13.

A többit már mindenki tudja. Még két hétig folytatódott itt-ott az időösvények eltolódása. De fokozatosan feltűnt, hogy az időtörésvonalak száma.

– Minott professzor kifejezését használva – egyre csökkent. A legdrasztikusabb időszakban becslések szerint nem kevesebb, mint a Föld felszínének huszonöt százaléka volt egy adott időpontban egy sajátjától eltérő időösvényen. Nem ismerünk olyan helyet, amely ne tért volna le a saját ösvényéről a háborgások tartama alatt.

Mindez természetesen azt jelenti, hogy gyakorlatilag a Föld népességének száz százaléka megtapasztalta azt az állapotot, melyet a bolygó rendkívüli oszcillációja okozott – oldalvást az időben. Tudósaink többé nem olyan dogmatikusak, mint egykor. A filozófia irányzatai jócskán megingottak. A növénytan, állattan, sőt még a filológia alapgondolatait is gyökeresen megváltoztatták az új tények, melyeknek az oldalirányú időutazás révén birtokába jutottunk.

Merthogy – természetesen – a negyedik esély következett be, és a Föld megmenekült. Legalábbis a mi időösvényünkön. Minott felderítő csapatának tagjai alig negyedórával azután érkeztek meg a King George bíróság elé, hogy az időeltolódás Minottot és Lucy Blairt mindörökre eltüntette ebből a térből és időből. Blake és Harris egyből olyan csatornát kerestek, melyen keresztül megoszthatták információikat a nagyvilággal: a falutól egy kilométerre találtak egy magányos rádióamatőrt, akinek segítségével Minott elméletét rövidhullámokon át kürtölték szét a világban. Az információ – Minottnak a túlélésre vonatkozó, pesszimista elemzéseitől megfosztva – gyorsan elérte a világ legtávolabbi zugait is, melyek akkor a megfelelő relatív pozíciókban helyezkedtek el. Mindez azért volt felbecsülhetetlen, mert megakadályozta számtalan tervezett hadművelet kivitelezését. Többek között meggátolt egy megtorló katonai expedíciót abban, hogy átkeljen egy georgiai időtörésvonalon, melyen túl a civilizálatlan Amerikából származó skalpvadász indiánok csapata tanyázott. Annak is elejét vette, hogy egy osztag harcos útra keljen Leifsholm elpusztítására, ahonnan viking fosztogatók csapata tört a massachusettsi North Centerville városára. Visszarendeltek egy sereg, a Nyugat-Virginiában keletkezett karbonkori ingovány felett köröző felderítő repülőgépet is, közvetlenül az időeltolódás előtt, amely mindörökre elzárta volna őket a mi világunktól.

Néhány dolgot azonban semennyi információ nem tudott kivédeni. Becslések szerint nem kevesebb, mint ötezer amerikai tűnt el az Egyesült Államokban a maga teréből és idejéből, mivel bemerészkedtek a különös tájakra, melyek a háborgások következtében hirtelen megjelentek. Sokan közülük bizonyára elpusztultak. Néhányan pedig – szinte biztosra vehetjük – kontaktusba kerültek a miénktől eltérő civilizációkkal, melyek létezésében most már biztosak lehetünk.

Ugyanakkor mi is szereztünk más időösvénybeli lakosokat. A Huszonkettedik Római Légió két cohorsa a mi földünkön maradt a New York állambeli Ithaca közelében. Négy kínai parasztcsalád indult el gyümölcsöt szedni egy – szerintük – csodálatos módon ott termett eperföldre Virginiában, és azután is ott maradtak, miután a földdarab visszatért eredeti miliőjébe.

Kolorádóban egy orosz falu maradt fenn; az akkor még fejletlen Közép-Nyugaton pedig egy francia település. Az északi bivalycsorda egy része – szám szerint kétszázezer állat – visszatért hozzánk, és vele együtt egy egész falu, csejen indián lakosokkal, akik sosem láttak lovakat vagy fegyvereket. A vándorgalamb, másfélmilliárdos számban, szintén visszatért Észak-Amerikába.

