Isteni közbelépés

A fenti forgatókönyv hibás számításként mutatja be a mezőgazdasági forradalmat. Elég hihető. A történelem telis-tele van ennél jóval ostobább számítási hibákkal. De van még egy lehetőség. Talán mégsem egy könnyebb élet utáni vágy hajtotta az átalakulást? Talán a sapiensnek más céljai voltak, és tudatosan vállalta a nehezebb életet ezek elérése érdekében?

A tudósok általában száraz gazdasági és demográfiai tényezőkhöz próbálják kötni a történelmi fejlődést. Ez jobban illik racionális, matematikai módszereikhez. A modern történelem esetében azonban elkerülhetetlen az olyan nem anyagi tényezők figyelembevétele, mint az ideológia és a kultúra. Az írott bizonyítékok kényszerítenek erre. Elég dokumentum, levél és emlékirat áll a rendelkezésünkre annak bizonyításához, hogy a második világháborút nem az élelemhiány vagy a demográfiai nyomás okozta. A natufi kultúrától azonban nem maradtak ránk iratok, így amikor az őskori időszakkal foglalkozunk, szinte egyeduralkodóvá válik a materialista iskola. Nehéz bebizonyítani, hogy az írás kora előtti embereket inkább a hit hajtotta, mint a gazdasági szükségszerűség.

Ritka, szerencsés esetekben azonban találunk árulkodó nyomokat. 1995-ben a régészek elkezdtek feltárni egy Göbekli Tepe nevű helyet Délkelet-Törökországban. A legöregebb rétegben nem találták nyomát településnek, házaknak vagy mindennapi tevékenységnek. Találtak viszont monumentális, oszlopos épületeket, amelyeket elképesztő vésetekkel díszítettek. Mindegyik kőoszlop elérte a 7 tonnás súlyt és az 5 méteres magasságot. Összesen több mint 10 építményt tártak fel, melyek közül a legnagyobb majdnem 30 méter átmérőjű volt.

Az archeológusok a világ minden tájáról ismernek ilyen épületeket – a leghíresebb példa a nagy-britanniai Stonehenge. Göbekli Tepe tanulmányozása közben azonban lenyűgöző tényre derítettek fényt. Stonehenge-t Kr. e. 2500 körül építette egy fejlett mezőgazdasági társadalom. Göbekli Tepe építményeit Kr. e. 9500 táján emelték, mégpedig minden rendelkezésünkre álló bizonyíték arra utal, hogy egy vadászó-gyűjtögető közösség. A régésztársadalom eleinte nehezen hitt a leleteknek, de egyik vizsgálat a másik után igazolta mind az építmények korát, mint az őket építő társadalom mezőgazdaság előtti jellegét. Úgy látszik, az ősi gyűjtögetők képességei és kultúráik összetettsége még annál is elképesztőbbek voltak, mint gondoltuk.

Miért emelne ilyen építményeket egy gyűjtögető közösség? Látható gyakorlati hasznuk nem volt. Nem mamutmészárszékek voltak, és az eső vagy az oroszlánok elől sem nyújtottak menedéket. Csak arra tudunk tehát gondolni, hogy valamilyen titokzatos, a régészek számára nehezen megfejthető kulturális okból építették őket. Akármi volt is ez az ok, a gyűjtögetők úgy gondolták, megéri az időt és a fáradságot. Göbekli Tepét csakis több ezer, különböző hordákhoz és törzsekhez tartozó gyűjtögető hosszú ideig tartó együttműködésével lehetett felépíteni. Ilyesmi pedig csakis valamilyen kifinomult vallási vagy ideológiai rendszer segítségével volt lehetséges.

Göbekli Tepe tartogatott még egy szenzációs titkot. A genetikusok sok évig kutatták a háziasított búza eredetét. A legújabb kutatások arra jutottak, hogy legalább egy búzafajta – az egyszemű búza – a Karaçadag-dombságból származik, amely mintegy 30 kilométerre található Göbekli Tepétől.²⁸

Ez aligha lehet véletlen. Valószínű, hogy a Göbekli Tepe-i kulturális központnak valami köze van a búza ember általi, és az ember búza általi háziasításához. A monumentális építményeket felállító emberek táplálásához különösen nagy mennyiségű élelemre volt szükség. Lehetséges, hogy a gyűjtögetők nem azért váltottak át a vadbúza gyűjtéséről a termesztésre, hogy a normális élelmiszer-ellátásukat növeljék, hanem hogy segítsék egy szentély építését és működtetését. A hagyományos elképzelés szerint elődeink előbb felépítettek egy falut, majd amikor annak működése már beindult, szentélyt emeltek a közepén. Göbekli Tepe azonban arra utal, hogy először a szentélyt építhették fel, és köré épült később a falu.