, feje tetején napszemüveg. Ahogy odalépett a gyep közepére, levette napszemüvegét, és Nau Suen kezébe nyomta, a férfi pedig olyan mozdulattal tette ingzsebébe, mintha teljesen általános lenne, hogy ő vigyáz a Pillér napszemüvegére párbaj közben. Ayt úgy festett, mint aki szokott hatodnapi tevékenységei közben ugrott be ide párbajozni egyet, azt leszámítva, hogy fél vállán átvetve ott viselte nyolcvancentis, jádemarkolatú holdpengéjét. Minden jádéját a szokott helyén viselte: a karján kígyózó ezüst karpereceken.

Eljött az idő. Shae kivonta holdpengéjét, és Hilo elé tartotta. Bátyja elfordította a fejét, a gyep túloldalára nézett, Aytra és embereire. Lassan visszafordult, Shae fegyverére nézett, és a fehér pengére köpött, hogy szerencsét hozzon. Shae nyitotta a száját, hogy mondjon valamit – nem volt benne biztos, mit –, de Hilo a vállára tette a kezét. Szorítása és jádeaurája ólomsúlyú, meleg mellényként nehezedett Shaere. Közelebb hajolt húgához, arcát egészen az arca mellé tolva, és súgva megszólalt.

– Négy, Ökleinkkel és Ujjainkkal teli autó tart errefelé, hogy elállják a Lo Low utcai alagutat és minden utat, ami innen elvezet. További kocsik tartanak az Ayt-birtok felé és a Gyárba, valamint fél tucat, a Hegyhez tartozó helyre a városban. – Hangja halk volt, vérfagyasztóan egyenletes. – Vannak pengék, amelyeket nem lehet megtisztítani.

Hilo szavainak jeges hidegsége végigfutott Shae gerincén, ahogy hirtelen megértette bátyja szavait. Vele ellentétben ő nem azért töltötte ébren az éjszakát, mert idegeskedett vagy imádkozott; ő katonai előkészületeket tett. Ha Shae elesik Ayt kardjától, Hilo nem fogja hagyni, hogy ellenségeik élve távozzanak a párbaj helyszínéről. Meg fogja szegni a tiszta penge örök törvényét, tiltott bosszút áll húga gyilkosán, ismét nyílt háborúba taszítja a klánokat és az egész várost.

Shae megrémült. Azért akarta kockára tenni életét, hogy tisztázza saját nevét és klánja hírnevét, hogy a régi módon rendezze a vitát, a Zöldcsontok módján, Öreg Bácsikájuk figyelő tekintete előtt, összhangban mindazokkal a szabályokkal, amelyeket minden kekoni sérthetetlennek tartott. A párbajok hagyományosan azt a célt szolgálták, hogy elrendezzék a személyes sérelmeket, és megakadályozzák, hogy családi vagy egész klánt érintő vendettákba torkolljanak. A tiszta penge törvényének megszegése elképzelhetetlennek számított; ha Hilo megteszi, azzal kizárólag a Nincs Csúcs vállára helyezi a felelősséget azért, hogy újra fellángol a háború. Hilo lénye mélyéig Zöldcsont volt, klánja Pillére; ha ilyen arcátlanul megszegi az életüket meghatározó erkölcsi törvényt, azzal mindent tönkretesz. Gúnyt űzne a jádeharcosok becsületéből, amelynek megőrzéséért Shae kiállt erre a párbajra.

Mielőtt Shae szavakba önthette volna gondolatai közül bármelyiket, Hilo sötét, kiismerhetetlen arckifejezéssel hátralépett. Megfordult, és a sarokba ment, ahol a Maik fivérek vártak, Shae pedig egyedül maradt a gyep közepén, leszámítva Ayt Madát, aki vörösen izzó türelmetlenséggel állt szemközt vele, kivont holdpengéjével a kezében, várva, hogy elkezdjék a párbajt.

