Mi olyan jó a férfiakban?

Legalább a mezőgazdasági forradalom óta a legtöbb emberi társadalom patriarchális, vagyis a férfiakat többre tartja, mint a nőket. Akárhogy definiálta a társadalom a „férfit” és a „nőt”, férfinak lenni mindig jobb volt. A patriarchális társadalmak férfias gondolkodásra és cselekvésre nevelik a férfiakat, nőies gondolkodásra és cselekvésre a nőket, és megbüntetik azt, aki áthágja ezeket a határokat. A férfiasnak tekintett tulajdonságok értékesebbnek számítanak a nőieseknél, és a társadalom azon tagjait, akik a nőideált testesítik meg, kevesebbre értékelik a férfiideált megtestesítőknél. Kevesebb erőforrást fektetnek a nők egészségügyi gondozásába és oktatásába; kevesebb a gazdasági lehetőségük; kisebb a politikai hatalmuk és a mozgásszabadságuk. A kulturális nemiség olyan verseny, ahol egyesek eleve csak az ezüstéremért indulhatnak.

Való igaz, hogy egy-két nőnek sikerült alfapozícióba jutnia, például az egyiptomi Kleopátrának, a kínai Wu Ce-csian császárnőnek (Kr. u. 700 körül) vagy I. Erzsébet angol királynőnek. Ők azonban a kivételek, akik erősítik a szabályt. Erzsébet 45 éves uralkodása alatt férfi volt a parlament minden tagja, férfi a haditengerészet és a hadsereg összes hivatalnoka, férfi az összes bíró és ügyvéd, férfi az összes püspök és érsek, férfi minden teológus és pap, férfi minden orvos és sebész, férfi az egyetemek minden hallgatója és professzora, férfi az összes polgármester és seriff, és férfi volt az írók, építészek, költők, filozófusok, festők, zenészek és tudósok szinte mindegyike.

Majdnem az összes mezőgazdasági és ipari társadalomban férfiuralom volt. Állhatatosan átvészelt minden politikai változást, forradalmat és gazdasági átalakulást. Egyiptomot például számos alkalommal meghódították a századok folyamán. Elfoglalták az asszírok, a perzsák, a makedónok, a rómaiak, az arabok, a mamelukok, a törökök és a britek – de a társadalma mindvégig patriarchális maradt. Irányították Egyiptomot a fáraók törvényei, a görög, a római, a muszlim, az oszmán és a brit törvények – és mind diszkriminálta azokat az embereket, akik nem voltak „igazi férfiak”.

Mivel a férfiuralom ennyire egyetemes, nem lehet valami véletlen egybeesések által létrehozott ördögi kör terméke. Különösen fontos megjegyezni, hogy Amerika és Afroázsia legtöbb társadalma már 1492 előtt is patriarchális volt, pedig évezredeken át nem álltak egymással kapcsolatban. Ha Afroázsiában a férfiuralmat események véletlen egybeesése eredményezte, miért volt patriarchális az aztékok és az inkák társadalma? Sokkal valószínűbb, hogy, noha „férfi” és „nő” pontos definíciója kultúránként változó, van valami biológiai oka annak, hogy a legtöbb kultúra a férfiasságot többre értékeli a nőiességnél. Nem tudjuk, mi lehet ez az ok. Sok elmélet létezik rá, de egyik sem meggyőző.