HUSZONNEGYEDIK FEJEZET
Mi haszon származhatik egy levágott fejből

Gilbert sietve olvasta el a cédulát, melyet Mirabeau csusztatott a kezébe, aztán fiákert hivott és a Tuilériákba vitette magát. A palotának minden kapuját lezárták, az őröket megkettőztették. Lafayette az ujabb csoportosulások hirére nyomban megtette a szükséges intézkedéseket.

Gilbertet szó nélkül bebocsátották. Nyomban felment a királyné lakosztályába és Campan asszony azonnal bevezette a királynéhoz.

Mária Antoinette megrettent, mikor megpillantotta Gilbertet. A szerencsétlen François miatt támadt dulakodásban letépték az orvos kabátját és mellszalagját; Gilbert ingén vérfoltok látszottak.

- Bocsásson meg felség, - mondotta - hogy igy jelenek meg szine előtt, de már is tovább maradtam el, mint kellett volna, s nem akartam még tovább várakoztatni.

- Weber elmondotta már, - felelte a királyné. - Mi lett abból a szegény emberből?

- A nép darabokra tépte.

- Valószinüleg megérdemelte.

- Nem, felség, ártatlan volt.

- Ezek a forradalmak gyümölcsei - a lázitók most egymást verik agyon!

- Elkövetünk minden tőlünk telhetőt, - felelte a doktor. - Mindenesetre jobb volna a jövőben megelőzni az ily rémtetteket.

- Istenem, a király meg én semmit sem kivánunk forróbban, mint ezt.

- Állitsanak felségtek oly embereket a kormány élére, akikben a nép bizik, és nem fognak megismétlődni az ily esetek.

- Oh igen, ugy-e bár Lafayette urat és Mirabeau urat? De a király nem hallgat tanácsomra, doktor. Ha van valakinek befolyása reá, csak madame Elisabethnek van, nem pedig nekem.

- Ha felséged leküzdi magában Mirabeau iránt érzett ellenszenvét, könnyü volna megnyerni a királyt javaslatom elfogadására.

- Talán azt akarja mondani, hogy ez az ellenszenv ok nélkül való? Kétségbe akarja vonni, hogy Mirabeau a legdurvább becsmérléssel nyilatkozott rólam a szószékről?

- Felség, Mirabeau azok közé az emberek közé tartozik, kik tisztában vannak saját értékükkel és nem viselhetik el, hogy visszautasitják értékes szolgálataikat. Becsmérel, hogy észrevegyék. Valóság szerint teljes szivéből hű felségedhez. Olyan ő, mint a paripa, melyet csak féken kell ragadni és ismét a helyes utra tér. Felséges asszonyom, Versaillesbe való utazásának napján Mirabeau beszélt velem.

- És, ugy-e, örömét fejezte ki, hogy győzelmet aratott rajtam?

- Nem, felség, meg volt rémülve a veszedelmek miatt, melyeket átélt felséged s amelyek még felségedre várnak. Megismételjem-e felségednek, hogy mit mondott akkor?

- Szivesen meghallgatnám.

- Azt mondotta: »Ha kieszközölheti meghallgatásomat a királynál, igyekezzék megértetni vele, hogy el van veszve, ha Párisban marad. Biztositsa, hogy ő meg családja számithatnak reám s hogy egy szökés tervén gondolkodom.«

- Tehát Mirabeau ur is azon a véleményen van, hogy szöknünk kell.

- Azon a véleményen volt, de most, ugy látszik, változtatott véleményén, amint kitünik egy kis cédulából, melyet fél órával ezelőtt csusztatott a kezembe.

- Ő maga? Szabad látnom?

- Felségednek szánta.

És Gilbert elővette zsebéből és átnyujtotta a királynénak a papirlapot.

- Durva papiros s egy korcsmában irta, - tette hozzá mentegetve.

- Nem baj; hiszen most a korcsmában csinálják az egész politikát, - felelte a királyné, kezébe vette a papirlapot és olvasta: »A mai események változtatnak a helyzeten. Nagy hasznát lehet venni ennek a levágott fejnek. A nemzetgyülés meg fog ijedni és követelni fogja az ostromállapot kihirdetését. Mirabeau ur támogathatja és elfogadtathatja az ostromállapotot. Mirabeau ur kijelentheti, hogy csak ugy lehet boldogulni, ha visszaadják a hatalmat a végrehajtó hatalomnak. Mirabeau ur megtámadhatja és megbuktathatja Necker urat az élelmiszer dolga miatt. A Necker-miniszterium helyébe állitsanak Mirabeau és Lafayette-miniszteriumot, Mirabeau ur kezességet vállal mindenért.«

- A cédula nincs aláirva, - tette hozza Mária Antoinette.

- Voltam bátor megjegyezni felségednek, hogy ő maga adta át nekem.

