55.

– Menjünk egy lépéssel tovább a meggyőződés, a „hit” pszichológiájában. Már régen megfontolás tárgyává tettem, hogy vajon a meggyőződések nem veszedelmesebb ellenségei-e az igazságnak, mint a hazugságok (Emberi, túlságosan is emberi I. 54. és 483. aforizma). Ezúttal a döntő kérdést szeretném feltenni: létezik-e egyáltalán ellentét a hazugság és a meggyőződés között?

– Äz egész világ ezt hiszi; de mi mindent nem hisz az egész világ! – Minden meggyőződésnek megvan a maga története, megvannak a maga előzetes formái, próbálkozásai és melléfogásai: meggyőződéssé akkor válik, miután már hosszú időn át nem az, s miután még hosszabb ideig épphogy az. Hogyan? a meggyőződés ezen embrionális formái között nem lehetne ott a hazugság is?

– Olykor pusztán csak személycserére van szükség: a fiúban meggyőződéssé válik az, ami az apában még hazugság volt. – Azt nevezem hazugságnak, ha valamit, amit látunk, nem akarunk látni, s ha valamit nem úgy akarunk látni, ahogyan látjuk: az, hogy a hazugságnak vannak-e szemtanúi, vagy nincsenek, nem számít. A legszokványosabb hazugság az, mellyel önmagunkat csapjuk be; mások becsapása viszonylag kivételszámba megy. – Mármost e látni-nem-akarása annak, amit látunk, e nem-úgy-látni-akarása annak, ahogyan azt látjuk, csaknem az első előfeltétel mindazok számára, akik valamilyen értelemben véve pártosak: a pártember szükségképpen hazuggá válik. A német történetírás például meg van győződve arról, hogy Róma despotizmus volt, s hogy a szabadság szellemét a világban a germánok terjesztették el: mi a különbség e meggyőződés s valamely hazugság között? Hát szabad még ezek után csodálkozni azon, ha valamennyi párt, beleértve a német történészeket is, ösztönösen a „morál” nagy szavát veszi a szájára –, hogy a morál kis híján az által marad fenn, hogy legkülönbözőbb pártembereknek szüksége van rá minden pillanatban? – „Ez a mi meggyőződésünk: az egész világ előtt valljuk, élünk és meghalunk érte – tisztelet mindazoknak, kiknek meggyőződései vannak!”

– ilyesfélét még az antiszemiták szájából is hallottam. Ellenkezőleg, uraim! Egy antiszemita attól még egyáltalán nem lesz tisztességesebb, mert elvből hazudik... A papok, akik ilyen dolgokban legkifinomultabbak, s akik nagyon is jól megértik azt az ellenvetést, amely egy meggyőződés – vagyis egy elvi, mivel célravezető hazugság – fogalmában rejlik, átvették a zsidóktól azt a fondorlatot, hogy erre a helyre az „Isten”, „Isten akarata” s „Isten kinyilatkoztatása” fogalmát csúsztassák be. Kategorikus imperatívuszával Kant is ugyanezen az úton járt: esze e tekintetben gyakorlativá vált. – Vannak kérdések, melyeknél az embernek nem adatott meg, hogy igazságról és hamisságról döntsön; valamennyi legfőbb kérdés, valamennyi legfőbb értékprobléma túl van az emberi észen... Az ész határait felfogni – csakis ez az igazi filozófia... Mi végre adta Isten az embernek a kinyilatkoztatást? Isten valami fölösleges dolgot tett volna? Az ember önmagától nem tudhatja, mi a jó és a rossz, ezért tanította meg Isten az ő akaratára... Morál: a pap nem hazudik – az „igaz” és „hamis” kérdése olyan dolgokban^ melyekről a papok beszélnek, egyáltalán nem engedi meg a hazugságot. Ahhoz ugyanis, hogy hazudjunk, az embernek el kellene tudnia dönteni azt, hogy itt mi az igaz. Erre azonban az ember nem képes; ily módon a pap Isten szócsöve csupán. – Egy ilyen papi szillogizmus semmi esetre sem pusztán zsidó és keresztény: a hazugság joga és a „kinyilatkoztatás” fondorlata hozzátartozik a pap típusához, a décadence papjaihoz éppúgy, mint a pogányság papjaihoz ( – mindazok pogányok, kik Igent mondanak az életre, s kiknek „Isten” annak szava, hogy nagy Igent mondjunk valamennyi dologra). – A „törvény”, az „isteni akarat”, a „szent könyv”, az „inspiráció” – mindezek csak szavak, melyek azon feltételekhez járulnak, melyek között a pap hatalomra jut, s melyek révén fenntartja hatalmát – e fogalmak fellelhetők valamennyi papi szervezet, valamennyi papi vagy filozófiai-papi uralmi képződmény alapzatánál. A „szent hazugság” – közös dolog Konfuciusznál, Manu törvénykönyvében,⁴⁹ Mohamednél és a keresztény egyházban: nem hiányzik Platónnál sem. „Az igazság jelen van”: ez azt jelenti, hangozzon el bárhol is, hogy a pap hazudik...