52.

A kereszténység mindazzal, ami szellemileg jólsikerült, úgyszintén ellentétben áll – keresztény észként csakis a beteg észt tudja használni, pártját fogja mindannak, ami idiotikus, átkot szór a „szellemre”, az egészséges szellem superbiá-jára. Mivel a betegség a kereszténység lényegéhez tartozik, a tipikus keresztény állapot, „a hit” is betegségforma kell hogy legyen, s az egyháznak a tudáshoz vezető minden egyenes, becsületes és tudományos utat mint tiltott utat kell elutasítania. Már a kételkedés is bűn... A pszichológiai tisztaság tökéletes hiánya a papban – erről tekintete árulkodik a kísérőjelensége a décadence-nak; hisztérikus nőcskéket, másrészről pedig angolkórra hajlamos gyerekeket kell abból a szempontból megfigyelnünk, hogy a décadence-nak mily rendszeres kifejeződése az ösztönös hamisság, az a hajlam, hogy a hazugság kedvéért hazudjunk, az egyenes tekintetre és lépésekre való képtelenség. A „hit” azt jelenti, hogy nem akarjuk tudni, mi az igaz. A pietista, mindkét nem papja azért hamis, mert beteg: ösztöne megköveteli, hogy az igazság egyetlen ponton se érvényesüljön. „Ami beteggé tesz, az jó; ami a teljességből, a túláradásból, a hatalomból ered, az rossz”: így érez a hívő. A hazugságra való kényszerűség – ennek alapján találok rá az összes született teológusra. – A teológusnak egy másik jegye, hogy képtelen a filológiára. Filológián e helyütt, nagyon általános értelemben, a jó olvasás művészetét kell értenünk – tények leolvasni tudását, anélkül, hogy azokat az interpretáció révén meghamisítanánk, anélkül, hogy a megértés utáni vágyakozás során elveszítenénk az elővigyázatosságot, a türelmet és a kifinomultságot. Filológia mint az interpretációban rejlő ephexis” – legyen itt szó könyvekről, újság-tudósításokról, sorsokról vagy időjárási adatokról – nem is szólva „a lélek üdvéről”... Az a mód, ahogyan egy teológus, mindegy, hogy Berlinben avagy Rómában, az „írás egy passzusát” értelmezi, vagy valamely élményt – például hazája hadseregének győzelmét Dávid zsoltárainak magasztosabb fényében –, mindig oly mértékben merész, hogy attól egy filológus falra mászik. S mihez kell kezdenie akkor, amikor pietisták és más svábföldi tehenek létezésük nyomorúságos mindennapjait és dohosságát „Isten ujjának” segítségével a „kegyelem”, a „gondviselés” és az „üdvözülés tapasztalatainak” csodájává alakítják át! Ne mondjunk még tisztességet se, már a szellem legszerényebb mozgósítása is elég kellene hogy legyen ahhoz, hogy ezek az interpretátorok belássák az isteni kézügyességgel való ilyen visszaélés tökéletesen gyerekes és méltatlan voltát. Ha mégoly csekély mértékű jámborság honol is bennünk, egy Istennek, aki épp a kellő időben gyógyít ki a náthából, vagy épp abban a pillanatban szólít fel a hintóba való beszállásra, amikor egy nagy zivatar készül kitörni, olyan abszurd Istennek kellene lennie, hogy még akkor is meg kellene semmisítenünk, ha létezne. Egy Isten mint cseléd, mint postás, vagy mint naptárkészítő – egy szó, mely lényegében nem fejez ki mást, mint mindennemű véletlen legostobább fajtáját... Az „isteni gondviselés”, úgy, ahogyan abban a „művelt Németországban” még napjainkban is körülbelül minden harmadik ember hisz, egy olyan ellenvetés lenne Istennel szemben, melynél erősebbet kigondolni egyáltalán nem is lehetne. Mindenesetre ellenvetés a németekkel szemben!...

Az antikrisztus
titlepage.xhtml
jacket.xhtml
index_split_000.xhtml
index_split_001.xhtml
index_split_002.xhtml
index_split_003.xhtml
index_split_004.xhtml
index_split_005.xhtml
index_split_006.xhtml
index_split_007.xhtml
index_split_008.xhtml
index_split_009.xhtml
index_split_010.xhtml
index_split_011.xhtml
index_split_012.xhtml
index_split_013.xhtml
index_split_014.xhtml
index_split_015.xhtml
index_split_016.xhtml
index_split_017.xhtml
index_split_018.xhtml
index_split_019.xhtml
index_split_020.xhtml
index_split_021.xhtml
index_split_022.xhtml
index_split_023.xhtml
index_split_024.xhtml
index_split_025.xhtml
index_split_026.xhtml
index_split_027.xhtml
index_split_028.xhtml
index_split_029.xhtml
index_split_030.xhtml
index_split_031.xhtml
index_split_032.xhtml
index_split_033.xhtml
index_split_034.xhtml
index_split_035.xhtml
index_split_036.xhtml
index_split_037.xhtml
index_split_038.xhtml
index_split_039.xhtml
index_split_040.xhtml
index_split_041.xhtml
index_split_042.xhtml
index_split_043.xhtml
index_split_044.xhtml
index_split_045.xhtml
index_split_046.xhtml
index_split_047.xhtml
index_split_048.xhtml
index_split_049.xhtml
index_split_050.xhtml
index_split_051.xhtml
index_split_052.xhtml
index_split_053.xhtml
index_split_054.xhtml
index_split_055.xhtml
index_split_056.xhtml
index_split_057.xhtml
index_split_058.xhtml
index_split_059.xhtml
index_split_060.xhtml
index_split_061.xhtml
index_split_062.xhtml
index_split_063.xhtml
index_split_064.xhtml
index_split_065.xhtml
index_split_066.xhtml
index_split_067.xhtml
index_split_068.xhtml
index_split_069.xhtml