10.

Bram

A felfordulás közepette szem elől veszítem Eve-et. Kikapom a fülhallgatómat és a stúdió padlójára dobom, hogy Hartman ne üvöltözzön velem. Összpontosíts, Bram!

A szívem kalapál a kinetikus ruhában, miközben a gyűléstermet pásztázom a maszkomon át. A tekintetem megakad Nina anya élettelen testén, és a kezeken, amik még mindig a torkát szorongatják. Az Anyák tehetetlenül ütlegelik Diegót, de gyenge, hetven éves ökleik semmi hatással nincsenek rá.

Ketch biztonsági egységének fele hasztalanul kattogtatja a fegyvere ravaszát. Az épületben minden fegyver chipes, arra programozva, hogy ne tüzeljen, ha Eve-re tartják.

Eve. Hol van?

Az asztalra ugrom, és átviszem Hollyt a lefátyolozott nők tömegén. Ahogy a káoszt fürkészem, meglátom őt.

Kék szeme felém villan fekete fátyla vékony résén át. Ketch egyik embere átkarolja a derekát, és elhúzza a veszélytől, el a tűzvonalból, hogy a fegyverek újra aktiválódjanak, és kiiktassák a fenyegetést.

Amikor visszafordulok, Diego arca alig egy méterre van az enyémtől. Motyog valamit a bajsza alatt, úgy hangzik, mint egy ima. Egyáltalán nem izgatja a körülötte dúló káosz, az Anyák tengerén át vadul felé igyekvő fegyveresek. Összpontosít, elengedi a nőt, és leveszi a fátylat, felfedve annak az arcát, akit megölt.

A motyogása abbamarad.

Kudarcot vallott.

Leejti a holttestet, és a legközelebbi fátylas Anyára veti magát. Tudja, hogy Eve még a teremben van.

Hirtelen fémes kattanás hallatszik, ami visszhangzik a falakon. Minden fegyver feltöltődik, Eve kikerült a tűzvonalból.

Visszafordulok, és látom, hogy Eve keze a nyitott ajtóba kapaszkodik, miközben kivonszolják a szobából a lift felé. De csak miután tanúja lesz a második Potenciális kivégzésének.

A terem kivilágosodik, ahogy tucatnyi fegyver nyit tüzet Diegóra. Én csak Eve riadt tekintetében látom, aztán kivonszolják őt a folyosóra.

Futás, Bram!

Eliramodok, olyan gyorsan, amennyire csak Hollyval lehet, nem törődöm egyetlen útjában lévő akadállyal sem, átmegyek asztalokon és székeken, át az Anyákon és Ketch biztonsági egységén, teljesen kihasználom, hogy fényből van. Kinetikus ruhám pulzál és vibrál, jelzi az embereket és a tárgyakat, amiken átfutok, de ügyet sem vetek rá. Most nincs idő illúzióra.

Időben érem el a folyosót, hogy lássam, ahogy a lift ajtaja rácsukódik Eve-re és az őrzőjére.

Kihagy a szívverésem attól, amit látok. Itt semmi sincs rendben. Eve hátrál a kicsi, gömbölyű térben, az arcán rémület.

A biztonsági tiszt az ajtót bámulja, láthatóan azt akarja, hogy gyorsabban záródjon. Felpillant, és találkozik a tekintetünk.

A másodpercnek abban a törtrészében olvasok a gondolataiban. Mintha minden belső démona rám üvöltene, felfedve a mentőakciója valódi célját.

Az ajtó bezáródik, ahogy a lift felé rohanok, a karomat nyújtom Eve felé. Fél méternyire vagyok, amikor ereszkedni kezdenek, és egy velőtrázó sikoly remegteti meg odabent a falakat.

– Holly!