VI.
Jegyzet a X. fejezethez

Skócia félig polgárosult állapotában túlságosan is nagy bőséggel szolgáltatta a példákat az önkényes erőszakra és basáskodásra, melyet nagyban megkönnyített, hogy a lairdek oly szertelen hatalmat gyakoroltak bérlőik s a törzsfők klánjaik fölött. Lady Grange-nek Saint Kilda sivár szirtjein elszenvedett rabságát mindmáig megőrizte az emlékezet. A regény feltételezett idejében pedig egy Merrilees nevű leithi tímár oldott kereket az országból hitelezői elől menekülvén; miután leölte a saját szelindekét, és egy vörös szövetdarabot tett a szájába, mintha katonákkal való küzdelemben múlt volna ki, és a maga életét vagy holtát is igyekezvén lehetőleg rejtélyessé tenni, átszökött Yorkshire-be. Itt azonban rábukkantak az utána küldött üldözők, akiknek elképesztő történetet adott elő arról, hogy őt elrabolták, és különféle rejtekhelyeken fogságban tartották. Mr. Merrilees röviden szólva, afféle férfiúi Elizabeth Canning volt, aki azonban korántsem élhetett vissza oly hosszú ideig a közönség hiszékenységével, mint az említett hölgy.