N. Ny. Puskinának

Bolgyinóból Pétervárra, 1834. szeptember 15-én és 17-én

Szept. 15-én

Kedden jár a posta, és ma még csak szombat van; így hát nem egyhamar jut el hozzád ez a levél. Harmadik napja vagyok itt, csütörtök reggelre érkeztem meg – ilyen lassacskán jár az ember a kormányzósági utakon –, és akkor még majd mindenütt kétszeres viteldíjat fizettem. Igaz, hogy mindenünnen elvitték a lovakat az uralkodó rendelkezésére, mert Moszkvából Nyizsnyijbe készül. Itt a faluban az első hó fogadott engem, és most fehérke az udvar a kis ablakom alatt; c’est une très aimable attention, hanem az íráshoz még nem fogtam hozzá, most először van toll a kezemben, az is azért, hogy veled beszélgessek. Örülök, hogy eljutottam Bolgyinóba; úgy látom, kevesebb vesződségem lesz, mint vártam. Nagyon szeretnék írni valamit. Nem tudom, lesz-e ihletem. Itt találtam Bezobrazovot (mit csodálkozol annyira? Nem az imádódat, hanem a Margaritka kuzinom férjét. Lót-fut, intézkedik, és valószínűleg fél Bolgyinót megveszi. Ó! Ha volna százezer rubelom! De eligazítanám én ezt az egészet; de Pugacsov, az én úrbéres parasztocskám még a felét se hozza a konyhára, mi ketten meg még annak is a nyakára hágunk, nem igaz? No, mit tegyünk: ha élek, pénz is lesz… Látom, jön Bezobrazov – Isten veled.

Hú, alig bírtam megszabadulni tőle! Két óra hosszat ült nálam. Mind a ketten ravaszkodtunk – adja Isten, hogy túljártam légyen az eszén, mármint valóságosan, mert szóban, azt hiszem, túljártam. Innen látom a hitetlen mosolyodat, azt gondolod magadban, hogy mamlasz vagyok, és megint csak rászednek – hát majd meglátjuk. Mihelyt Moszkvában leszek, két nap alatt végére járok a dolognak; és győztesen érkezem Pétervárra, mint Bolgyino tulajdonosa…

Az előbb kérelmező parasztok jártak nálam; velük is ravaszkodnom kellett, de ők aztán valószínűleg csakugyan túljárnak az eszemen… Habár amióta a Conquêtes de l’Angleterre par les Normands-t olvasom, szörnyen nagy politikus lett belőlem. No mi az már megint? Egy asszony valami kéréssel. Isten veled, megyek, meghallgatom.

No, feleségecske, megpukkadok nevettemben. Egy katonafeleség kéri, hogy a fiát jegyezzék be a parasztjaim közé, merthogy … nek írták be, márpedig ő tizenhárom hónappal azután szülte a fiút, hogy a férjét elvitték regrutának, hát akkor hogy lehetne … az a gyerek? Síkraszállok a megsértett özvegy becsületéért.

17-én

Most valószínűleg Jaropolecben vagy, és valószínűleg már a hazautazáson gondolkodói. Türelmetlenül várom a leveledet. Ne felejtsd el a címemet: az Arzamaszi járásba, Abramovóba, onnan Bolgyino falvába. – Jól megvagyok itt, csak egyedül érzem magam, és mikor egyedül érzem magam, úgy vágyom a jelenlétedre, mint te az enyémre, mikor félsz és hozzám bújsz. Csókollak téged meg a gyerekecskéket, és áldásomat küldöm. Még mindig nem fogtam neki az írásnak.

PÓR JUDIT FORDÍTÁSA

Jegyzetek

C’est un trés… – nagyon kedves figyelmesség.

Histoire de la conquête de l‘Angleterre (Anglia meghódításának története) – Thierry műve.