Az ördögi kör

Minden társadalom elképzelt hierarchiákra épül, de nem feltétlenül ugyanazokra. Mi az oka a különbségeknek? Miért rangsorolta a hagyományos indiai társadalom az embereket kaszt, az oszmán társadalom vallás, az amerikai társadalom pedig rassz szerint? A legtöbb esetben a hierarchia több történelmi körülmény összejátszásából adódott, aztán nemzedékeken át finomodott, különböző csoportok felmerülő érdekei szerint.

Példának okáért sok tudós feltételezi, hogy a hindu kasztrendszer akkor alakult ki, amikor az indoárja népek körülbelül 3000 évvel ezelőtt meghódították az indiai szubkontinenst, és uralmuk alá hajtották annak lakosságát. A megszállók rétegzett társadalmat hoztak létre, amelyben – természetesen – ők foglalták el a vezető pozíciókat (papok és harcosok), a bennszülöttek pedig szolgálóként és rabszolgaként éltek. A számbeli hátrányban lévő hódítók féltek attól, hogy elveszítik kivételezett státuszukat és egyedi identitásukat. Ezt megelőzendő kasztokra osztották a társadalmat, melyek mindegyikéhez egy specifikus foglalkozás vagy társadalmi szerep társult. Mindegyiknek más jogi státusza, jogai és kötelességei voltak. A kasztok keveredése – szociális érintkezés, házasság, még az étel megosztása is – tilos volt. A különbségek pedig nem csak jogiak voltak – szerves részévé váltak a mitológiának és a vallási gyakorlatnak is.

A hódítók azt állították, hogy a kasztrendszer örökkévaló kozmikus valóságot tükröz, nem pedig előre nem tervezett történelmi fejlődést. A tisztaság és tisztátalanság fogalma alapelemei voltak a hindu vallásnak, és pillérei a társadalom építményének. Az ájtatos hindukat arra tanították, hogy a más kasztba tartozókkal való kapcsolat nem csupán őket, de a teljes társadalmat is beszennyezné, ezért gyűlöletes. Az ilyesmi aligha csupán a hindukra jellemző. A beszennyeződés és a tisztaság fogalma a történelem során végig, szinte minden társadalomban vezető szerepet játszott a társadalmi és politikai felosztás megerősítésében, és számos uralkodó osztály használta fel őket előjogai megőrzése érdekében. A beszennyeződéstől való félelem azonban nem teljesen a papok és hercegek találmánya. Valószínűleg a biológiai túlélési mechanizmusból ered, amely miatt az ember ösztönös undort érez minden lehetséges betegséghordozóval szemben, amilyenek például a beteg emberek és a holttestek. Ha el akarunk szigetelni egy embercsoportot – nőket, zsidókat, romákat, melegeket vagy feketéket –, a legbiztosabb módszer erre, ha mindenkit meggyőzünk arról, hogy ezek az emberek szennyezés forrásai.

A hindu kasztrendszer, és az azt támogató törvények mélyen beleivódtak az indiai kultúrába. Az indiaiak jóval az indoárja hódítás feledésbe merülése után is hittek a kasztrendszerben, és viszolyogtak a kasztkeveredés okozta beszennyeződéstől. De a kasztok sem voltak immunisak a változásra. Sőt, ahogy múlt az idő, a nagy kasztok alkasztokra oszlottak. Végül az eredeti négyből mintegy 3000 társadalmi csoport lett, amelyeket jatinak (szó szerint: „születés”) hívnak. A kasztoknak ez a megszaporodása azonban nem változtatott a rendszer alapelvén, mely szerint minden ember beleszületik egy bizonyos társadalmi rangba, és az arra vonatkozó szabályok megszegése beszennyezi nem csupán az embert, de a társadalom egészét is. Egy személy jatija megszabja a foglalkozását, az ételt, amelyet ehet, a lakhelyét és a lehetséges házastársait is. Az ember általában csak a saját kasztján belül házasodhat, és a gyerekei öröklik a státuszát.

Amikor csak kialakult egy új foglalkozás, vagy megjelent a színen egy új embercsoport, kasztként kellett elismerni őket, hogy legitim helyet kapjanak a hindu társadalomban. Akiknek ez nem sikerült, azok kaszton kívüliek lettek – ebben a rétegzett társadalomban még a legalsó fokot sem sikerült megszerezniük. Ők lettek az érinthetetlenek. A többi embertől elkülönülve kellett élniük, és megalázó, undorító módokon összekaparniuk a mindennapi betevőt, például ócskavasat kellett keresgélniük a szemétdombon. Még a legalacsonyabb kasztba tartozók is kerülték a velük való keveredést, közös étkezést, a megérintésüket, és természetesen a velük való házasságot is. A modern Indiában a házasodást és a munkaügyeket még mindig erősen befolyásolja a kasztrendszer, a demokratikus kormány minden arra irányuló kísérlete ellenére, hogy véget vessenek az ilyesfajta megkülönböztetésnek, és meggyőzzék a hindukat arról, hogy a kasztkeveredésben nincsen semmi szennyes.⁴⁷