KILENCEDIK LEVÉL
Alexander Fairford fiskálistól Darsie Latimer úrnak

Kedves Darsie Úr,

Minthogy oly sokáig factor loco tutoris[51] gyanánt állottam ön mellett - avagy a pontosság kedvéért (hiszen bírósági felhatalmazás nélkül töltöttem be e tisztet) inkább azt kellene mondanom, a negotiorium gestor [52] minőségében, ez a kettőnket összefűző kapcsolat szolgáljon magyarázatául jelen levelemnek. S bár híven számot adtam közbenjárói tevékenységemről, mely számadás rendszeresen jóváhagyatott, nemcsak ön által (kit sohasem tudtam rávenni egyébre, mint a kivonatos kimutatás és a végösszeg áttekintésére), hanem a nagyérdemű londoni Mr. Samuel Griffith által is, lévén ő az ügynök, akin keresztül a kiutalások eszközöltettek, mégis azt kell hinnem, hogy bizonyos értelemben ön most már úgy tekint rám, mint ki functus officio, [53] mindazáltal, tréfásra fordítva a szót, remélem, mégsem tartja alkalmatlan és illetéktelen közbeavatkozásnak, ha olykor még mindig érdekeltnek tekintem magam az ön sorsának alakulásában. Ez alkalommal kettős indíték késztet az írásra.

Találkoztam Mr. Herries of Birrensworkkel, egy ősi családból származó nemesúrral, aki évekkel ezelőtt nehéz helyzetbe került; és arról sincsen tudomásom, hogy ügyei elrendeződtek-e azóta. Birrenswork azt állítja, hogy igen közeli ismeretségben volt az ön atyjával, aki közlése szerint Langcote Hall-i Ralph Latimer volt, Westmoreland grófságból, és olyan családi természetű ügyekről is említést tett, melyekkel önnek feltétlenül fontos lenne megismerkednie; de minthogy vonakodott ezeket nekem tudomásomra hozni, az udvariassági formák betartásával erre semmiféle módon nem serkenthettem. Mindössze arról bírok értesüléssel, hogy Mr. Herries maga is kivette részét az 1745-ös szerencsétlen kimenetelű s eleve reménytelen eseményekből, és emiatt bajba is keveredett, bár meglehet, ez azóta már a múlté. Mi több, habár nem vallotta magát nyíltan a pápista vallás hívének, erős inclinatiót mutatott irányában. Ez a két ok volt az, mely arra késztetett, hogy tétovázzam, mielőtt a nevezett úriembert egy ifjú figyelmébe ajánlom, ki talán nem rendelkezik olyan biztos alapokon nyugvó meggyőződéssel egyház és állam dolgában, hogy egy új tan hirtelen reátámadó forgószele el ne fordíthassa előbbi hitétől. Ugyanis felfigyeltem arra, hogy önt, Darsie úr, tetemesen megfertőzte a bálványimádás e régi bűne; és bár az ég őrizze attól, hogy valaha is bármely módon hűtlen legyen a protestáns Hannoveri Házhoz, nem kerülte el figyelmemet, hogy kegyed mindig szívesen hallotta azokat az esztelen, vad történeteket, melyeket a Felföldről származó urak mesélnek ama viharos időkről, bár jobban tennék, ha felhagynának regéikkel, mivel az események inkább válnak szégyenükre, semmint dicsőségükre. Kósza szelek útján, ha szabad így mondanom, az is fülembe jutott, hogy ön a szükségesnél hosszabb ideig tartózkodott a kvékerek ocsmány szektájának tagjai körében - kik nem ismernek el sem papot, sem királyt, sem polgári magisztrátust, sem pediglen jogrendünk épületét, és nem hajlandóak eskü színe alatt tanúskodni sem in civilibus, sem criminalibus, [54] bármily kár származzék is ebből. Minthogy ön ilyképpen ismeretségbe került ezen eretnekségekkel, üdvös lenne, ha elolvasná A fű között tekergő kígyó vagy A csapdából kirántott láb című traktátusok valamelyikét, melyek közül mindkettő ezekkel a tanokkal foglalkozik, s tisztes hírnévnek örvend.

