N. Ny. Puskinának

Pavlovszkojéból Pétervárra, 1833. augusztus 21-én

Nem találod ki, angyalom, hogy honnan írok neked: Pavlovszkojéból, tudod, ott van Bernovo és Malinnyiki közt, biztos már sokat meséltem róluk. Tegnap, ahogy letértem a Jaropolecbe vezető földútra, nagy örömmel értesültem róla, hogy Vulfék birtoka mellett visz az utam, és elhatároztam, hogy benézek hozzájuk. Este nyolckor érkeztem meg az én jó Pavel Ivanovicsomhoz, aki úgy megörült nekem, mintha a testvére lennék. Nagy változást tapasztaltam náluk. Vagy öt évvel ezelőtt Pavlovszkoje, Bernovo és Malinnyiki tele volt ulánusokkal és kisasszonyokkal; de az ulánusokat áthelyezték, a kisasszonyok szétszéledtek; öreg barátnőim közül is csak egy fehér kancát találtam meg, el is ügettem rajta Malinnyikibe, de már az se táncol, tombol alattam, Malinnyikiben pedig Annette-ek, Jevpraksziják, Szásák, Masák stb. helyett csak Reihman lakik, Paraszkovija Alekszandrovna intézője, de az jóltartott snapsszal. Veljaseva, akit valaha megénekeltem, itt lakik a szomszédban. De hozzá nem megyek el, tudom, hogy te azt nem szeretnéd. Itt állandóan lekvárt eszem, és whistben elvesztettem három rubelt huszonnégy robberban. Láthatod, hogy itt minden tekintetben biztonságban vagyok. Sokat kérdezősködnek felőled: tényleg olyan szép vagy-e, ahogy beszélik, és milyen vagy, barna vagy szőke, soványka vagy gömbölyded? Holnap, ahogy megvirrad, elindulok Jaropolecbé, néhány órát töltök ott, azután megyek Moszkvába, ott valószínűleg három napig kell időznöm. Elfelejtettem mondani neked, hogy Jaropolecben (bocsánat: Torzsokban) a kövér mademoiselle Pozsarszkaja – az, aki azt a remek kvaszt főzi, és azt a pompás bordaszeletet süti – kikísérvén a fogadó kapujáig, így válaszolt a bókjaimra: nem szégyelli magát, hogy észreveszi a más szépségét, mikor magának olyan szép felesége van, hogy mikor megláttam, csak felkiáltottam ámulatomban. Tudnod kell, hogy mademoiselle Pozsarszkaja szakasztott olyan, mint madame Georges, csak egy kicsit öregebb. Látod, feleségecske, hogy minden járásba szétrepült a híred. Örülsz neki? Jó egészséget kívánok mindannyiótoknak; emlékszik-e rám Masa, és talált-e ki újabb furfangokat? Isten veled, gömbölyded (vajon?) kis barnám! Én jól viselkedem, nincs okod zsörtölődni velem. Ezt a levelet a névnapod után fogod megkapni. Belenéztél-e a tükörbe, és meggyőződtél-e róla magad is, hogy a te arcodat senkiével a világon nem lehet összehasonlítani? De a lelkedet még az arcodnál is jobban szeretem. Isten áldjon, angyalom, sokszor csókollak.

VISKI L. LÁSZLÓ FORDÍTÁSA

Jegyzetek

A felsoroltak mind a népes, szétszéledt Vulf család tagjai, akikkel a mihajlovszkojei időkben oly sokat volt együtt Puskin.