Shae igyekezett ismét összpontosítani. Egy pillanatig eltűnődött, hogy Hilo talán blöffölt – talán ezen a bizarr módon próbálta motiválni arra, hogy túlélje a párbajt –, de nem volt ideje elmélkedni a gondolaton. A tömegre várakozásteljes csend ereszkedett, hallani lehetett a fényképezőgépek kattogását. Shae Érzékelésében megszámlálhatatlanul sok szívverés lüktetett, hangosan és látszólag az övével egy időben, mind mohón, várakozón. A tömegtől kissé távolabb álltak a két klán Zöldcsontjai, akik eljöttek, hogy tanúi legyenek az eseménynek – a párbajnak, amely elvileg a két résztvevő személyes becsületéről szólt, de mindenki tudta, hogy most sokkal többről van szó. A janlooniak azt szerették volna, ha a klánok fenntartják a fegyverszünetet, tiszteletben tartják a területi határokat, és együtt szállnak szembe a bűnözéssel, a csempészettel és a jelenlegi nemzetközi nyomással – de azért lelkesen siettek ide, hogy lássák, amint a Hegy és a Nincs Csúcs egymás vérét ontja.

Shae szembefordult ellenfelével, és pengéjét lapjával a homlokához érintette tisztelgésként. Ayt ugyanezt tette. Laza testtartásának már nyoma sem maradt, mozdulatlanságában most volt valami rémisztő, szinte hüllőszerű, ahogy egyenesen állt, és a fiatalabb nőt szemlélte, várva, hogy ő támadjon elsőnek. Shae pengeéles Érzékelése vörös energiaoszlopnak látta Aytot, tüzes kohó belsejének, melynek fájdalmas heve minden mást elhomályosít. Minél tovább nézte elméjével, annál támadhatatlanabbnak tűnt; érezte, hogy elveszíti bátorságát. Minden Erejét összeszedte, és kitörő sebességgel előrerontott; holdpengéje megvillant, amint nyitóvágásként átlósan lefelé sújtott, hogy bal vállától jobb csípőjéig felhasítsa Ayt Mada felsőtestét.

Ayt balra siklott, a penge hatótávolságán kívül, ügyesen kivédte Shae következő vágását, majd mélyen lehajolva pördült egyet, haja csapkodott nyaka körül, kinyújtott acélpengéje olyan gyorsan mozgott, hogy körvonalai elmosódtak. Shae Könnyedséggel előrelendült, épp csak elkerülve, hogy a penge felhasítsa a térdét, majd erősen lecsapott fentről. Ayt bal tenyerével megtámasztotta pengéje hátoldalát, hogy szemből kivédje Shae támadását. Egy pillanatig zengett a fehér fém a fehér fémen, Erő csapott össze Erővel, a két nő jádeaurája vibrált a becsapódástól, aztán Ayt elrántotta pengéjét; úgy váltott irányt, ahogy egy hal csap egyet a farkával, és halálos vágással támadt Shae torkára.

Shae félrerántotta fejét az útból, és ösztönös védekezésként felemelte Acélozott karját; Ayt holdpengéje végighasított felemelt alkarján, felvágta a bőrt, de megállt, mielőtt izmot és csontot ért volna. Mivel figyelmét lekötötte Ayt fegyvere, ami csupán centikre haladt el az arcától, kis híján nem vette észre az Irányítással rámért csapást, amit Ayt a bal kezével küldött rá, és ami kihegyezett fémrúdként tartott Shae testének középpontja felé, hogy átszúrja szívét és tüdejét.

Shae elrántotta felsőtestét, és Acélozással megerősítette magát; bordái megremegtek a koncentrált jádeenergiától, ahogy felszívta Ayt energiájának halálos lendületét, és vak kétségbeeséssel visszavágott. Gyors, szúrásszerű Irányítást indított el Ayt szegycsontja felé, majd egy célzás nélküli Elhárítást, aminek azonban így is sikerült eltalálni ellenfele hasát. Ayt többlépésnyit hátratántorodott, elfintorodott, ajka szétnyílt. Shae látta, hogy a Pillér szeme elkerekedik, általában tökéletes önuralma meginog a felismeréstől, amelyre mindketten egyszerre döbbentek rá: hogy Shaenek van esélye győzni. A párbaj első másodperceiben bárki láthatta, hogy Ayt Mada elsőrangú jádeharcos, erőteljes és kiszámított, aki megérdemli a hírnevét, ugyanakkor Shae gyors, tehetséges, és, ami talán a legfontosabb, jó tizenkét évvel fiatalabb nála, fizikai teljesítőképessége csúcsán lévő Zöldcsont.

