13.

Ne becsüljük alá ezt: mi sajátmagunk, mi, szabad szellemek, már „minden érték átértékelése” vagyunk, vagyis megtestesült had és győzelmi üzenet az „igaz” és az „igaztalan” valamennyi régi fogalmával szemben. A legértékesebb belátások csak utoljára jönnek; a legértékesebb belátások viszont a módszerek. Ám mostani tudományosságunknak valamennyi módszerét, valamennyi előfeltevését évezredeken át a legmélyebb megvetéssel illették; rájuk való tekintettel zárták ki az embert az „egyenes” emberek társaságából – az illető ily módon „Isten ellenségének”, az igazság meg-vetőjének, „megszállottnak” számított. Tudós jellemként az ember csandála⁸ volt... Ki voltunk téve az emberiség teljes pátoszának – az emberiség arról alkotott fogalmának, hogy az igazságnak minek kell lennie, hogy miként kell szolgálni az igazságot: mindmostanáig ellenünk irányult minden „neked kell”... Célkitűzéseink, gyakorlati lépéseink, csendes, előrelátó és gyanakvó mivoltunk – mindez teljesen értéktelennek és megvetendőnek látszott. – Végül is, bizonyos illendőséggel feltehető a kérdés, hogy voltaképpen nem egy esztétikai ízlés volt-e az, ami az emberiséget ily hosszú vakságra kárhoztatta; az igazságtól megkövetelték a pittoreszk hatást, s a megismerő embertől pedig ehhez hasonlóan azt, hogy erős hatást gyakoroljon az érzékekre. Szerénységünk volt az, amely legtovább bírta a szembenállást az ízléssel... Ó, hogy kitalálták ezt Isten pulykakakasai – –