35.

Ez az „örömhírhozó” úgy halt meg, ahogyan élt, ahogyan tanított – s nem azért, hogy „megváltsa az embereket”, hanem azért, hogy megmutassa, hogyan kell élni. A gyakorlat az, amit hátrahagyott az emberiségnek: magatartását a bírók előtt, a fogdmegek, a vádlók előtt s mindenféle gyalázkodással és gúnyolódással szemben – magatartását a kereszten. Nem áll ellen, nem védelmezi jogait, egyetlen olyan lépést sem tesz, amely megvédené őt a legrosszabbtól, sőt követeli azt... Kér, szenved és szeret azokkal és azokban, akik rosszat tesznek vele. A szavak, amelyeket a kereszten a latorhoz intézett, magukban foglalják az egész Evangéliumot. „Ez valóban egy isteni ember volt, »Isten gyermeke«„ – mondja a lator. „Ha ezt érzed – válaszolja a Megváltó –, akkor a Paradicsomban vagy, akkor te is Isten gyermeke vagy...”²⁸ Nem védekezni, nem haragudni, nem tenni felelőssé... Hanem még a rossz embernek sem ellenállni – szeretni őt...