26.

Eve

Nem alszom sokat. Helyette újra és újra lejátszom a fejemben a nap eseményeit. A teljes boldogság pillanatát a nyomasztó kétségbeesés követte, mert tudtam, hogy azért büntetnek, mert tiltott örömben volt részem.

Bármennyire is naivság, még mindig kapaszkodom a reménybe, hogy meglátják a gondolataim logikáját. Végtére is együttműködünk az anyatermészettel, nem harcolunk ellene. Ok is azt akarják, hogy legyek kooperatív és boldog, és ne úgy viselkedjek, mint egy durcás tini, akivé a heccelésükkel tettek.

Bár bőven van min gondolkodni, valamikor éjszaka biztosan elaludtam, mert amikor felébredek, reggel van, és a nap szokás szerint besüt az ablakon. A pillanat törtrészéig azon tűnődöm, vajon minden visszatért-e a rendes kerékvágásba. Talán úgy döntöttek, hogy bizonyították, amit akarnak, és nem kell folytatnom a száműzetésemet. Talán még az ötleteimet is át akarják beszélni.

Hamarosan rájövök, hogy tévedek.

Csend tölti meg a fülemet, a hálószobám ajtaja zárva marad, és nem küldenek be egy Anyát a reggelimmel, vagy hogy felkészítsen a napra.

Semmi.

Korog a gyomrom. Miután tegnap este kihagytam a vacsorát, éhes vagyok. Teljesen idegen érzés ez számomra.

Várok pár percet, hogy biztosan nem jön-e be valaki, de amikor az ajtóm nem nyílik ki, úgy döntök, készülődök. Amúgy is nevetséges gondolat, hogy mindenben az Anyákra támaszkodom. Nem csinálhatják ezt életem végéig.

Besétálok a fürdőszobámba, és levetkőzöm. Míg leveszem a hálóingemet, megpillantom a meztelen testemet a tükörben. Megállok, és felé sétálok. Ritkán tudom magamat így megnézni. Valaki mindig figyel, nógat, hogy menjek már, hogy felkészíthessen az előttem álló napra, de most, hogy nincsenek itt, szabadon tanulmányozhatom magam.

A tekintetem végigköveti aszimmetrikus melleim hetykeségét, karcsú derekamat és a csípőm ívét, mindet bársonyos fehér bőr borítja. Egy nő testének így kellene kinéznie? Mivel nincs mivel összehasonlítanom, azon tűnődöm, hogy másoknak vajon kellemes látvány lenne-e. Számít ez? Igen, Bram miatt. Azt akarom, hogy lásson így, és élvezze a látványt.

A gondolat váratlan szomorúsággal tölt el.

A tény, hogy egyedül állok itt, nem jó jel az álmaimra nézve. Visszanyelem a könnyeimet, miközben beállók a zuhany alá. Csak itt sírhatok anélkül, hogy látnák.