II.
Jegyzet a XI. levélhez

Az itt említett személyek legtöbbje történelmi hírű; de a kevésbé közismertek vagy akiknek emlékezete már kissé elhomályosult, azok is megtalálhatók egy traktátumban, melynek címe Az Isteni Igazságszolgáltatás Példákkal Megvilágítva; avagy Némely Legfertelmesebb Apostaták és Véres Persecutorok Gonosz Életéről és Nyomorúságos Haláláról Való Rövid Történetek a Reformatiótól a Revolutio Utánig. Ez a mű afféle utóirattal vagy függelékkel szolgál lochgioni John Howie A Legnevesebb Skótországbeli Notabilitások Életének Története című munkájához. A szerző figyelemre méltó leleménnyel kiforgatja elődje érvelését akképp, hogy ellenkező tanulság adódjék az említett személyeket életükben vagy haláluk után ért balsorsból vagy jószerencséből. A vértanúk szenvedéseinek taglalásakor a csapásokat kizárólag úgy említi, mint amelyekkel a gondviselés tette próbára őket, hogy általuk még ékesebben és még fényesebben kimutathassák hitüket és hozzá való állhatatosságukat. Hanem ha az ellenpártot érik hasonló csapások, az mindenkor a menny bosszújának magyaráztatik, amellyel istentelen kegyetlenségükért sújtotta őket. Ha a historikus véleménye szerint gyűlöletes személy élete történetesen szerfeletti jómódban telt el, akkor maga az a puszta tény, hogy végül halállal ért véget, a mennyei igazságszolgáltatás kétségtelen jeleként tűnik elő, s azon célból, hogy ez a végkifejlet kikerülhetetlennek lássék, az utolsó jelenetet rendszerint rendkívüli körülmények ékítik. Ekképp Lauderdale hercegéről megtudjuk, hogy öregkorára kövérségében olyannyira elgyámoltalanodott, hogy „a szíve akkora se volt, mint egy mogyoró”.