A legyőzhetetlen hadvezér

Szubudaj-Bagatur tumenje[25] az egész égboltot eltakaró porfelhőben száguldott be Szignakba. Elöl egy század felderítő nyargalt szikár pej lovon. Utánuk tejfehér lovon ülő század következett. Azután jött a vereséget nem ismerő, nagy mongol hadvezér, a félszemű Szubudaj-Bagatur[26]. Nagy volt a hírneve: ő győzte le a kipcsákokat és uruszokat a Kalka melletti csatában[27], ő dúlt fel három kínai fővárost, ő igázott le húsz népet.

Szubudaj görnyedten ült földig érő fekete farkú, szögsárga lován, amely egyenletesen ringatózva ügetett.

Szubudaj-Bagatur még ifjúkorában megsebesült, a kard átvágta karizmait, s azóta jobb karja örökre kacska lett. Egy másik vágás szétroncsolta az arcát. Jobb szeme kifolyt – a sebhely szemöldökétől végighúzódott az arcán –, de tágra nyitott bal szemének szúrós tekintete szinte behatolt az emberek titkos gondolataiba is. A harcosok „vágott mancsú párducnak” nevezték. „Miként a csapdából kitört sebesült párduc, Szubudaj megérzi a veszélyt, és felfedi a ravasz cseleket. Aki vele tart, nem kerülhet bajba!” Maga Dzsingisz kán parancsolta meg Szubudaj-Bagaturnak, hogy nevelője és katonai tanácsadója legyen ifjú unokájának, Batu kánnak, nagyatyja hódításai folytatójának.

A városba vezető országúton, a magas, árnyékos szilfák alatt várta a mongolokat Szignak legelőkelőbb lakosainak küldöttsége: hosszú szakállú imámok, kádik[28] és a legtehetősebb kereskedők. Ezüsttálcákra finom falatokat és drága ajándékokat készítettek elő: vég selymeket. Körös-körül ezernyi kíváncsi szorongott. A küldöttség meg akarta hívni a nagy hírű hadvezért, hogy pihenjen meg egy gazdag kereskedő pompás új házában, ahol őszibarack-kert és virágzó rózsák közt vízmedence s márványos fürdő is van.

Miután az élen nyargaló századok elvágtattak, és Szubudaj-Bagatur a küldöttséghez érkezett, egy imám előlépett, és választékos szónoklatba kezdett:

– Ó, legnagyobbak legnagyobbja! Bátrak legbátrabbja!...

Szubudaj hirtelen visszafordította lovát, nem nézett az előkelő öregek brokát- meg bársony palástjára, sem a tálakon levő selymekre, édességre és az aranyszínű dinnyékre. Az engedelmes ló egyenletes vágtában észak felé indult, a várossal ellentétes irányban, a kopár sztyepp felé.

Szubudajt csak nehezen érte be tajtékos lován a vekil[29] és néhány előkelő kán. Amikor kifújták magukat, egymás szavába vágva kiáltották:

– Állj meg! Ne siess!... Gujuk kán[30] és Tangkut kán, a tartomány kormányzója azt parancsolja, jelenj meg a palotában fontos tanácskozásra...

Szubudaj-Bagatur válaszként bólintott, de lova továbbra is egyenletesen ügetett a sztyepp felé, nem lassította lépteit. Végül is Szubudaj rájuk mordult:

– Bagatur nem megy!... Bagaturnak meg kell etetnie az aranykakast.

Szubudaj-Bagatur megrázta a kantárt, s a sárga csődör, fogra kapva zabláját, száguldott előre. A sztyeppén elszóródott mongol csapat lóhalálában nyargalt utána, s gyorsan távolodott Szignaktól.

A szabad sztyeppén, közel a Szejhun folyóhoz, megállt a tumen, és a folyó mentén, szétszóródva, zajos tábort ütött. A magas, sárga tevék már előző este ideszállították a szétszedhető jurtákat. A rabszolgák száraz nádat cipeltek, tábortüzeket raktak; és kínai rézüstökben rizst meg csikóhúst főztek, s várták, mikor érkezik meg a rettegett vezér.

