HARMINCNYOLCADIK FEJEZET
Amit a királyné husz évvel azelőtt látott
a Taverney-kastélyban

Eközben a király visszatért az ifjusághoz.

- Uraim, - szólitotta meg a fiatalokat - már előbb is meg akartam kérdezni, miért nevettek oly jóizüen, mikor beléptem. Szabad nekem is tudni?

- Oh, sire, - felelte Lamet ur - a nemzetgyülésen mulattunk. Egy bizonyos Guillotin doktor a mai ülésen egy nagy találmányát ajánlotta fel ajándékul a nemzetnek.

- Áh, igen! én is hallottam már róla. Ha nem tévedek, a gonosztevők kivégzésére szolgáló gépről van szó.

- Ugy van, sire - felelte Suleau - s én éppen azt inditványoztam, hogy találmányának megbecsüléseképpen és ez emberre való örök emlékezetül guillotienak nevezzük el azt a készüléket.

- Nevetnek azon a gépen uraim? - mondotta a király. - De ha csakugyan megvan az a tulajdonsága, hogy megkiméli a szenvedéstől azt a szerencsétlent, kit halálra itéltek, akkor sem mondanák jó találmánynak? Azt hiszem, a gépet ma reggel próbálták ki a Bicêtreben. Nem volt jelen egyikük sem?

- Én jelen voltam, felség, - felelte egy komoly hang.

XVI. Lajos megfordult és Gilbert doktort pillantotta meg, aki e beszélgetés közben lépett a terembe.

- No, és sikerült a kisérlet? - kérdezte a király.

- Az első nagyon rendben folyt le, sire, de a harmadiknál a gép ugyan összezuzta a nyakcsigolyát, de késsel kellett segiteni, hogy teljesen elválasszák a fejet a törzstől.

Minden vidámság elnémult, a fiatal urak borzadva néztek egymásra.

~ Hogyan, sire? - hebegte Lamet. - Három embert végeztek ki ma a Bicetre-ben?

- Három holttest volt, melyet a rendőri kórház bocsátott rendelkezésre a kisérlethez, - felelte XVI. Lajos. - Mi a véleménye, doktor, a gépről?

- Semmi kétség, nagy haladást jelent a halálbüntetés végrehajtására eddig alkalmazott módokkal szemben. De a harmadik próbánál közbejött eset azt bizonyitja, hogy még tökéletesiteni kell.

- Hogyan fest az a készülék? - kérdezte XVI. Lajos, ki mestersége iránt való kedvtelésénél fogva nagyon érdeklődött minden iránt, aminek valami köze volt a technikához.

Gilbert hozzáfogott a készülék leirásához, de a király nem alkothatott róla magának pontos képet.

- Doktor, - vágott a szavába - van ott tinta, toll és papiros. Rajzolja le, akkor jobban látjuk, miről van szó.

Mindenki a király és Gilbert köré csoportosult. Gilbert vázlatot készitett a gépről s a király figyelemmel kisérte vonalait.

- Ki tudja, - dünnyögte Suleau - hogy egyikünknek vagy másikunknak nem lesz-e szerencséje, frigyet kötni Guillotine kisasszonnyal. Mindenesetre kedves dolog, ha az ember tudja előre, milyen a menyasszonya.

Gilbert lerajzolta a dobogót, a lépcsőt, a két cölöpöt, a tönköt és a magasban függő bárdot. Nem volt már semmi hiány a vázlaton.

- Egyáltalában nem csodálom, - mondotta a király, mikor a doktor letette kezéből a tollat - hogy a kisérlet balul sikerült. Hogyan is lehet félholdalakura formálni olyan bárdot, melynek valami keménységet kell áttörnie. Természetesen háromszögletünek kell lennie.

Buzgón kapott az irótoll után és nézetének megfelelően változtatta meg a bárd alakját.

- Ilyennek kell lennie, és kezeskedem önnek, hogy huszonöt fejet vághat le vele egymás után, anélkül, hogy a vas csak egyszer is megtagadná a szolgálatot.

Alig mondotta ki ezeket a szavakat, szivszaggató, rémült kiáltás szólalt meg a háta mögött. Megfordult, és feleségét pillantotta meg, ki ájultan dőlt Gilbert karjaiba. A királyné a játékszobából jött éppen, egy pillantást vetett a papirlapra és felismerte azt a borzalmas gépet, melyet husz évvel azelőtt Cagliostro mutatott neki egy vizesüvegben, azon a napon, mikor Franciaországba jövet, megpihent a Taverney kastélyban.