Egy pillanatra érzelmi patthelyzet állt be köztük, aztán Ayt jádeaurája egy szétrobbanó csillag erőszakosságával lángolt fel, épp amikor Shae agyát elöntötte az adrenalin és a furcsa eufória. Ayt felemelt pengével, vicsorogva rontott rá, Shae pedig vad kiáltással Könnyedséget alkalmazott, és ellenfelére repült, pengéje halálos sebességgel hasított felé vízszintesen.

A nézőknek most már nehéz lett volna követni az egymás felé csapó holdpengék mozgását, ahogy hangosan pengve csaptak össze a párbajozók kezében, keresték a réseket, és egyforma hevességgel igyekeztek húsba mélyeszteni acéljukat. A közönség riadtan felzúdult, és a gyep szélére húzódott, hogy több helyet biztosítson a vad küzdelem során ide-oda vetődő harcosoknak. Shae világa leszűkült a harc kétségbeesett, nyers valóságára. Tudatos elméje gyakorlatilag kikapcsolt; csak az Érzékelés, a kiképzése és a reflexei menthették meg. Látta, hogy Ayt arca türelmetlenül eltorzul, amint hirtelen, kiszámíthatatlan döfések és vágások egész sorával próbálja túlterhelni és összezavarni ellenfele látását és Érzékelését. Shae karjaira és felsőtestére záporoztak a vágások; Acélozása megremegett a folyamatos erőltetéstől, tüdeje fújtatóként zihált, égett az erőfeszítéstől. Inkább érezte, mintsem látta a közelgő gyilkos csapást – egy felfelé irányuló szúrást, ami átdöfte volna a torkát. Ahelyett, hogy pengéjével védte volna ki, szoros Elhárításhullámot indított el, épp elég erőset ahhoz, hogy eltérítse Ayt célzását; a szúrás Shae jobb arcától pár centire haladt el, míg saját pengéje ellenfele nyaka felé lendült.

Ayt épp csak hogy el tudott húzódni a halálos manőver elől. Shae gyors felfelé vágással folytatta a támadást, és Ayt fejének oldala véresen felhasadt: a penge kettévágta bal fülét, és a felét teljesen leválasztotta.

Shae egy pillanattal hamarabb hallotta meg az őket figyelő tömeg felszisszenését, mint hogy Érzékelte volna ellenfele fájdalmát és dühét. Egy levágott fül apró sérülést jelentett a gyilkos csapáshoz képest, ami Shae eredeti szándéka volt, de a kekoni kultúrában kevés dolognak volt több jelképes jelentése, mint egy levágott fülnek. Ayt hitetlenkedve érintette meg arcának azt a felét, amit elöntött a vér. Shae egy tizedmásodpercig éppúgy megdöbbent, ahogy ellenfele. Lényének egy része nem hitte, hogy Ayt is csak egyszerű halandó, hús-vér nő, mint ő, valaki, aki vérzik, ha megvágják, akit meg lehet ölni – aztán villámgyorsan észhez tért. Gyorsan fáradt, és tudta, hogy nem lesz képes sokáig így harcolni; azonnal ki kellett használnia ezeket a rövid másodperceket, amíg Ayt egyensúlyát vesztette, győznie kellett, amíg megvolt rá az esélye.

Shae oldalt lépett, és támadást indított ott, ahol egy pillanatig rést észlelt; teljes erejét beleadta egy hasító, lefejező csapásba. Ayt azonban messze állt attól, hogy egy ilyen felszínes sérülés elterelje a figyelmét. Úgy tűnt, számít a mozdulatra: változtatott pozícióján, és szemtől szemben fogadta a támadást. Pengéje akkora erővel állta útját ellenfele fegyverének, hogy Shae érezte, ahogy a becsapódás ereje egész testén végigremeg, még a fogai is összekoccannak tőle. Egy pillanatra mindkettejüket megbénította az ütés sokkja. Ayt tomboló jádeaurája dagályként csapott át Shae auráján, kétségbeesetten küzdő energiájuk kavargása teljes mértékben kitöltötte Shae Érzékelését. Ayt bal keze gyorsabban csapott le, mint a támadó kobra – megmarkolta Shae kardot tartó kezét, és hihetetlen Erővel vájt bele a hüvelykujj alatti párnába. Függőlegesen lefelé csavarta Shae fegyverét, majd Acélozott alkarral kiütötte a pengét ellenfele elgyengült szorításából. Az egész kevesebb mint egy másodpercbe telt: Shae holdpengéje elrepült, Ayt pedig lecsapott saját fegyverével, vicsorogva Erőt sugárzott az ellenfele hasát célzó vágásba.