Szubudaj-Bagatur odalovagolt jurtájához, melynek magas csúcsát bivalyszarv és lófark díszítette. A jurta szőnyeggel takart bejáratát két zord őr vigyázta. Ugyanott pórázra kötött, két farkasfogó, rőt mongol eb nyüszített türelmetlenségében, mert megérezték a főtt hús szagát.

Bagatur belépett a jurtába. Középen szén izzott, rajta kínai bronz lábasban húsleves zubogott.

Egy mogorva, vén rabszolga, akinek ősz haja a vállát verte, és bal fülében nagy réz fülbevalót hordott, lábbilincseivel csörömpölve kék csészét nyújtott át. Szubudaj-Bagatur ép bal kezével egy maroknyi kölest vett ki a csészéből. A rácsos falrész mögött szunyókáló, dús farkú, aranyos tollazatú kakas most megrázta magát, felállt, peckesen lépett néhányat, aztán megállt. Vékony ezüstláncocska fénylett a lábán.

Szubudaj-Bagatur kevéske kölest szórt elébe. A kakas, oldalt fordítva fejét, úgy állt ott, mintha hallgatóznék. Azután lomhán csipegetni kezdte a magot. Szubudaj szintén félrebillentette fejét, nézte, hogyan válogatja a kakas a magot, és megvárta, amíg kedvence csapkodni kezdett szárnyával, és elkukorította magát.

A tábor különböző pontjairól válaszolt néhány kakas.

– Kis madár, de felébreszt egy egész hadsereget![31] – szólt Szubudaj-Bagatur, és meggörnyedten, sántikálva odabicegett a tábortűz mögé terített nemezpokróchoz, amelyen bozontos kutyabőrök hevertek.

Batu kán
titlepage.xhtml
index_split_000.html
index_split_001.html
index_split_002.html
index_split_003.html
index_split_004.html
index_split_005.html
index_split_006.html
index_split_007.html
index_split_008.html
index_split_009.html
index_split_010.html
index_split_011.html
index_split_012.html
index_split_013.html
index_split_014.html
index_split_015.html
index_split_016.html
index_split_017.html
index_split_018.html
index_split_019.html
index_split_020.html
index_split_021.html
index_split_022.html
index_split_023.html
index_split_024.html
index_split_025.html
index_split_026.html
index_split_027.html
index_split_028.html
index_split_029.html
index_split_030.html
index_split_031.html
index_split_032.html
index_split_033.html
index_split_034.html
index_split_035.html
index_split_036.html
index_split_037.html
index_split_038.html
index_split_039.html
index_split_040.html
index_split_041.html
index_split_042.html
index_split_043.html
index_split_044.html
index_split_045.html
index_split_046.html
index_split_047.html
index_split_048.html
index_split_049.html
index_split_050.html
index_split_051.html
index_split_052.html
index_split_053.html
index_split_054.html
index_split_055.html
index_split_056.html
index_split_057.html
index_split_058.html
index_split_059.html
index_split_060.html
index_split_061.html
index_split_062.html
index_split_063.html
index_split_064.html
index_split_065.html
index_split_066.html
index_split_067.html
index_split_068.html
index_split_069.html
index_split_070.html
index_split_071.html
index_split_072.html
index_split_073.html
index_split_074.html
index_split_075.html
index_split_076.html
index_split_077.html
index_split_078.html
index_split_079.html
index_split_080.html
index_split_081.html
index_split_082.html
index_split_083.html
index_split_084.html
index_split_085.html
index_split_086.html
index_split_087.html
index_split_088.html
index_split_089.html
index_split_090.html
index_split_091.html
index_split_092.html
index_split_093.html
index_split_094.html
index_split_095.html
index_split_096.html
index_split_097.html
index_split_098.html
index_split_099.html
index_split_100.html
index_split_101.html
index_split_102.html
index_split_103.html
index_split_104.html
index_split_105.html
index_split_106.html
index_split_107.html
index_split_108.html
index_split_109.html
index_split_110.html
index_split_111.html
index_split_112.html
index_split_113.html
index_split_114.html
index_split_115.html
index_split_116.html
index_split_117.html
index_split_118.html
index_split_119.html