11.

S még egy szót a moralista Kant ellen. Bármely erény a mi elmeszüleményünk, a mi legszemélyesebb védekezésünk és szükségletünk kell hogy legyen: minden más értelemben pusztán csak veszély. Mindaz, ami nem feltétele az életünknek, árt neki: egy olyan erény, amely pusztán az „erény” fogalma iránti tisztelet érzéséből ered, mint azt Kant akarta, ártalmas. Az „erény”, ”kötelesség”, az „önmagában vett jó”, a személytelenség és általános érvényűség jellegével felruházott Jó – mindez agyrém, melyben az élet hanyatlása s végső elfáradása, a königsbergi mandarinizmus fejeződik ki. A fennmaradás és növekedés legmélyebb törvényei ennek szöges ellentétét parancsolják: azt, hogy saját erényét, saját kategorikus imperatívuszát mindenki önmaga lelje meg. Egy nép elpusztul, ha saját kötelességét összetéveszti az általános értelemben felfogott kötelesség-fogalommal. Semmi sem okoz mélyebb és bensőbb pusztítást, mint a „személytelen” kötelesség, az absztrakció Moloch-ja előtti áldozat. – Hogyan lehetséges az, hogy Kant kategorikus imperatívuszában nem érezték meg az életveszélyt!... Ezt egyedül a teológus-ösztön vette védelmébe! –Valamely, az élet ösztöne által kikényszerített cselekedet az örömben leli meg annak bizonyítékát, hogy becsületes cselekedet: ez a nihilista pedig, a maga keresztény-dogmatikus zsigereivel, az örömöt akadályként fogta fel... Hisz mi pusztít gyorsabban, mint az, hogy benső szükségszerűség, mély, személyes választás, öröm nélkül dolgozunk, gondolkodunk, érzünk? Úgy, mint a „kötelesség” automatája? Ez, mondhatni, recept a décadence-re sőt az idiotizmusra... Kantból idióta lett. – S ez az ember kortársa volt Goethének! S ez a végzetszerű pók számított német filozófusnak – s számít még ma is!... Őrizkedem attól, hogy kimondjam, hogyan vélekedek a németekről... Kant7 mit látott a francia forradalomban, vajon nem az állam anorganikus formájából az organikusba való átmenetet? S a kérdést, hogy vajon létezik-e egy olyan esemény, melyre csakis az emberiség morális adottsága adhatna magyarázatot, s amely eseménnyel egyszer s mindenkorra igazolódik „az emberiség jóra irányuló tendenciája”, nem tette-e fel magának? Kant válasza erre: „ez a forradalom”. A mindenekben melléfogó ösztön, az ellen-természet mint ösztön, a német décadence mint filozófia – ez Kant! –

Az antikrisztus
titlepage.xhtml
jacket.xhtml
index_split_000.xhtml
index_split_001.xhtml
index_split_002.xhtml
index_split_003.xhtml
index_split_004.xhtml
index_split_005.xhtml
index_split_006.xhtml
index_split_007.xhtml
index_split_008.xhtml
index_split_009.xhtml
index_split_010.xhtml
index_split_011.xhtml
index_split_012.xhtml
index_split_013.xhtml
index_split_014.xhtml
index_split_015.xhtml
index_split_016.xhtml
index_split_017.xhtml
index_split_018.xhtml
index_split_019.xhtml
index_split_020.xhtml
index_split_021.xhtml
index_split_022.xhtml
index_split_023.xhtml
index_split_024.xhtml
index_split_025.xhtml
index_split_026.xhtml
index_split_027.xhtml
index_split_028.xhtml
index_split_029.xhtml
index_split_030.xhtml
index_split_031.xhtml
index_split_032.xhtml
index_split_033.xhtml
index_split_034.xhtml
index_split_035.xhtml
index_split_036.xhtml
index_split_037.xhtml
index_split_038.xhtml
index_split_039.xhtml
index_split_040.xhtml
index_split_041.xhtml
index_split_042.xhtml
index_split_043.xhtml
index_split_044.xhtml
index_split_045.xhtml
index_split_046.xhtml
index_split_047.xhtml
index_split_048.xhtml
index_split_049.xhtml
index_split_050.xhtml
index_split_051.xhtml
index_split_052.xhtml
index_split_053.xhtml
index_split_054.xhtml
index_split_055.xhtml
index_split_056.xhtml
index_split_057.xhtml
index_split_058.xhtml
index_split_059.xhtml
index_split_060.xhtml
index_split_061.xhtml
index_split_062.xhtml
index_split_063.xhtml
index_split_064.xhtml
index_split_065.xhtml
index_split_066.xhtml
index_split_067.xhtml
index_split_068.xhtml
index_split_069.xhtml