Nos, Mr. Darsie, magamagának kell eldöntenie, vajon lelkének károsodása nélkül továbbra is elidőzhet-e a pápisták és kvékerek között - ahol is egyik tévelygés jobbról, másik téveszme bal felől fenyegeti; ámbátor, ha ön úgy vélekedik, hogy bizton ellenállhat eme ártalmas tanoknak, én úgy hiszem, bátran továbbra is ott múlathatja idejét, ahol mostan tartózkodik, mindaddig, míg valamely módon elöl nem találja Herries of Birrenswork urat, aki kétségkívül többet tud az ön ügyeiről, mint akárki más Skóciában, legalábbis szerény elképzelésem szerint. Szívesen kikérdeztem volna magam is e tárgyról, de úgy találtam, húzódozik szólni róla, mint már ezt részben említettem volt.

Más: Örömmel tudatom önnel, hogy Alan kedvező eredménnyel letette vizsgáját skót magánjogból - nagy megkönnyebbülésére lelkemnek; kiváltképp, hogy az érdemes dr. Pest még azt is megsúgta nekem, hogy nem volt semmi okom az aggodalomra a „bojtárka” miatt, ahogy közvetlen modorban nevezte, amitől nekem nagyon duzzadozott a keblem. Nyilvános vizsgálataira (merő formalitás az előzőkhöz képest) a fakultás nagytiszteletű dékánjának rendeletére a most következő szerdán kerül sor; és aztán pénteken felölti a talárt, majd egy kis vacsorafélén látja vendégül barátait és ismerőseit, úgy, ahogyan, amint azt ön is tudja, a szokás megköveteli. Nem csupán Alan fogja hiányolni, Darsie úr, az ön társaságát, melyet legnagyobb sajnálatomra, úgy látszik, semmiképp sem élvezhetünk, részben az ön elfoglaltságai miatt, részben azért, mert erre az alkalomra megjön nyugatról kuzinunk, Peter Fairford, és nem tudunk más helyet felajánlani neki, csak az ön kis kamráját. Megmondom, ahogyan szokásom, köntörfalazás nélkül, hogy kívánatosnak ítélném, ha ön és Alan legközelebb csak akkor találkoznának, midőn Alan már - úgyszólván - beevezett új hivatása vizeire. Ön igen kellemes úr, csupa tréfa, ami illik is önhöz, hiszen elegendő vagyonnal rendelkezik (tudomásom szerint), hogy megőrizhesse vidám kedélyét. Ha bölcs megfontolás tárgyává tenné ugyan a kérdést, talán belátná, hogy vagyonos emberhez higgadt fő és meggondolt viselkedés illik; ám ön oly távol van attól, hogy évi jövedelmének megnövekedtével maga is megkomolyodjék, és körültekintőbb legyen, hogy úgy hiszem, minél gazdagabb lesz, annál jobban vigad. Ezt ön teheti is, a maga mulatságára, míg csak a maga személyéről van szó. Alanre azonban (eltekintve szerény megtakarított pénzemtől) csupán a széles világ marad, mit meg kell hódítania; és ha ezután is csak viháncolnának és nevetgélnének, mint eddigelé szokták volt tenni, bizony hamar elszökdösnének talárja alól az ügyek és zsebéből a garasok. Mindazonáltal én nem kétlem, hogy lesz módjuk találkozni, ha majd Darsie úr visszatér kóborlásaiból; mert ahogyan a bölcs mondja, ideje van az egybegyűjtésnek és ideje az elszórásnak; az okos ember pedig mindig a gyűjtést veszi előre. - Maradok, kedves uram, jóakaratú barátja és ezentúl is szolgálatjára kész híve,

ALEXANDER FAIRFORD

Utóirat. Alan tézisének címe De periculo et commodo rei venditae, [55] és igen kiváló latinsággal íródott. Szomszédságunkban a Ross House-t már csaknem befejezték, és közkeletű vélemény, hogy még a Duff House-t is felülmúlja díszességben.