NEGYVENEDIK FEJEZET
Monsieur megtagadja Favras urat

Egy nappal Favras ur letartóztatása után a következő hirdetmény jelent meg Páris falain:

Favras márkit és feleségét a 24-éről 25-ére virradó éjjel letartóztatták. A márki 20.000 embert akart összegyüjteni és azt tervezte, hogy megöleti Lafayette tábornokot, valamint Páris polgármesterét s elvágja Párist az élelembehozataltól. Ez összeesküvés élén Monsieur, a király testvéröccse állt.

A hirdetmény óriási feltünést keltett. Csak ez a szikra kellett, hogy lángra lobbantsa a hamu alatt izzó zsarátnokot.

Huszonhatodikán este összegyültek a városházán a városi képviselők. Mikor felolvasták a hevenyében megalakitott vizsgálóbizottság jelentését, mely világosságot deritett az esetre, az ajtónálló jelentette, hogy Monsieur, a király öccse, bebocsáttatását kéri.

A városi képviselők csodálkozva néztek egymásra. Bailly kérdő pillantást vetett az összegyültekre, s minthogy a szemekből ugyanazt az egy választ vélte kiolvasni, meghagyta az ajtónállónak, hogy vezesse be ő királyi fenségét.

Monsieur egyedül jött, sápadtan, támolygó léptekkel. Félénken nézett körül a gyülekezeten s felemelte kezét, jeléül, hogy meghallgattatását kéri.

- Uraim, - mondotta kezdetben reszkető, de aztán mind szilárdabb hangon - az az óhajtás hozott ide, hogy megcáfoljak egy közönséges rágalmat. Favras márkit tegnapelőtt este letartóztatták, ma pedig azt a hirt terjesztik a városban, mintha összeköttetésben álltam volna vele. Ezért meg akarom magyarázni, miféle összeköttetésben álltam én vele. A márki az 1772. évben svájci gárdám tagja volt, de 1775-ben kilépett szolgálatomból s azóta egy szót sem váltottam vele.

A kételkedés moraja hallatszott a gyülekezetben; de Bailly intett, és ujra csend lett a teremben, és Monsieur nem lehetett egészen tisztában, hogy a moraj tetszést, vagy rosszalást jelent-e. Tehát folytatta:

- Hónapok óta meg vagyok fosztva jövedelmeimtől és jelentékeny kötelezettségeknek kellett eleget tennem, azért elhatároztam, hogy kölcsönt veszek fel, hogy ne legyek kénytelen e miatt az állampénztárt terhelni meg. Baráti részről megtudtam, hogy Favras márki abban a helyzetben van, hogy kieszközölje ezt a kölcsönt egy génuai bankártól. Aláirtam egy két millióról szóló adóslevelet, mert annyira volt szükségem, hogy eleget tehessek minden kötelezettségemnek és viselhessem udvartartásom költségét is. Merő pénzügylet volt, melyet gazdasági ügyeim vezetője intézett el. Favras márki nem is került a szemem elé. Arról, hogy mi egyebet követett még el, nincs tudomásom.^[5]

A képviseleti ülés néhány tagja nem állhatta meg, hogy gunyos mosollyal ne árulja el, hogy nem hisz a herceg szavában.

Monsieur észrevette és elpirult.

- Tegnap értesültem arról a hirdetményről, melyet elterjesztettek a városban, - folytatta a herceg. - Uraim, bizonyára nem kivánják tőlem, hogy önigazolással alázzam meg magam, de olyan időket élünk, mikor a rágalom a legjobb polgárt is a forradalom ellenségének tüntetheti fel, ezért azt hiszem, tartozom ugy a királynak, mint önöknek is azzal, hogy személyesen foglaljak állást az ellenem támasztott vádakkal szemben. Megragadom az alkalmat, hogy elvben kijelentsem: A most folyó mozgalom elejétől fogva azt a nézetet vallottam, hogy az alkotmány válságáról van szó s e mozgalom élére magának a királynak kell állnia, mert erre kötelezi rangja, erre kötelezik jó szándékai és tehetségei, mindegy, hogy ez a mozgalom a nemzetnek, vagy az uralkodónak fog-e nagyobb hasznára válni. Mindig hangsulyoztam: első a nemzeti szabadság és csak azután következik a király tekintélye.

E szavakra tetszésnyilatkozatok hallatszottak. Monsieur tehát bizakodóbb hangon folytatta:

- Mutassanak reá egyetlenegy cselekedetemre, egyetlenegy nyilatkozatomra, mely ellenkezik ezekkel az elvekkel. Felfogásomat sohasem változtattam meg és nem is fogom megváltoztatni soha.

Monsieur elhallgatott és rövid szünet mulva, felállt helyéről Bailly polgármester és a következő szavakkal válaszolt a herceg kijelentésére:^[6]

- Páris város képviselői megelégedéssel látják körükben királyi fenségedet, szeretett királyunk fennkölt testvéröccsét. Monsieur a főrendek második tanácskozásán a harmadik rend javára adta le szavazatát szinte egymaga, vagy legalább a nép nagyon csekély számu barátai közt. Monsieur tehát a polgári egyenlőség hive és megérdemli a nemzet tiszteletét. Hazafias felfogása szerint kell őt megitélni, s e hazafias felfogásának ő ma is kifejezést adott. Tiszteletteljes köszönetet mondok neki ezért a felfogásért az egész gyülekezet nevében s egyben köszönetet mondok neki azért a megtiszteltetésért, melyben megjelenésével részesitett bennünket.