P. A. Vjazemszkijnek

Mihajlovszkojéból Moszkvába,

1825 novemberének második felében

Azt hittem, már rég megkaptad Lev Szergejevicstől azt a hatszáz rubelt, amit Szavelov ellopott – most tudtam meg, hogy Lev elherdálta; bocsáss meg neki, és várd ki, amíg a közeli napokban beszedem az úrbért kis falucskámból, Szentpétervárról.

Kedvesem, kedvetlenül írok, mert nem szívesen jelenek meg előtted pongyolában, ziláltan és hanyagul. A mi beszélgetésünk Lemonte úr előszavára hasonlít. Polevojról meg Bulgarinról diskurálunk, ők pedig papírkötésben is elviselhetetlenek. Te okos vagy, bármiről beszélünk, én meg melletted ostobább az ostobánál. Állapodjunk meg, hogy te írsz, de választ nem vársz.

Mi van a Byron Apátságával? Micsoda remekmű ez a Don Juan! én csak az első öt éneket ismerem, de amint az első kettőt elolvastam, nyomban mondtam Rajevszkijnek, hogy ez a Byron chef d’oeuvre-je, és nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy Walter Scott is ezen a véleményen van. Szükségem volna az angol nyelvre, de száműzetésem egyik hátránya, hogy nem tanulhatok, pedig most volna itt az ideje. Ez üldözőim bűne! Én pedig, mint André Chénier, rácsaphatok a homlokomra, mondván: Il y avait quelque chose là… megbocsáss ezért a költői dicsekvésért és prózai rosszkedvért. Ki nem mondhatom, milyen mérges vagyok: nem aludtam ki és nem ki magamat.

Miért sajnálod, hogy odavesztek Byron emlékiratai? Vigye el őket az ördög! Hála Istennek, hogy nincsenek meg. ő a verseiben vallott igazán, akaratlanul, a költői rajongástól megszállottan. A hideg prózában hazudozott és ravaszkodott volna, hol őszinteségét fitogtatva, hol ellenségeit mocskolva. őt is lelepleznék, ahogy Rousseau-t -s a rosszindulat és a rágalom újra diadalmaskodna. Hagyd a kíváncsiskodást a csőcseléknek, és állj a lángelme mellé. Moore tette többet ér, mint Lalla Rookh-ja (költői tekintetben). Mi éppen eléggé ismerjük Byront. Láttuk dicsősége trónusán, láttuk nagy lelke gyötrelmei között, láttuk sírjában, a feltámadó Görögország földjén. – Mért akarnád éjjelin látni? A csőcselék mohón falja a vallomásokat, feljegyzéseket etc., mert aljasságában örül a magasztos megaláztatásának, az erős gyengeségeinek. Ujjong minden feltárt mocskon, hogy lám, kicsinyes, mint mi, önhitt, mint mi. Hazudtok, gazemberek: ő, ha kicsinyes is, önhitt is, nem úgy, mint ti – másképp. Mémoires-t írni csábító és kellemes dolog. Az ember senkit sem szeret, senkit sem ismer úgy, mint saját magát. A tárgy kimeríthetetlen. Csakhogy nehéz. Nem hazudni lehetséges; őszintének lenni fizikai lehetetlenség. A toll néha hirtelen megtorpan, mint futó a szakadék szélén, mégpedig olyasminél, amit a kívülálló közömbösen olvasna. Semmibe venni – braver – mások ítéletét nem nehéz; semmibe venni saját ítéletünket lehetetlen.

SOPRONI ANDRÁS FORDÍTÁSA

Jegyzetek

Hatszáz rubel – még mindig arról a hányatott sorsú pénzről van szó, amit Puskin folyton visszaküld Vera hercegnének, de mindig valaki eltulajdonítja. Ezúttal Lev, Puskin öccse.

Lemonte úr előszava – a Krilov-mesék francia fordításához.

Byron Apátsága – a Newstead Abbey, Byron egyik birtoka és lakóhelye. Ezzel a címmel írt cikket Vjazemszkij Byronról. Bevezetőjében megírja, hogy Byron naplóinak egy része odaveszett. Thomas Moore ugyanis, akire Byron rábízta, részben az illendőség kedvéért erősen megcsonkított állapotban adta ki, részben Byron halála után hagyatéka gondozójának adta át, aki később, Byron jó hírének érdekében, elégette.

Chef d’œuvres – főmű, mestermű.

Il y avait… – volt itt valami.