51.

Az, hogy a hit bizonyos körülmények között üdvözít, az, hogy az üdvösség egy fixa ideát még nem tesz igaz ideává, s hogy a hit nem mozdít el hegyeket, hanem éppenséggel hegyeket tesz oda is, ahol nincsenek: nos, egy futó látogatás valamelyik őrültek házában minderről bőséges felvilágosítással szolgál. Természetesen nem egy papnak: ő ugyanis ösztönösen tagadja, hogy a betegség betegség, s az őrültek háza pedig őrültek háza. A kereszténységnek körülbelül úgy van szüksége a betegségre, ahogyan a görögségnek volt szüksége az egészség-fölöslegre – a beteggé tétel, az egyház egész üdvprocedúra-rendszerének ez a tulajdonképpeni mögöttes szándéka. S az egyház maga – nem a katolikus őrültek háza, mint végső eszmény? – A Föld maga, mint őrültek háza? – A vallásos ember, amilyennek őt az egyház akarja, tipikus décadent', azt az időpontot, amikor vallási válság lesz úrrá egy népen, minden alkalommal neurózis-járványok jellemzik; a vallásos ember „benső világa” a megtévesztésig hasonlít a túlérzékenyek és a kimerültek „benső világára”; a „legmagasabbrendű” állapotok, melyeket a kereszténység minden érték értékeként fölébe helyezett az emberiségnek, epilepsziához hasonló formák – az egyház csak őrülteket vagy nagy csalókat avatott szentté in majorem dei honorem^A2... Egyszer megengedtem magamnak, hogy az egész keresztény bűnbánat- és megváltás-gyakorlatot (melyet manapság Angliában lehet legjobban tanulmányozni) módszeresen előállított folie circulaire-ként⁴³ jellemezzem, ahogyan ez egy ehhez már előkészített, azaz teljességgel morbid talajon illik. Senkinek sem áll a szabadságában az, hogy keresztény legyen: az embert nem „térítik” keresztény hitre – egyszerűen eléggé betegnek kell hozzá lennie... Mi, mások, kiknek van merszünk Üć egészséghez és a megvetéshez is, mi aztán nagyon is megvethetünk egy olyan vallást, amelynek tanítása: a test félreértése! amely nem akar megszabadulni a lélek-babonától! amely az elégtelen táplálkozásból „érdemet” csinál! amely az egészséggel úgy harcol, mint valami ellenséggel, ördöggel avagy kísértéssel! amely bebeszélte magának, hogy „tökéletes lelket” hordozhatunk egy holt-testben, s ehhez arra volt szüksége, hogy a „tökéletesség” új fogalmát agyalja ki magának, egy halovány, beteges, idióta-rajongó lényt, az úgynevezett „szentséget” – a szentséget, amely puszta tünetsora az elszegényített, enervált, gyógyíthatatlanul tönkrement testnek!... A keresztény mozgalom, mint európai mozgalom, kezdettől fogva mindenféle selejt– és hulladék-elem összmozgalma: – a kereszténység révén ezek akarnak hatalomra jutni. Nem egy faj hanyatlását fejezi ki; a mindenhonnan egybetömörülő és egymást kereső décadence -formák együttes képződménye ez. Nem maga az ókor, a nemes ókor romlása volt az – miként hiszik –, ami lehetővé tette a kereszténységet: nem lehet elég keményen szembeszállni a tudós idiotizmussal, amely még napjainkban is ilyesfélét állít. Épp abban a korban, amikor a beteg és tönkrement csandála-rétegek az egész Imperium-ban krisztianizálódtak, érte el legszebb és legérettebb formáját az ellentípus, a nemesség. A nagyszámúak jutottak uralomra; a keresztény ösztönök demokratizmusa győzedelmeskedett... A kereszténység nem volt „nemzeti”, nem volt faj által feltételezett – az élet mindennemű számkivetettje felé fordult, mindenütt szövetségesekre lelt. A kereszténység a velejéig betegek rancune-jét, az ösztönt az egészségesek ellen, az egészség ellen fordította. Bántja a fülét és a szemét mindaz, ami jólsikerült, büszke, túláradó, de mindenekelőtt a szépség. Újfent emlékeztetek Pál örökbecsű szavaira: „A világ erőtlenéit, a világ bolondjait s a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten”:⁴⁵ ez volt a formula, a décadence in hoc signo⁴⁶ győzedelmeskedett. – Isten a kereszten – még mindig nem értik e szimbólum félelmetes mögöttes gondolatiságát? – Mindaz, ami szenved, mindaz, ami a kereszten függ, isteni... Mi valamennyien a kereszten függünk, következésképpen mi isteniek vagyunk... Egyedül mi vagyunk isteniek... A kereszténység győzelem volt, egy nemesebb érzület ment tönkre általa – eddigelé a kereszténység volt az emberiség legnagyobb balszerencséje. –