- Mi a véleménye róla?

- Azt hiszem, Mirabeau urnák teljesen igaza van. Már csak ily kormány mentheti meg Franciaországot.

- Helyes. Mirabeau juttasson el hozzám ön által egy emlékiratot az ország helyzetéről s egy előterjesztést az uj miniszterium megalakitására nézve. Akkor aztán majd bemutatom ezt a tervet a királynak.

- Szabad-e Mirabeau urnak időközben loyális érzületének bizonyitására javaslatba hozni az ostromállapot kihirdetését?

- Nincs ellenvetésem. De, mint mondottam, elejthetem saját idegenkedésem, csakhogy a király hozzájárulásáról nem szavatolhatok. Mirabeau barátunk volt tegnap és holnap ellenségünk lehet, tehát járjon el óvatosan.

- Felséged megbizhatik bennem. Ha beszélhetek vele, két óra alatt meghozom válaszát.

A királyné egy kézmozdulattal elbocsátotta az orvost. Negyed óra mulva Gilbert doktor a nemzetgyülésen volt. Módját ejtette, hogy Mirabeau urhoz egy kis levelet juttasson el, melyben közölte vele, hogy javaslatát elfogadta az a fél, mely a legbefolyásosabb, s hogy másnapra elő kell terjesztenie a tervbe vett miniszteriumra vonatkozó emlékiratát. Mirabeau, mikor megkapta ezt az irott üzenetet, a legközömbösebb arccal olvasta végig. Senki sem gyanithatta volna, hogy oly hiradást kapott benne, mely megfelel legbelsőbb óhajainak. Nem kisebb nyugalommal irta meg reá a választ. Gilbert néhány perc mulva már kezébe is kapta és olvasta: »Holnap elküldöm az emlékiratot. Itt van az uj miniszterek jegyzéke: néhány néven még lehet változtatni. Necker ur, miniszterelnök (ez a név majdnem kétséget támasztott Gilbertben arra nézve, hogy amit olvas Mirabeau kezéből származnék, de tovább olvasta): Necker ur, miniszterelnök (képtelenné kell tenni arra, hogy bármit is tehessen, de azért meg kell tartani népszerüségét a király javára). A listán továbbá a következő nevek álltak: Bordeaux érseke, Liancourt herceg, Larochefoucauld herceg, Lamark gróf, Autun püspöke, Mirabeau gróf, Target Páris polgármesterének, Lafayette, Montmorin ur, Ségur ur, Mounier ur és Chapelier ur; és mindegyik név mellett rövid megjegyzés képességéről és arról, hogy az illető mely állásra volna legalkalmasabb. Következett még néhány név, mely elfogadható alkalmat adott, hogy Lafayette vagy a királyné kivánságára változtatásokat tegyenek a névsoron.«

Mindez kissé reszkető kézzel volt irva, ami azt bizonyitotta, hogy Mirabeau látszólagos egykedvüsége mellett sem volt ment a belső felindulástól. Gilbert végigolvasta, kitépett még egy lapot a zsebbeli jegyzékkönyvéből és felirta reá a következő sorokat: »El fogok menni ujra a tulajdonosnőjéhez annak a lakásnak, melyet bérbe akarunk venni és közlöm vele, hagy mily feltételekkel kész bérbe venni és kitataroztatni a szóban forgó lakást. Közölje velem Saint-Honoré-utcai lakásomra az eredményt nyomban az ülés végeztével«.

Mirabeau megkapta ezeket a sorokat is.

Mikor Gilbert doktor visszatért a Tuilériákba, Mária Antoinette éppen borzadva hallgatta azt a jelentést, melyet Weber tett neki a csőcselék legujabb rémtetteiről. Reszkető kézzel vette át a névsort, melyet Gilbert nyujtott át neki. Egy pillantást vetett az irásra, de sokkal izgatottabb volt, semhogy már most véleményt alkothatott volna róla.

- Jól van, doktor. Hagyja itt nálam. Megfontolom és holnap közlöm elhatározásomat.

Este hét órakor egy szolga a következő levélkét adta át Gilbertnek:

»Az ülés nagyon izgalmas volt. Az ostromállapot kihirdetésére vonatkozó törvényt elfogadták. Buzot és Robespierre felsőbb biróság alkotását követelték a politikai büntettesek perének elbirálására. Én elfogadtattam, hogy a  n e m z e t   e l l e n  (ez egy uj szó, melyet kitaláltunk) elkövetett bünök dolgában a Châtelet, a királyi biróság itéljen. Kereken kijelentettem, hogy Franciaország boldogulása a királyság hatalmától függ, és a nemzetgyülés háromnegyed része helyeslően tapsolt szavaimra. Ma október 21-ike van. Azt hiszem, a királyság jókora utat tett meg október 6-ika óta. Vale et me ama. (Élj boldogul és szeress!)«