A. H. Benkendorfnak

Pétervár, 1836. november 21-én

Gróf úr!

Úgy érzem, jogom és kötelességem, hogy közöljem Excellenciáddal, mi történt családomban a közelmúltban. November negyedikén délelőtt a magam és a feleségem becsületébe vágó névtelen levelet kaptam három példányban. A papírból, a levél stílusából, szerkezetéből mindjárt láttam, hogy aki írta, külföldi, az előkelő körökhöz tartozik, diplomata. Nyomozni kezdtem. Megtudtam, hogy hét vagy nyolc személy kapott aznap egy-egy példányt a levélből, lepecsételve, nekem címezve, kettős borítékban. Többségük, aljasságot gyanítva, nem küldte el nekem.

Mindenkit felháborított a gyáva és ok nélkül való sértés; de azt mondták – hangsúlyozva, hogy feleségem viselkedése feddhetetlen volt –, hogy monsieur Dantès heves udvarlása szolgáltathatott ürügyet erre a hitványságra.

Nem óhajtom, hogy feleségem neve ilyen helyzetben bárkiével együtt szerepeljen. Ezt meg is üzentem monsieur Dantèsnek. Heckern báró eljött hozzám, és elfogadta a párbajkihívást monsieur Dantès nevében, kétheti haladékot kérve.

Ez alatt az idő alatt azonban monsieur Dantès beleszeretett a sógornőmbe, mademoiselle Goncsarovába, és megkérte. Mikor ezt társasági szóbeszédből hírül vettem, megkérettem monsieur d’Archiacot (monsieur Dantès párbajsegédjét), hogy tekintse semmisnek a kihívásomat. Közben meggyőződtem róla, hogy a névtelen levél monsieur Heckerntől származik, s kötelességemnek tartom, hogy bejelentsem a kormánynak és a társadalomnak.

Mivel becsületemnek és feleségem becsületének magam vagyok egyetlen bírája és őre, és mivel következésképp nem kívánok se igazságszolgáltatást, se bosszút, nem tudom és nem is akarom bemutatni senkinek a világon állításaim bizonyítékait.

Remélem, Gróf úr, hogy ez a levél mindenképpen bizonyítéka tiszteletemnek és bizalmaimnak, amelyet ön iránt táplálok.

Ilyen érzésekkel eltelve, maradok, Gróf úr,

alázatos és engedelmes szolgája

A. Puskin

PÓR JUDIT FORDÍTÁSA