Kagyló és cigaretta

A pénz sok helyen és időben jött létre. Kifejlődéséhez nem szükségeltetett technológiai áttörés – tisztán mentális forradalom volt. Magába foglalta egy új, interszubjektív valóság megteremtését, amely kizárólag az emberek közös képzeletében létezik.

A pénz nem érmék és bankjegyek összessége. A pénz bármi lehet, amit az emberek hajlandók arra használni, hogy rendszerezetten képviselje más dolgok értékét, áruk és szolgáltatások cseréje céljából. A pénz lehetővé teszi, hogy az emberek gyorsan és könnyen összevethessék különböző áruk és szolgáltatások (az alma, a bocskor, vagy egy válás levezénylésének) értékét, és így könnyebben lehessen egyik dolgot a másikra cserélni, illetve kényelmesebb a vagyont tárolni. A pénznek számos formája volt. A leginkább ismerős az érme, egy szabvány méretű és feliratú fémdarab. A pénz azonban már régen az érmék verésének feltalálása előtt is létezett, és kultúrák virágoztak fel olyasmiket használva valutaként, mint a kagylóhéj, marha, állatbőr, só, gabona, gyöngyök, kelme vagy az adóscédula. Afrikában, Dél- és Kelet-Ázsiában, valamint Óceániában több mint 4000 éven át fizettek a kauricsiga héjával. Brit-Ugandában még a 20. század elején is be lehetett fizetni kauriban az adót.

A modern börtönökben és fogolytáborokban gyakran töltötte be a pénz szerepét a cigaretta. Még a nem dohányzó rabok is elfogadták fizetségként a cigarettát, és abban mérték minden más áru és szolgáltatás értékét. Auschwitz egyik túlélője így írta le a táborban használt cigarettavalutát: „Megvolt a magunk fizetőeszköze, amelynek senki sem kérdőjelezte meg az értékét: a cigaretta. Minden árucikk értékét cigarettában állapítottuk meg [...] »Normális« időkben, vagyis amikor a gázkamrára jelöltek szabályos ütemben érkeztek, egy vekni kenyér tizenkét cigarettába került; a háromszáz grammos margarin harmincba; egy óra értéke nyolcvantól kétszázig terjedt; egy liter szesz pedig négyszáz cigarettába került!”⁵⁶

És bármily meglepő, az érmék, bankjegyek manapság is a ritkább formáját jelentik a pénznek. 2006-ban a világon létező összes pénz összege kb. 473 billió dollár volt, ebből azonban a pénzérmék és bankjegyek összege kevesebb, mint 47 billió.⁵⁷Az összes pénz több mint 90 százaléka – az a több mint 400 billió dollár, amely a bankszámláinkon van – csupán számítógépeken létezik. Ennek megfelelően a legtöbb üzleti tranzakció során csupán elektronikus adatok vándorolnak át egyik fájlból a másikba anélkül, hogy bármennyi tényleges készpénz gazdát cserélne. Csak egy bűnöző vesz például házat úgy, hogy átnyújt egy bőröndnyi bankjegyet. Amíg az emberek hajlandók árucikkeket és szolgáltatásokat adni elektronikus adatokért cserébe, azok még jobbak is, mint a csillogó pénzérmék és a ropogós bankjegyek – könnyebbek, kisebb helyet foglalnak el, és egyszerűbb őket nyomon követni. Egy összetett gazdasági rendszer működéséhez nélkülözhetetlen valamiféle pénz. Egy pénzalapú gazdaságban a vargának csak a különféle lábbelik értékét kell ismernie – nem kell megjegyezni a cipő és az alma vagy a kecske közötti átváltási rátát. Az almatermelőknek sem kell almára vágyó varga után kutatniuk, hiszen a pénz mindenkinek kell. Ez talán a legalapvetőbb tulajdonsága. A pénz mindenkinek kell, mivel a pénz mindig mindenki másnak is kell, ami azt jelenti, hogy a pénzt bármire kicserélhetjük, ami kell nekünk. A varga boldogan elfogadja a pénzünket, mivel akármi kell neki – alma, kecske vagy válás –, pénzért megkapja.

A pénz tehát egyetemes csereeszköz, amely lehetővé teszi, hogy az ember szinte bármit átváltson szinte bármi másra. Átváltható az izom agyra, ha mondjuk egy leszerelt katona a zsoldját főiskolai tandíjra fordítja. Átváltható a föld hűségre, ha a báró eladja birtokai egy részét, hogy annak árából fizesse a szolgálóit. Átváltható az egészség igazságra, ha egy orvos a honoráriumából ügyvédet fogad – vagy megveszteget egy bírót. Még a szex is átváltható megváltásra, ahogy a 15. századi prostituáltak tették, mikor pénzért feküdtek le férfiakkal, majd a pénzből bűnbocsánatot vásároltak a katolikus egyháztól.

A pénz ideális típusa nemcsak arra jó, hogy az ember átváltsa egyik dolgot a másikra, hanem arra is, hogy tárolja a vagyonát. Sok érték van, amit nem lehet tárolni – például az idő és a szépség. Van, ami rövid ideig tárolható, például az eper. Más dolgok tartósabbak, de sok helyet foglalnak, és drága berendezéseket, valamint sok törődést igényelnek. A gabonát például évekig el lehet tárolni, ehhez azonban hatalmas raktárakat kell építeni, és őrizni azokat a patkányoktól, a penésztől, a víztől, a tűztől és a tolvajoktól. A pénz, legyen bár papírból, bitekből vagy kauriból, megoldja ezeket a problémákat. A kauricsiga nem rothad, ehetetlen a patkányok számára, ellenáll a tűznek, és elég apró ahhoz, hogy biztonságosan el lehessen zárni.

A vagyon felhasználásához nem elég csupán tárolni azt. Gyakran át kell helyezni egyik helyről a másikra. A vagyon egyes formái, például az ingatlan esetében ez lehetetlen. Más áruk, például a rizs vagy a búza csak nehezen szállíthatók. Képzeljünk el egy pénz nélküli vidéken élő gazdát, aki egy távoli tartományba vándorol. Vagyonát főleg a háza és a rizsföldjei alkotják. Egyiket sem képes magával vinni. Elcserélheti őket több tonna rizsre, de azt nehéz és drága volna szállítani. A pénz megoldja ezt a problémát. A gazda eladhatja mindenét egy zsák kauriért, amelyet könnyedén vihet, akárhová megy.

Mivel a pénz könnyebbé és olcsóbbá teszi a vagyon átalakítását, tárolását és szállítását, létfontosságú volt a szerepe a komplex kereskedelmi hálózatok és a dinamikus piacok megjelenésében. Pénz nélkül a kereskedelmi hálózatok és a piacok nagyon is korlátozott méretre, összetettségre és dinamikára volnának kárhoztatva.