N. Ny. Puskinának

Pétervárról Polotnyanij Zavodba, 1834. június 28-a körül

Angyalom!

Most küldtem el bocsánatkérő levelemet Litta grófnak, hogy betegségem miatt nem lehetek ott a peterhofi ünnepségen. Sajnálom, hogy te nem láthatod, érdemes lett volna. Nem tudom, vajon valaha is részed lesz-e benne. Erősen gondolkodom rajta, hogy nyugállományba vonulok. Gondolnunk kell a gyerekeink jövőjére. Apám birtoka, meggyőződtem felőle, képtelenül zilált állapotban van, csak a legszigorúbb takarékosság segíthetne rajta. Sokat keresek, igaz, de sokat is költünk. Ha ma meghalok, mi lesz veletek? Sovány vigasz, hogy csíkos köntösben fognak temetni, és abban a zsúfolt pétervári temetőben, nem a templom melletti szép térés helyen, mint más tisztességes embert. Te okos és derék fehérnép vagy: engedd meg, hogy meggazdagodjam! Utána aztán már tivornyázhatunk is kedvünkre. Pétervár szörnyű unalmas. Azt mondják, a jó társaság most a peterhofi úton lakik. Csornája Recskában csak Bobrinszkaja van, meg Fikelmon. Fogadnak, de senki se megy hozzájuk. Peterhof után nagy ünnepségek lesznek. De én már sehova se megyek. Már csak a nyomda tartóztat itt, semmi egyéb. Rosszul mondom, még egy: a birtok betáblázása. De vajon el lehet-e zálogosítani? Milyen igazad volt, hogy nem kellett volna magamra vennem ezeket a gondokat, mert senki se köszöni meg, de már annyi véremet elszívták, amennyit a mi otthoni összes piócáink se. Az otthonról jut eszembe: tudatnom kell veled, hogy összezördültem a háziurunkkal, azt is megmondom, miért. Megyek haza a napokban késő este: zárva a kapu. Kopogok, kopogok; csöngetek, csöngetek. Nagy nehezen felverem a házmestert. Pedig megmondtam neki már egypárszor, hogy ne zárja be a kaput, míg haza nem érek – megharagudtam rá, atyai büntetésben részesítettem. Másnap megtudom, hogy Olivier vádbeszédet tartott ellenem a maga udvarában, és meghagyta a házmesternek, hogy ne hallgasson rám, tíz órakor zárja be a kaput, hogy a tolvajok el ne vigyék a lépcsőt. Én tüstént kiszegeztettem a kapura a Szergej Nyikolajevics tulajdon kezével írt hirdetést, miszerint kiadó a lakás, Olivier-nek meg levelet írtam, de a tökfilkó a mai napig nem válaszolt rá. A házmesterrel való háborúskodásnak se akar vége szakadni, tegnap este megint huzakodnom kellett vele. Őt sajnálom, de mit csináljak; makacs vagyok, és csökönyösen meg akarom győzni az egész házat, beleértve a piócákat is. Vétkeztem ellened, mégpedig pénzügyi téren. Volt pénzem… és eljátszottam. Mit csináljak? Nagyon dühös voltam, ki kellett kapcsolódnom valahogy. Hanem azért csak nagy vétek volt; de hát már most egye meg a fene; miért nem eresztett már haza a Jóisten. Nincs most a kezem ügyében a leveled: mintha lett volna valami, amire válaszolnom kellene, no de majd legközelebb. Addig is Isten veled! Csókollak a gyerekekkel együtt, megáldalak mind a hármótokat.

Isten veled, lelkem, tiszteltetem nővéreinket és fivéreinket. Szergej Nyikolajevics a napokban felcsap tisztnek, és most a mundérja után szaladgál.

A. P.

PÓR JUDIT FORDÍTÁSA

Jegyzetek

Litta gróf – szertartásmester.

Fikelmon (Fiquelmont), Darja Fjodorovna grófnő, Kutuzov unokája, Jelizaveta Hitrovo lánya, a pétervári osztrák követ felesége, Puskin jó barátnője. Puskin gyakran megfordult irodalmi szalonjában, Fikelmon grófnő naplója a kor irodalmi életének érdekes dokumentuma, sok szó esik benne Puskinról.