59.

Az antik világ egész munkája hiábavaló: nem találok szavakat , arra, hogy érzéseimet e szörnyűséggel kapcsolatban kifejezzem. – S ha tekintetbe vesszük azt, hogy az antik világ munkája előmunkálat volt, hogy egy évezredekig tartó munkának épp csak az alapját rakták le – mégpedig gránitkeménységű önbizalommal –; akkor az antik világ egész értelme hiábavaló!... Mi végre léteztek? a görögök? És mi végre a rómaiak? – Már minden előfeltétel s minden tudományos módszer adva volt ahhoz, hogy egy tudós kultúra alakuljon ki, már megvetették a helyes olvasás nagy és páratlan művészetének alapjait – a kultúra hagyományának, a tudomány egységének eme előfeltételét; a természettudomány a matematikával és a mechanikával karöltve haladt, s a lehető legjobb úton járt – a tény-érzéknek, amely a legvégső és a legértékesebb valamennyi érzék közül, megvoltak a maga iskolái s már többszáz éves hagyománya létezett! Meg lehet ezt érteni? Minden lényegi elemet felleltek ahhoz, hogy továbbfolytatódhassék a munka: – a módszerek, tízszer is el kell ismételni, ezek jelentik a lényegi s egyúttal a legsúlyosabb tényezőt, s azt is, amivel szemben a legtovább dacol a szokás és a lustaság. Az, amit ma kimondhatatlan önfegyelmezés árán hódítottunk vissza – mert valahogy mi mindnyájan még mindig a zsigereinkben hordjuk a rossz, a keresztény ösztönöket –, így a realitás iránti elfogulatlan pillantást, az óvatos kezet, a legkisebb dolgok iránti türelmet és komolyságot s a tudás egész becsületességét – nos, mindez már megvolt! már több, mint kétezer évvel ezelőtt! S megvolt, ráadásul, a jó és kifinomult viselkedni tudás és ízlés! Nem úgy, mint agy-tréning! Nem úgy, mint „német” műveltség, bugris manírokkal! Hanem úgy, mint test, mint taglejtés, mint ösztön – egyszóval, mint realitás... Minden hiába! Egy éjszaka leforgása alatt mindez puszta emlékké vált! – Görögök! Rómaiak! Az ösztön és az ízlés nemessége, a módszeres kutatás, a szervezés és a közigazgatás zsenialitása, az embernek a jövőbe vetett hite és akarata, az összes dologra kimondott nagy Igen, ami impérium Romanum-ként látható, valamennyi érzék számára látható; a nagy stílus már nem pusztán művészet, hanem realitássá, igazsággá, életté vált... – S nem egy természeti esemény törölte el egyetlen éjszaka leforgása alatt! Nem germánok s más otromba léptűek tiporták halálra! Hanem fondorlatos, titokzatos, láthatatlan, vérszegény vámpírok miatt lett szégyenletes csinálmánnyá! Nem legyőzték – csak a vérét szívták ki!... A rejtett bosszúszomj, a kicsinyes gyűlölet jutott uralomra! Mindaz, ami nyomorúságos, önmagától szenvedő, rossz érzésektől gyötört, a lélek egész gettó-világa egy csapásra felülkerekedett! – Olvassuk csak bármelyik keresztény agitátort, például Szent Ágostont, hogy felfogjuk, hogy megcsapja az orrunkat, miféle tisztátalan alakok kerekedtek felül ezzel! Teljes egészében becsapnánk magunkat, ha a keresztény mozgalom vezetőinél az értelem bármiféle hiányát tételeznénk fel – ó, agyafúrtak ezek, agyafúrtak egészen a szentségig menően, ezek az egyházatya urak! Egészen másvalami az, ami hiányzik belőlük. A természet elhanyagolta őket – megfeledkezett arról, hogy a tiszteletre méltó, illő és tiszta ösztönök szerény hozományával lássa el őket... Köztünk szólva, még csak nem is férfiak... Ha az iszlám megveti a kereszténységet, ezerszeres joga van ehhez: az iszlám férfiakat előfeltételez...