HUSZONNEGYEDIK FEJEZET

 1.

– Így ju­tunk a bo­lon­dok­há­zá­ba – je­len­tet­te ki Spen­ce.

– Annyi­ra azért nem rossz a hely­zet – je­gyez­te meg csil­la­pí­tó­an Po­i­rot.

– Azt maga csak úgy mond­ja. Min­den apró ér­te­sü­lés, amit ka­punk, egy­re ne­he­zeb­bé te­szi a dol­go­kat. Most maga köz­li ve­lem, hogy Mrs. Up­ward há­rom nő­nek te­le­fo­nált. Arra kér­te őket, hogy lá­to­gas­sák meg az­nap este. Mi­ért hár­man? Nem tud­ta, hogy me­lyi­kük Lily Gam­boll? Vagy egy­ál­ta­lán nem is Lily Gam­boll­ról van szó? Ve­gyük csak azt a köny­vet, amely­ben Evelyn Hope neve áll. Ez azt su­gall­ja, hogy Mrs. Up­ward és Eva Kané egy és ugyan­az a sze­mély.

– S ez pon­to­san egye­zik az­zal a be­nyo­más­sal, me­lyet Mrs. Mc­Ginty el­be­szé­lé­se kel­tett Ja­mes Bent­ley­ben.

– Azt hit­tem, Ja­mes Bent­ley nem volt biz­tos a do­log­ban.

– Nem is volt biz­tos ben­ne. Ki­zárt do­log, hogy Ja­mes Bent­ley bár­mi­ben is biz­tos le­gyen. Nem is na­gyon fi­gyelt oda Mrs. Mc­Ginty­re. Mind­azon­ál­tal, ha Ja­mes Bent­ley­nek az volt a be­nyo­má­sa, hogy Mrs. Mc­Ginty Mrs. Up­ward­ról be­szél, ez bi­zony igaz is le­het. A be­nyo­má­sok gyak­ran bi­zo­nyul­nak igaz­nak.

Az utol­só ér­te­sü­lés­nek, amit Auszt­rá­li­á­ból kap­tunk (kü­lön­ben Auszt­rá­li­á­ba ment az a nő, nem Ame­ri­ká­ba), úgy tű­nik, az a lé­nye­ge, hogy a szó­ban for­gó „Mrs. Hope” oda­kint halt meg, húsz év­vel ez­előtt.

– Ezt már én is meg­tud­tam – kö­zöl­te Po­i­rot.

– Maga min­dig min­dent tud, igaz, Po­i­rot? Po­i­rot fel sem vet­te ezt a gú­nyo­ló­dást. Így szólt:

– Egy­részt ott az Auszt­rá­li­á­ban el­hunyt „Mrs. Hope”, más­részt?

– Más­részt itt van Mrs. Up­ward, egy gaz­dag észa­ki gyá­ros öz­ve­gye. Leeds kö­ze­lé­ben la­kott a fér­jé­vel, és volt egy fia. Nem sok­kal a fiú szü­le­té­se után a fér­je meg­halt. A fiú haj­la­mos volt a tü­dő­baj­ra, s az asszony fér­je ha­lá­la óta jó­részt kül­föl­dön élt vele.

– S mi­kor kez­dő­dik az a csa­lád­re­gény?

– A csa­lád­re­gény négy év­vel az­u­tán kez­dő­dik, hogy Eva Kané el­hagy­ta Ang­li­át. Up­ward va­la­hol kül­föl­dön is­mer­ke­dett meg a fe­le­sé­gé­vel, és az es­kü­vő után ha­za­hoz­ta.

– Szó­val, tu­laj­don­kép­pen Mrs. Up­ward le­he­tett Eva Kané? Mi volt a le­ány­ne­ve?

– Úgy tu­dom, Har­gra­ves. De mit­szá­mí­ta név?

– Csak­ugyan, mit. Meg­le­het, hogy Eva Kané vagy Evelyn Hope Auszt­rá­li­á­ban meg­halt – ki­ta­lál­ha­tott ma­gá­nak va­la­mi al­kal­mas ha­lál­ese­tet, az­u­tán Har­gra­ves né­ven fel­tá­maszt­hat­ta ön­ma­gát, hogy gaz­dag há­zas­sá­got kös­sön.

