P. A. Vjazemszkijnek

Odesszából Moszkvába, 1824. június 24-25-én

Trubeckoj indulását vártam, hogy pár sort firkantsak neked. Kezdem azzal, ami a legközelebbről érint engem. Hajba kaptam Voroncovval, és éles hangú levélváltásba kezdtünk, mely részemről azzal ért véget, hogy kértem, bocsássanak el szolgálatomból. De hogy a hatalmasok hogyan záiják le a vitát, nem tudni. Tiberiusunk kötözködni fog, a Sejanus gróf európai gondolkodásmódját híresztelő európai szóbeszéd pedig az egész felelősséget rám keni. Egyelőre senkinek se szólj róla. Nekem csak úgy zúg a fejem. Vera hercegnének írott leveleidből látom, hogy te is küchelbáckerül érzed magad, neked is forog a gyomrod; szomorkodsz Byron miatt, én viszont úgy örülök a halálának, mint valami magasztos költői tárgynak. Byron géniusza, ifjúsága múltán, megfakult. Tragédiái, beleértve a Káin-t is, már nem ugyanannak a lángoló démonnak a művei, aki A gyaur-t és a Childe Harold-ot alkotta. A Don Juan első két éneke különb a következőknél. Költészete szemlátomást változott meg. Csupa szertelenség volt: hiányzott belőle a fokozatosság, hirtelen érett meg és vált férfivá, elénekelte dalát, aztán elhallgatott; eredeti hangját soha többé nem nyerte vissza – a Childe Harold negyedik éneke után nem Byront hallottuk többé, mintha egy emberi mértékkel tehetséges másik költő írta volna műveit. Az a gondolatod, hogy halálát meg kellene énekelni Hőse ötödik énekében, igazán szép, de nem nekem való: torkig vagyok Görögországgal. Törődhetünk a görögök sorsával, akárcsak az én fajtám, a négerek-sorsával, ezeknek is, amazoknak is kívánhatjuk, hogy szabaduljanak meg tűrhetefien rabságukból. De hogy az egész művelt Európa megkótyagosodjon Görögországtól, ez megbocsáthatlan gyerekség. A jezsuiták telebeszélték a fejünket Themisztoklésszel meg Periklésszel, mi pedig úgy képzeltük, hogy ez a rablókból és boltosokból álló hitvány nép az ő törvényes utóduk és az iskolában példaként emlegetett dicsőségük örököse. Azt mondod, megváltoztattam a nézetemet? Jönnél csak ide Odesszába, s látnád Miltiadész honfitársait, magad is egyetértenél velem. Különben nézd csak meg, mit írt néhány esztendővel ezelőtt maga Byron a Childe Harold jegyzeteiben, ott, ahol Fauvel véleményére hivatkozik, aki, ha jól emlékszem, Szmirnában volt francia követ. – Mégis ígérem, írok verset Őméltósága halála alkalmából.

Szeretnék beszélni veled a minisztercseréről. Mi a véleményed róla? én örülök is, nem is. Régi orosz jelszó: minél rosszabb, annál jobb. Az orosz oppozíció, mely hála az oroszok istenének, íróinkból áll, mégpedig a legkülönbözőbb fajtákból, már-már kezdett kijönni a béketűrésből – suttyomban magam is szítogattam, remélve, hátha történik valami. Most viszont, miután F. Glinkának megengedték, hogy szeretőjét isteninek, a hölgy szemét mennyeinek nevezze, a szerelmet pedig szent érzésnek mondja, ez az egész söpredék megjuhászodik, a folyóiratok hazudják a magukét, a hivatalnokok is a magukét, Oroszország is a magáét – így csinál Siskov a szentmiséből…-t. Másfelől: a pénz, az Anyegin, a Korán szent parancsa – egyáltalán, az egoizmusom. Még egy szót: megengedtem öcsémnek, hogy adja el A kaukázusi fogoly második kiadását. Kellett a pénz – de (mint már mondtam) a harmadik kiadás nem csúszik ki a kezünk közül. Hanem hogy te micsoda kópéságokat eszelsz ki: elajándékozol engem, és az ördög tudja, kikkel szűröd össze a levet. Vérmes egy kiadó vagy – Gnyegyics viszont, bár nem valami előnyös barát, legalább nem osztogát alamizsnát, és nem civakodik se Kacsenovszkijjal, se Dmitrijevvel.

A. P.

Küldj verset te is!

SOPRONI ANDRÁS FORDÍTÁSA

Jegyzetek

Trubeckoj herceg kézbesítette ezt a levelet, hogy elkerülje a cenzúrát.

Tiberiusunk – Sándor cár.

Sejanus – a római császár bizalmi embere, itt: Voroncov.

… Halálát meg kellene énekelni – Byron elbeszélő költeménye, a Childe Harold négy énekből áll, az első két énekben keleti utazásai színhelyére viszi el az olvasót Byron, a második kettőben pedig Belgiumba, Németországba, Svájcba, Itáliába. Vjazemszkij – nem tudni, tréfás vagy komoly – ötlete, hogy írják meg a hiányzó ötödik énekben Childe Harold, vagyis Byron halálát.

Siskov, A. Sz. (1754-1841 ) tengernagy – a frissen kinevezett népművelési miniszter, a „Nyelvtisztítók” alapítója, konzervatív politikus és író, Karamzinék és általában a megújuló irodalom esküdt ellensége. Előde A. N. Golicin volt.

Nem civakodik… – Vjazemszkijnek nagy sajtóvitát kellett folytatnia Kacsenovszkijjal és Dmitrijevvel, akik megtámadták A bahcsiszeráji szökőkút-hoz írt előszavát.