P. A. Vjazemszkijnek

Mihajlovszkojéból Moszkvába, 1825. szeptember 13-15-én

Magad vagy az! Vetted észre, hogy irodalmi ellen-kritikáink alapja a magad vagy az? Bulgarin azt mondja Fjodorovnak: hazudsz, Fjodorov azt mondja Bulgarinnak: hazudsz magad. Pinszkij azt mondja Polevojnak: tökfilkó vagy. Polevoj így válaszol Pinszkijnek: magad vagy a tökfilkó. Az egyik azt kiabálja: tolvaj vagy, a másik azt, hogy: magad vagy a tolvaj – és mindegyiknek igaza van. Szóval, magad vagy az, édes öregem; te keresel a kákán is csomót. – Nagyon természetes, hogy a cári kegy elszomorított, mivelhogy így már újabb kegyet nem remélhetek – Pszkov meg nekem rosszabb a falunál, mert itt legalább nem vagyok rendőri felügyelet alatt. Könnyű nektek ráérő időtökben a szememre vetni, hogy hálátlan vagyok, de csak lennétek az én helyemben (amitől Isten óvjon), nem tudom, nem dúlnátok-fúlnátok jobban, mint én. A barátaim minden követ megmozgatnak, nekem mégis egyre rosszabb. Hevesen átkozom őket, aztán észre térek, hálás vagyok a szándékért, mint a jezsuiták, de csak nem lesz könnyebb a sorsom, öt évig dédelgettem az ütőértágulatomat, mint szabadulásom utolsó ürügyét, ultima ratio libertatis – és egyszer csak romba dönti utolsó reményemet ez az átkozott engedély, hogy mehetek a száműzetésbe gyógykezeltetni magam! Édes öregem, csak úgy forog velem a világ. Vigyáznak az életemre; köszönöm – de a fene essen az ilyen életbe! Akkor már sokkal jobb Mihajlovszkojéban belehalni abba, hogy nem kezelnek. Legalább eleven szemrehányás lesz a sírom, és te írhatsz rá csinos és épületes sírfeliratot. De komolyan, a barátság szövetségre lép a zsarnoksággal, s maga lát neki, hogy igazolni próbálja, elfordítsa róla a felháborodást; ideküldik nekem Mojert, aki természetesen egy szibériai bányában is tud operálni; megfosztanak attól a jogomtól, hogy panaszkodhassak (nem versben, hanem prózában, pokoli nagy különbség!), ott meg még azt is megtiltják, hogy dühöngjek. Ez már mégiscsak sok! Tudom, hogy a panaszkodás joga nem sokat ér, akárcsak a többi, de a dolgok természetében van. Várj csak! Ne légy démoni, Asmódi: gondolataid a közvéleményről, az üldözöttség és a mártíromság hiábavalóságáról helyesek (tegyük fel) – de már megbocsáss… ez az én vallásom; fanatikus már nem vagyok, de hivő még igen. Ne vedd el a szerzetestől a mennyország reményét és a pokol félelmét.

Hogy miért nem akarom, hogy Mojer idejöjjön hozzám? Nem vagyok elég gazdag, hogy híres orvosokat hívhassak a házamhoz, és megfizessem őket a kezelésemért – Mojer Zsukovszkij barátja, de nem Zsukovszkij. Nem kérek a jótéteményeiből. Ezért.

Magad is elismered, hogy Vízesésedben többet írtál a szenvedélyes emberről, mint a vízről. Innen hát némelyik kifejezés pontatlansága. Szívből köszönöm Karamzinnak, hogy küldi a Vassapkát, cserébe elküldöm neki a magam frígiaiját, már eleget hordtam. Csakugyan, nem tudom, ne menjek-e el szentembernek, talán boldogabb leszek. Ma befejeztem a tragédiám második részét, gondolom, összesen négy lesz. Marinám derék egy fehércseléd: valóságos Katyerina Orlova! Ismered? Hanem ne beszélj ám róla senkinek. Köszönöm neked a Karamzin megjegyzését is, amit a Borisz jellemére tett. Nagyon hasznos volt. Én Boriszt csak politikai szemszögből tekintettem, figyelmen kívül hagytam a költői lehetőségeit: nekiültetem az Evangéliumnak, elolvastatom vele a Heródes történetét, és így tovább. Rövid összefoglalást akarsz? Ott a tizedik kötet vége és az egész tizenegyedik, és megvan az összefoglalás.

Most jut eszembe, öregem, itt egy szójáték az ütőértágulatomra: barátaim az eremért aggódnak, én meg az élett-eremért. Na milyen?

———

Résumé: Ti úgy gondoljátok, hogy a Pszkovba településre szóló engedély egy lépés előre, én meg úgy gondolom, hogy egy lépés hátra – de elég az értágulatból, úgy unom már, mint a folyóiratokat.

Sajnálom, hogy Staelról Muhanov írt (ha ő Rajevszkij szárnysegéde), ő a barátom, nem is bántanám, de azért rosszul tette, Mme de Staël a mienk – ne bántsuk – mellesleg, megkegyelmeztem Muhanovnak. De kár, hogy Polevoj nélküled csapott fel anti-kritikusnak! Hosszú és unalmas, tudálékos és ostoba – az isten szerelmére, vess rá erős zablát, és lovagold meg ráérő idődben.

Lesznek versek, de válj egy kicsit.

Gorcsakov élénken elébem idézte a Líceumot, mintha sok tekintetben egyáltalán nem változott volna, bár érettebb lett, következésképp kiszikkadt egy kicsit. Te meggyőzted róla, hogy én élvezem az üldözöttségemet. Jaj, édes öregem, hányingerem van… de a felajánlott igent meg szokás enni.

PÓR JUDIT FORDÍTÁSA

Jegyzetek

Fjodorov, B. M. – termékeny és tehetségtelen verselő, kritikus. Kritikát írt az Anyegin IV. és V. fejezetéről.

Pinszkij – Karnyiolin-Pinszkij, a Szin Otyecsesztva munkatársa.

Vízesésed – Vjazemszkij A narvai vízesés című verse.

Vassapka vagy Vassüveg (Zseleznij Kolpak) – XVI. sz.-i szentember, szent őrült. Történetét bizonyára Borisz Godunov-jában akarja felhasználni Puskin, az Eszelős figurájához.

Marinám – a Borisz Godunov női főszereplője, a trónbitorló lengyel jegyese. Alakját ezek szerint Puskin részben Rajevszkij tábornok Katyerina lányáról, Orlov feleségéről mintázta.

Rövid összefoglalás – Karamzin Az orosz állam története című munkájáról van szó.

Résumé – összefoglalás.

Muhanov – Puskin Mme de Staélról szóló cikkében megírja, hogy miben nem ért egyet Muhanovval, akinek különben a bátyja volt Rajevszkij tábornok szárnysegéde.