– Mind­ez ré­gen tör­tént – je­gyez­te meg Spen­ce. – De te­gyük fel, hogy igaz. Te­gyük fel, hogy meg­tar­tott ma­gá­ról egy fény­ké­pet, te­gyük fel, hogy Mrs. Mc­Ginty meg­lát­ta a ké­pet – ak­kor csak azt té­te­lez­het­jük fel, hogy Mrs. Up­ward gyil­kol­ta meg Mrs. Mc­Gintyt.

– Meg­le­het, hát nem? Ro­bin Up­ward fel­lé­pett a rá­di­ó­ban az­nap este. Mrs. Ren­de­li azt ál­lít­ja, hogy ná­luk járt azon az es­tén, de nem ka­pott vá­laszt a ko­po­gás­ra. Mrs. Swe­eti­man sze­rint, Jane Gro­om azt mond­ta neki, hogy Mrs. Up­ward va­ló­já­ban nem is olyan nyo­mo­rék, mint ahogy mu­tat­ja.

– Ez mind rend­ben van, Po­i­rot, de ma­rad az a tény, hogy öt ma­gát is meg­gyil­kol­ták – mi­után fel­is­mert egy fény­ké­pet. Most pe­dig maga azt akar­ja ki­de­rí­te­ni, hogy a két ha­lál­eset nincs össze­füg­gés­ben egy­más­sal.

– De­hogy, de­hogy. Ezt nem mon­dom. Bi­zony, össze­füg­gés­ben van­nak.

– Fel­adom.

– Evelyn Hope. Ez a kér­dés kul­csa.

– Evelyn Car­perr­ter? Az az el­kép­ze­lé­se? Hogy nem Lily Gam­boll, ha­nem az Eva Kané le­á­nya? De bi­zo­nyá­ra nem gyil­kol­ta meg a tu­laj­don any­ját.

– Nem, nem. Nem anya­gyil­kos­ság­ról van szó.

– Mi­cso­da bosszan­tó alak maga, Po­i­rot. Leg­kö­ze­lebb az fog­ja mon­da­ni, hogy Eva Kané, Lily Gam­boll, Ja­ni­ce Court­land és Vera Blake va­la­mennyi­en Bro­ad­hinny­ben él­nek. Mind a négy gya­nú­sí­tott.

– Több van, mint négy. Eva Kané Cra­igék gye­rek­lá­nya volt, ne fe­lejt­se el.

– Mi köze en­nek a do­log­hoz?

– Ahol gye­rek­lány van, ott gye­re­kek­nek is kell len­ni­ük – vagy leg­alább­is egy gye­rek­nek. Mi tör­tént a Cra­ig gye­re­kek­kel?

– Azt hi­szem, egy fiú és egy lány volt. Va­la­mi ro­kon vet­te őket ma­gá­hoz.

– Ak­kor hát még két em­bert kell szá­mí­tás­ba ven­ni. Két em­bert, akik meg­tart­hat­tak egy fény­ké­pet, a har­ma­dik ok­nál fog­va, amit em­lí­tet­tem – bosszú­ból.

– Nem hi­szem – je­gyez­te meg Spen­ce. Po­i­rot só­haj­tott.

– Egy­re megy. Ak­kor is fi­gye­lem­be kell ven­nünk. Azt hi­szem, tu­dom az igaz­sá­got – de van egy do­log, ami tel­je­sen meg­za­var.

– Örü­lök, hogy ma­gát is za­var­ja va­la­mi – je­gyez­te meg Spen­ce.

– Biz­to­sít­son en­gem egy do­log fel­öl, mon cher Spen­ce. Igaz, hogy Eva Kané Cra­ig ki­vég­zé­se előtt el­hagy­ta az or­szá­got?

– Igaz bi­zony.

– És Eva Kané ak­kor gyer­me­ket várt?

– Úgy van.

– Bon Dieu, mi­lyen os­to­ba vol­tam – só­haj­tott fel Po­i­rot. – Hi­szen ugye mi­lyen egy­sze­rű az egész?

E meg­jegy­zés után csak­nem tör­tént még egy gyil­kos­ság – Spen­ce fő­fel­ügye­lő majd­nem meg­gyil­kol­ta Her­cu­le Po­i­rot-t a kilc­hes­te­ri rend­őr­fő­ka­pi­tány­sá­gon.