J. M. Hitrovónak

Moszkvából Pétervárra, 1830. december 11-én

Apám most továbbította nekem a levelét, amit a birtokra írt. Éppoly bizonyos lehet hálámban, mint amilyen bizonyosra veszem én, hogy őszintén érdeklődik sorsom iránt. Úgyhogy erről nem is beszélek többet, Asszonyom. A szakításomról szóló hír álhír, csak hosszú visszavonultságomból eredhetett, meg abból a szokásomból, hogy nem mondok semmit a barátaimnak. Pillanatnyilag az érdekel a legjobban, hogy mi történik Európában. Maga azt mondja, a franciaországi választások helyes irányban haladnak. Mit nevez helyes iránynak? Félek a győztesek féktelenségétől, s attól, hogy Lajos Fülöp bábkirály. Az új választási törvény fiatal, lobbanékony nemzedéket ültet a küldöttek padjára, olyanokat, akik nem borzadnak a republikánus forradalom végleteitől, mert csak visszaemlékezésekből ismerik, nem élték át. Még nem olvasok újságot, annyi időm se volt, hogy eligazodjak itt. Ami az orosz újságokat illeti, megvallom, nagyon meglepett a Gazeta betiltása. Igaz, kár volt kinyomatni a lap kiadójának a Casimir Delavigne cukorkáspapírját, de hát oly ártalmatlan az az újság, oly ünnepélyesen unalmas, hogy úgyis csak az irodalmárok olvassák, és oly távol áll tőle még a politikai célzás is, nemhogy a politika! Delvig miatt fájlalom, aki olyan nyugodt ember, kifogástalan és tiszteletre méltó családapa, s egy pillanatnyi butasága vagy mulasztása mégis befeketítheti a kormány előtt, méghozzá épp most, mikor édesanyja, Delvig tábornok özvegye részére nyugdíjat kérelmez Őfelségénél.

Közvetítse, Asszonyom, a grófnőknek, kedves lányainak – akiknek jóindulata oly becses nekem – azt a vágyamat, hogy a lábuk elé boruljak, és tűrje el, hogy egyre csak ott térdeljek a maga lába előtt.

PÓR JUDIT FORDÍTÁSA