16.

A keresztény Istenfogalom kritikája hasonló végkövetkeztetés levonására késztet. – Egy népnek, amely hisz még önmagában, saját istene is van. Ezen Istenben tiszteli a gyarapodását biztosító feltételeket és saját erényeit – önmagában vett örömét, hatalomérzését egy olyan lénybe vetíti ki, akinek ezért köszönetet mondhat. Aki gazdag, adakozni akar; egy olyan népnek, amely büszke, szüksége van egy Istenre, mégpedig azért, hogy áldozzon neki... A vallás, ilyen előfeltételek közepette, a hálának egyik formája. Az ember hálás önmagának: ezért van szüksége Istenre. – Egy ilyen Istennek képesnek kell lennie arra, hogy használjon és ártson, hogy barát és ellenség legyen – csodáljuk őt jóban és rosszban egyaránt. Valamely Istennek természetellenes kiherélése, pusztán a Jó Istenévé, itt semmiképp sem volna kívánatos. A rossz Istenre éppúgy szükségünk van, mint a jóra: saját létezésünket ugyanis nem éppen a toleranciának és az emberbarátságnak köszönjük... Mit számítana egy olyan Isten, aki a haragot, a bosszút, az irigységet, a gúnyt, a ravaszságot és az erőszakos cselekedetet nem ismeri? de talán még a győzelem és a megsemmisülés elragadtató ardeur-jét sem? Egy ilyesfajta Istent nem értenénk meg: ugyan miért lenne szükségünk rá? – No persze, ha egy nép pusztul, ha azt érzi, hogy a jövőbe vetett hite és a szabadság reménye végérvényesen semmivé foszlik; ha tudatában az alávetettség mint elsőrendű hasznosság, az alávetettek erényei pedig mint fennmaradási feltételek jelennek meg, akkor meg kell változnia Istenének is. Ekkor Istene sunyi lesz, félénk és szerény, a „lélek békéjét” tanácsolja, azt, hogy ne legyen több gyűlölet; türelmet, sőt „szeretetet” tanácsol barát és ellenség iránt. Folytonosan moralizál, bekúszik valamennyi magánerény barlangjába, mindenki Istenévé válik, magánember lesz belőle s kozmopolita... Hajdanán egy nép megtestesítője volt, egy nép erősségének, s mindazon agresszivitásnak és hataloméhségnek, ami egy nép lelkéből származott: most pedig csak a jó Isten csupán... Az Istenek számára valójában nincs más alter' natíva: vagy a hatalom akarásának istenei – s eközben népistenek lesznek –, vagy pedig a hatalom tehetetlenségéi – s ekkor lesznek szükségképpen ...