Veszteségeink azonban súlyosak. A merész felderítőkön kívül, akik eltűntek a különös tájakon, melyeket felkutatni indultak, ott voltak például a Tokiót, Rio de Janeirót és Detroitot sújtó borzasztó katasztrófák. Az első kettő okait még megértjük. Amikor az oldalirányú oszcilláció kiváltó okai megszűntek, a Föld felszínének legtöbb része visszatért eredeti helyére, eredeti időösvényére. De nem az összes. Tennessee keleti részén maradt egy darabka utó-kambriumi dzsungel. Említést tettünk már a kolorádói orosz faluról, és a közép-nyugati francia kereskedelmi állomásról. Néhány esetben azonban az elmozdult időösvények megmaradtak új helyzetükben, távol eredeti fekvésüktől.

Ez az oka Rio és Tokió teljes eltűnésének. Rio egykori helyére érintetlen dzsungel lépett. Beilleszthető ugyan a mi geológiai korunkba, csak éppen egy olyan időösvényről való, amelyen Rio de Janeiro még egyáltalán nem épült fel. Tokió területén egy elképesztően ősi erdő áll, melyről a botanikusok és paleontológusok máig is vitáznak.

Valahol a térben és időben Tokió és Rio ma is léteznek, lakosaik ma is élnek. Detroit viszont...

Máig nem értjük, mi történt Detroittal.

Ez a város is egy oszcilláló földdarabon terült el. Eltűnt a mi időnkből, majd visszatért. Lakosai nélkül. A város teljesen üres volt: lakatlan, mintha a benne élő több százezer ember egész egyszerűen levegővé vált volna. Bár találtak néhány küzdelemre utaló jelet, lehetséges, hogy azokat pusztán a pánik okozta. Detroit városa visszatért a saját idejébe, érintetlenül, sértetlenül, a fosztogatás és zavargás jelei nélkül. De semmiféle élőlény – akár csak egy háziállat, vagy ketrecbe zárt madár – nem jött vissza vele együtt. Minderre a mai napig egyáltalán nem találunk magyarázatot.

Talán ha Minott professzor visszatért volna hozzánk, ő megfejtette volna a rejtélyt. Még a legtöredékesebb jegyzetei is, melyeket az időháborgásokkal kapcsolatban megvizsgáltak, felbecsülhetetlen értékűnek bizonyultak. A történteket magyarázó elméletünk teljes mértékben azokon a jegyzeteken alapszik, melyeket Minott hátrahagyott, mivel számára értéktelenek voltak – valamint természetesen Blake és Harris észrevételein, melyek a professzor magyarázatát tolmácsolják.

Tom Hunter kevés hasznos dologra emlékszik. Maida Haynes szolgáltatott ugyan néhány használható adatot, de olyan területen, amelyen már egyéb megfigyelők is segítettek. Bertha Ketterling szintén nagyon kevés információval szolgált.

Számtalan kérdésre napjainkig még elérhetetlenek a válaszok; de számos közülük bizonyára ott lapul a nyeregtáskákban, melyeket Blake adott Minottnak, hogy segítsék őt a téren és időn átívelő kétségbeesett utazásában. Tudósaink szorgalmasan dolgoznak, hogy megértsék és kidolgozzák az adatokat, melyeket a professzor teljesen jelentéktelennek tartott. És az egész világon gondolkodók ezrei vágyakoznak bizonyos nyeregtáskák után, melyek egy vezetékló hátára felpakolva követik Minottot és Lucy Blairt elképzelhetetlen tájakon át, elképzelhetetlen kalandok felé, amik során revolverek és szakkönyvek szolgálnak egyedüli fegyverükként egy világ meghódítására.

Cuth Emese fordítása