P. A. Oszipovának

Mihajlovszkojéból Rigába, 1825. augusztus 28-án

Igen, Asszonyom, az szégyellje magát, aki rosszra gondol. Ó, a rosszmájúak, akik azt gondolják, hogy a puszta levelezés ki tudja, mire nem vezet! Vajon tapasztalatból tudják? De én megbocsátok nekik, kövesse példámat maga is, és folytassuk!

Legutóbbi levele (az éjféli) elbűvölő; jóízűt nevettem rajta; hanem maga nagyon szigorú azzal az aranyos unokahúgával; igaz, hogy szeleverdi, de türelem: húsz év se telik bele, és megjavul, ígérem; ami a kacérságát illeti, hát az csakugyan kétségbeejtő, abban igaza van. Hogyhogy meg nem elégszik vele, hogy Kern úr őnagyságának tetszik, ha már ekkora szerencsében lehet része? De nem, neki még el kell csavarnia a maga fia, az ő unokabátyja fejét is! Trigorszkojéba érve nyomban az jut eszébe, hogy foglyul ejti Rokotov urat meg engem; de nem éri be ennyivel: Rigába megy, lát abban az átkozott erődben egy átkozott rabot, és felcsap a nyomorult fegyenc kacér Gondviselésének! No de ez se elég, maga hírül adja, hogy még egyenruhákkal is bonyolódik a dolog! Hát ez már mégiscsak sok: majd meglátjuk, mit szól Rokotov úr, ha megtudja. De vajon komolyan azt hiszi, Asszonyom, hogy Anna hideg fejjel kacérkodik? Ő azt mondja, nem; szeretnék hinni neki, de az még jobban megnyugtat, hogy nem mindenki udvarol ugyanúgy, és ha a többiek tisztelettudóak, félénkek és tapintatosak, az nekem tökéletesen elegendő. Köszönöm, Asszonyom, hogy nem adta át a levelemet, nagyon bensőséges, és a jelen körülmények között ez nevetséges lett volna részemről. Majd írok neki másikat, a rám jellemző szemtelenséggel, és végérvényesen szakítok vele; ne mondják, hogy visszavonást akartam szítani egy család kebelében, hogy Jermolaj Fjodorovics azzal vádolhat, hogy nincsenek Elveim, hogy a felesége csúfot űzhet belőlem. Milyen kedves magától, hogy eltalálta a hű képmását: „vakmerő abban, ami… stb.” Ugye? És ő még azt mondja, nem úgy van; de vége, többé nem hiszek neki.

Isten vele, Asszonyom, nagyon türelmetlenül várom, majd jól megszóljuk azt az Északi Nettyt – világéletemben bánni fogom, hogy találkoztam vele, de azt még jobban, hogy nem lett az enyém. Bocsássa meg ezt a kicsit túl őszinte vallomást annak, aki szívből, bár egészen másképpen szereti magát.

PÓR JUDIT FORDÍTÁSA

Jegyzetek

Francia nyelvű levél, tulajdonképpen Anna Kernnek szól, habár Puskin Oszipovának címezte (de Annának küldte el), amint ki is derül Annának írt, szeptember 22-i francia nyelvű leveléből.