HATVANEGYEDIK FEJEZET
Beszámoló

Mikor magukra maradtak, a hat álarcos meg az elnök néhány szót váltott halkan egymással. Aztán fennhangon mondotta Cagliostro:

- Most jöjjenek be mind; kész vagyok igéretem szerint, elmondani beszámolómat.

Az ajtót kinyitották, a sokaság beözönlött. Mikor mindenki helyet foglalt, Cagliostro felemelte kezét.

- Testvérek! - kiáltotta - néhányan közületek talán jelen voltak azon az ülésen, mely husz évvel ezelőtt folyt le a Mont Tonnerre egyik barlangjában, a Rajnai-tartományban.^[8] Akik ott voltak, emeljék fel kezüket.

Hat kéz emelkedett fel.

- Jól van, - folytatta Cagliostro. - A többi, aki még szintén ott volt, vagy meghalt, vagy a föld kerekségén szétszóratva működik tovább a jó ügy érdekében. A munka, mely most foglalkoztat bennünket, akkor kezdődött csak el. Voltak ugyan már akkor egyes kicsiny államok, melyekben otthona volt a szabadságmozgalomnak, de éppen, mert kicsinyek voltak, nem járhattak elől példával a világ előtt. Nagy országra volt szükségünk nagy célunk érdekében. A világosság csak akkor bonthatta el fényével az egész világot, ha egy hatalmas birodalom ragadja fel és lobogtatja meg a szabadság szövétnekét. Ezért forditottuk szemünket Franciaországra. Ezért határoztuk el, hogy Franciaországot tesszük munkánk szinterévé. Kedvező talajnak tünt fel előttünk már azért is, mert XV. Lajos a királyságot megfosztotta itt minden tekintélyétől, mert nemcsak legmagasabban álló, hanem egyben legalantasabb embere volt országának. A királyság régi meggyökeresedett előitéletek és előjogok következtében mégis oly szilárdan állt, hogy én, mint a vállalkozás vezetője, husz évi határidőt kötöttem feltételül. Megadták azt a határidőt, s kiadtam a jelszót: Lilla pedibus destrue! Tapossátok el a liliomokat! És mennyire jutottunk munkánkban? Az állam csődbe jutott, a kormányrudat a nemzetgyülés tartja kezében, a harmadik rend legyőzte a nemességet és a papságot, a Bastille összeomlott, az arisztokraták elmenekültek az országból, a király a nép foglya. Beteljesült-e jóslatom? Nem Franciaország-e az a nap, mely meg fogja világositani az egész világot?

- De az! - hallatszott köröskörül.

- Szabadság, egyenlőség, testvériség! Ez a mi célunk és félig elértük már. Franciaországban szabaddá, egyenlővé és testvérekké tettük az embereket. Ennél is tovább megyünk, és ki fogjuk terjeszteni a szabadság, egyenlőség és testvériség kötelékét az egész világra. Tehát előre bátran, testvérek!

Cagliostro elhallgatott. Hangos tetszés fogadta szavait. Aztán előlépett a hat álarcos, meghajoltak előtte és megcsókolták kezét, aztán eltávoztak. Utánuk a többiek is elvonultak a szónoki emelvény előtt és Cagliostro egyedül maradt.