A. I. Kaznacsejevnek

Odessza, 1824. május 22-én

Mélyen tisztelt Alekszandr Ivanovics!

Mivel teljességgel járatlan vagyok a hivatalos iratok szolgálati útja dolgában, nem tudom, jogom van-e válaszolni Őméltósága utasítására. Bármint van is, bízom az ön megértésében, és bátorkodom őszintén feltárni helyzetemet.

Hét éve nem állok aktív szolgálatban; egyetlen iratot azóta ki nem állítottam, semmiféle hivatali főnökkel nem álltam kapcsolatban. Ez a hét év, mint ön is tudja, elveszett számomra. Panasznak, tudom, itt nincs helye, hisz én magam vágtam el arrafelé a magam útját, és tűztem más célt magam elé.

Az istenért, azt ne gondolja, hogy a versírásra én a rímfaragó gyermeteg hiúságával tekintek, vagy hogy tán érzelmes emberek pihentető foglalatosságának nézem. A költészet nekem egyszerűen a mesterségem, tisztes iparom, amely megélhetést és személyes függetlenséget biztosít számomra. Gondolom, Voroncov gróf nem akar megfosztani sem az egyiktől, sem a másiktól.

Azt beszélik, hogy a hétszáz rubel fejében most szolgálatba kell lépnem, ön jól tudja, hogy könyvpiac csak Moszkvában vagy Pétervárott van; hogy csupán ott vannak kritikusok, cenzorok és könyvkereskedők. Pillanatnyilag kénytelen vagyok visszautasítani a legkitűnőbb ajánlatot is pusztán azért, mert kétezer verszta távolságra vagyok a fővárosoktól. A kormány szíveskedik engem veszteségeimért némiképpen kárpótolni, és én ezt a hétszáz rubelt nem hivatalnoki fizetésnek tekintem, hanem a száműzött fogoly fejadagjának. De lemondok róla, ha az az ára, hogy nem rendelkezhetem szabadon időmmel és erőmmel.

Azért bocsátkozom itt ilyen részletekbe, mert nagyra becsülöm Voroncov gróf véleményét, úgyszintén az önét, valamint bármely becsületes emberét.

Megismétlem, amit Mihail Szemjonovics grófnak már értésére adtam: ha valaha is hivatalt akarnék viselni, nem keresnék magamnak soha jobb gazdát Öméltóságánál. Mivel azonban tudatában vagyok alkalmatlanságomnak, máris lemondtam a hivatalviselés valamennyi előnyéről, valamint az ilyen irányú további sikerek reményéről.

Tudom, tönkretételemhez, ahogy mondani szokás, tökéletesen elegendő ez a levél. Ha a gróf úgy dönt, hogy nyugállományba küld, állok elébe; érzem azonban, hogy függőségi viszonyaim megváltoztatásával sokat veszítek, és nem remélem, hogy bármit is nyerhetek.

Egyetlen szót még: lehet, ön nem tudja, hogy ütőértágulatom van. Nyolc éve már, hogy magamban hordom a halált. Erről bármely orvostól hozhatok igazolást. Talán békében hagyhatnának már életem hátralevő részében – nem tart már soká.

Kérem, fogadja nagyrabecsülésem és hűségem őszinte kifejezését.

LOTHÁR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA

Jegyzetek

Öméltósága utasítása – Voroncov grófé, hogy Puskin utazzon a sáskajárás sújtotta vidékre.