Shae teljes erejéből Acélozta meg magát, de nem volt sem elég gyors, sem elég erős: alhasán úgy hasított végig a fájdalom, ahogy a láng száguld végig a puskapor csíkján. Hirtelen forró nedvesség ömlött végig nadrágja első részén, mintha hólyagja megadta volna magát. Mikor lenézett, látta, hogy vér ömlik végig a lábán, mintha egy csapot nyitottak volna meg köldöke felett.

Szédült, a közelgő halál valósága kiürítette elméjét. Az idő megnyúlt, és különösen csendessé tette a világot. Érzékelése perifériáján észlelte Ayt Mada győzelmi mámorát és a gyilkos csapást, amely készül lesújtani rá. Megmaradt ereje minden apró részecskéjét összeszedve Shae hátratántorodott, és térdre rogyott a fűben, karját széttárta.

– Ayt-jen! – kiáltotta rekedten, hátravetett fejjel. – Megadom magam!

Lehunyta a szemét, tudta, hogy bármely pillanatban meghalhat.

– Megadom magam – ismételte. Alig ismerte fel saját hangját, olyan volt, mintha valaki más beszélt volna. Nehezére esett gondolkodni, szavakat találni és összefűzni őket egy végső próbálkozássá, egy vékony, kiszámított mentőkötéllé. – Te vagy a nagyobb Zöldcsont harcos; valóban méltó leánya vagy Kekon Lándzsájának. Életem és jádém a tiéd, elveheted. Ha van benned elég könyörület, hogy életben hagyj, követem példádat, és én is hozzájárulok a magam csekély módján Kekon javához.

Eltelt egy szívdobbanásnyi idő, majd még egy. A hasi sérülésből áradó fájdalom elviselhetetlen volt; Shae szeretett volna lerogyni a nedves fűbe, és gyengén összegömbölyödni sebesülése körül, de tartotta magát. Lehunyt szemével Érzékelte, hogy Ayt egy pillanatig habozik, pengéje megáll a mozdulat közben. Alig tíz méterrel arrébb Hilo jádeaurája úgy bömbölt, mint a verembe esett vadállat, vakmerő, dühödt szándéka eltéveszthetetlen volt. Shae kinyitotta a szemét, és Ayt felbőszült arcába nézett, melynek bal felét vér áztatta, aztán hátrébb pillantott a nő válla felett. A Helyőrségi Házhoz és Kerthez vezető kétsávos utat két nagy autó állta el; két másik kocsi Ayt ezüst Stravaconija mögé állt be. A járművekből a Nincs Csúcs tucatnyi Ökle szállt ki. A nézőközönséget alkotó civilek rettegve tekintettek Aytról Shaere, majd Hilóra, majd az őket körülvevő, fegyverük markolatához kapó katonákra mindkét klánból.

A testét szaggató kín és saját, rémült szívverésének lüktetése ellenére Shae felnézett ellenfele szemébe, és látta, hogy a félelmetes arckifejezés átadja helyét a keserű megértésnek. Ayt is Érzékelte Hilo harcosainak érkezését, a hirtelen, veszélyes változást a levegőben. Shae még most, a halállal farkasszemet nézve is kétségbeesetten igyekezett kijátszani megmaradt kártyáit. Bátran és jól harcolt, az egész ország szeme láttára; igazi kekoni módjára védte meg saját és klánja becsületét, és végül megadta magát a párbajban a jobb harcosnak. Volt egy pillanat, amikor Aytnak lehetősége nyílt igazságosan elvenni Shae életét a harcban – de ez a pillanat elmúlt. A tiszta pengéjű párbaj tiszteletre méltó hagyomány volt; megölni egy ellenfelet, aki megadta magát, nem volt az.

