56.

– Végül arról lesz szó, hogy milyen cél érdekében hazudnak. A kereszténységből hiányoznak a „szent” célok, ez az én ellenvetésem a kereszténység eszközeivel szemben. A célok csak rosszak: az élet megmérgezése, megrágalmazása, megtagadása, a test megvetése, az ember leértékelése és az önmegbecstelenítés a bűn fogalma révén – következésképpen rosszak eszközei is. – Másfajta érzülettel olvasom Manu törvénykönyvét, egy párját ritkí-tóan szellemi és felsőbbrendű munkát, melyet akár csak egy napon említeni a Bibliával, a szellem ellen elkövetett bűn lenne. Megsejtjük azonnal: valódi filozófia áll mögötte és van benne, s nem valami rossz szagú, rabbinizmusból és babonából álló zsidókeserű – még a legelkényeztetettebb pszichológusnak is ad valamit, amin elrágódhat. Ne feledkezzünk meg a fő dologról, a bármiféle Bibliától való alapvető különbségéről: a nemesség két rendje, a filozófusok és a katonák, ennek révén tartják uralmuk alatt a sokaságot; mindenütt nemes értékek, a tökéletesség érzése, Igent-mondás az életre, önmagunk és az élet diadalmas élvezete – az egész könyvre napfény sugárzik. – Valamennyi dolog iránt, amin a kereszténység mérhetetlen közönségessége kitombolja magát – ilyen például a nemzés, a nő, a házasság –, itt komolyan, tisztelettel, szeretettel és bizalommal viseltetnek. Voltaképpen hogyan is lehet egy olyan könyvet gyermekek és asszonyok kezébe adni, amely ama gyalázatos szentenciát tartalmazza: „De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje:... mert jobb házasságban élni, mint égni.”?⁵⁰ S vajon szabad kereszténynek lenni, amíg az immaculata conception fogalmával krisztianizálják, azaz szennyezik be az ember keletkezését?... Nem ismerek egyetlen olyan könyvet sem, melyben a nőnek oly sok gyöngéd és jóságos dolgot mondanának, mint Manu törvénykönyvében; ezekben az ősz szakállú és szent öregekben a nők iránt olyasfajta udvariasság élt, melyet talán sohasem múltak felül. Egy helyen ez áll: „Egy asszony szája, egy lány keble, egy gyermek imája és az áldozat füstje mindig tiszta”. Egy másik hely: „nincs tisztább dolog, mint a nap fénye, egy tehén árnyéka, a levegő, a víz, a tűz és egy leány lehelete.” Egy utolsó hely – talán szent hazugság is egyúttal –: „a test valamennyi nyílása tiszta a köldök felett, s tisztátalan alatta. Csak a lánynál tiszta az egész test.”