Ha most ölné meg Shaet, amint ott térdel, sérülten, lefegyverezve, az könyörtelennek és vérszomjasnak mutatná a Hegy Pillérét, és nyilvánosan megerősítené, hogy pontosan olyan ember, aki – mint arra Hilo mindenkit igyekezett emlékeztetni – úgy került hatalomra, hogy megölette a saját öccsét álmában. Aki képes egy térdelő, legyőzött ellenfelet lefejezni, az bármire képes, az másféleképpen is megszegheti az aishót, akár még gyereknek is tudna ártani. Az Aytról mint hazafias, harcos politikai vezetőről alkotott kép, amelyet olyan gondosan építgetett több mint két éven át klánja hírnevének helyreállítása közben, összeomlana, Hilo pedig azonnal kihasználná a jogcímet – mintha lenne szüksége jogcímre –, hogy vérfürdőt rendezzen.

Shae száraz porral keveredő vére éles, fémes szagot árasztott, ami szúrta orrlyukait. Reszkető ujjakkal tapogatózott jáde nyakpántja kapcsa után, és kinyitotta. A dupla jáde gyöngysor leesett nyakából, olyan könnyedén csusszant le, ahogy a vér folyik ki az erekből. Ayt felé nyújtotta az ékszert, keze remegett még ettől a kis erőfeszítéstől is. Érzékelte a Pillér bizonytalanságát, a viharos számítgatást a nő rászegeződő, égető tekintete mögött. Ayt vadul latolgatta magában, vajon semmisítse meg ellenfelét most, vagy őrizze meg az erkölcsi fölényt, emellett nem lehetett biztos benne, hogy Kaul Hilo elmegy-e odáig, hogy megszegje a tiszta pengék törvényét – nem is beszélve a Hegy és a Nincs Csúcs közti fegyverszünetről –, és mindannyiukat visszalökje a klánháború zűrzavarába. Ayt szeme összeszűkült. Shae elméjében ott visszhangzott mindazoknak az összezsúfolt Érzékelése, akik figyelték őket, és egyre növekvő riadalommal, visszafojtott lélegzettel vártak.

Ayt leeresztette pengéjét. Kinyújtotta a kezét, ökle rázárult Shae jádéjára. Emelt hangon szólalt meg, hogy a közelben állók mind hallhassák.

– Szégyentelenül viselkedtél a múltban, Kaul Shaelinsan, de nagy veszteség lenne, ha megölném egy Zöldcsont-társamat épp most, mikor Kekonnak mindannyiunkra szüksége van. – A Hegy Pillére holdpengéje mindkét oldalát beletörölte selyemnadrágjának egyik szárába. – A pengém tiszta.

Hangos, megkönnyebbült és éljenző kiáltások hangzottak fel kétoldalt. A várakozó Zöldcsontok aurájának egybemosódó, feszült izgatottsága óvatos morajlássá csendesült. Ayt közelebb hajolt Shaehez, elég közel ahhoz, hogy más ne hallja szavait. Shae kíváncsi borzadállyal meredt jádéjára Ayt kezének szorításában, mintha a teste egy része lett volna – levágott kéz, a szíve, a belsőségei –, amit a másik nő a kezében tartott kettejük között. Ayt fejének bal oldala hátborzongatóan véres volt ott, ahol hiányzott a füle, de a Pillér nem törődött vele.

– Megígértem neked, te ostoba lány, hogy látni fogod a klánod pusztulását – suttogta Ayt. – Tisztességtelen lenne, ha még előtte megölnélek. – Nyugodtan megfordult, és a Hegy harcosaihoz ment, akik mind gratuláltak neki.

A jádeelvonás és a vérveszteség egyszerre sújtott le Shaere, mintha tájfun tépte volna el erőszakosan a föld felszínétől. Minden töredezetté vált és megingott, ahogy elgyengült teste összerogyott. Halványan tudatában volt a körülötte zajló mozgolódásnak: Hilo és a Maik fivérek lekuporodtak mellé, a család Zöldcsont orvosa, dr. Truw pedig kezét a sebre nyomta, és Irányítással energiát sugárzott belé, ami bizsergő melegséget kényszerített reszkető végtagjaiba.

– Vigyétek a mentőbe! – mondta valaki, és hangja hatalmas távolságból hallatszott. Shae beszívta az arcához nyomódó fű illatát, és hagyta, hogy az öntudatlanság elvonszolja mindentől.